Egy ipari roncsprogram szükségessége

Kóta Péterrel, a Chilia Fénye horgásztanya egyik tulajdonosával egy megkezdett beszélgetést folytatunk. Látva a kontrasztos környezetet, amelyben a fény és árny váltakozása ennyire szembeszökő, partneremet a környezeti változások lehetőségéről kérdezem.

K. P.: Én Chilián a jó vezetés hiányát látom. Bár sok mindent csináltak. Rendezték a főutcát. Vízmű létesült a faluban. Sportcsarnokot építenek. A villamoshálózatot – elvileg – stabilizálták, de gyakran vannak áramkimaradások. Bejött a digitévé, itt van a gyors internet.

Ezt a falut építeni kellene. Ez a helyi vezetésnek a feladata lenne. El kellene intézni a romba döntött épületeknek a bontását, mert ezek már többé semmire sem hasznosíthatók. A területeket rendezni kellene, az épülettörmeléket elhordani. Rendbe tenni az utakat. De nincsenek ilyen jellegű törekvések. Ez nem érdekli a vezetőséget. A polgármesternőnek is új terepjárója van, földvásárlásba kezdett a Tataru szigetén. Ilyesmivel foglalkoznak. Az állami területeket kis pénzért megvásárolják. Az egyén gyarapodása sokkal fontosabb, mint közösségé.

Közben én arra figyelek, hogy ha nem is ilyen ordító mértékben, de ez az ország tele van betoncsontvázakkal. Az erre illetékeseknek – képviselőknek, szenátoroknak, a kormányzati intézményeknek - kellene megoldást keresniük arra, hogy ennek a „roncsországnak” itthoniakat és az ideérkezőket elborzasztó képét helyreigazítsák. Chilia veche roncsvilága sűrítményként mutatja fel a volt Szovjetunió vazallusállamainak az egyik rákfenéjét, a gigantomániás iparfejlesztést, ennek aztán a társadalom még meglévő morális értékeit is magával rántó összeomlását, mert Ó-Chilián például a tulajdonosi tudat és cselekvés teljes hiánya a rablás szintjére süllyesztette a közerkölcsöket. Ez a duna-deltai jelenség azonban nem áll egymagában. Vessünk egy pillantást például Nagyváradon, Aradon a lerobbant ipari telepekre. De még az olyan apró megyékben is, mint a miénk, rengeteg a romos, roncsépület. Itt nemcsak az ország imázs rontásáról van szó. A hanyagság, ez a romba dőlt világ valósággal vonzza a mocskot, a szemetet, a törést-zúzást, a lopást.

Ó-Chilián, ha erre állami támogatást szereznének az illetékesek, a betoncsontvázak – egykori hatalmas gyárcsarnokok – lebontása révén az elsüllyedt utak alapzatába a betontörmeléket hiánytalanul beépíthetnék.

Ez ugyanis Ó-Chilia legsötétebb árnya.

És ennek ellenére mégis mi vonzza ide Háromszéktől a felvidéki Dunaszerdahelyig vagy Németországig hatóan az embereket? Elsősorban a sikeresebb vállalkozókat, akiknek futja a márkás terepjáró kocsikra, vagy, ha a kényelmesebb megoldást választják, a térség vízi megközelítésére?

A Chilia-folyamágnak és környékének igazi fénye, a természet buja gazdagsága, szépsége ott, ahol a botor, az önmaga alatt a fán az ágat elvágó természetgyalázó ember nem mocskolta még be és nem rondította el. A Delta fénye az is, amint a természet visszaköveteli a maga jussát. A lecsapolt hatalmas területeken elvadult, gazdátlan lovak - nem éppen musztangok – verődnek csapatokba. Az öntözésre szánt hatalmas csatornarendszerben, amelyek összeköttetésben vannak a Nagy-Dunával hemzseg a mindenféle hal, főleg a csuka. A csatornákon el lehet jutni szinte érintetlen, mesés nagyságú és szépségű tavakhoz, amelyekben – akárcsak a csatornákban –amikor harap a hal, fahasábnyi csukákat lehet fogni. Ottlétünk idején sepsiszentgyörgyi kollégánk és társa egyetlen nap alatt 17 darab csukát fogott, 32 kiló összsúlyban. Temesvári vendégek érkeztek és az első nap a Chilia folyamág hatalmas vizében 8,52 kilogrammos nyurgapontyot akasztottak. Másfél kiló ikra volt benne. Ilyen fogás esetében, de egyébként is a méreten aluli halat a rendes horgász visszadobja a vízbe.

Alina, a helybéli besegítő asszony, aki a betegszabadságon lévő Cristinát helyettesíti, a speciális halpucoló helyiség asztalát soha sem találja halcsomók nélkül, a halak lepikkelyezés után az ipari hűtőládákba kerülnek, ahonnan az őszi szezonban a több órás hazautazás után is fagyott állapotban érkezik meg a rakomány.

Chilia fénye és varázsa belengi a horgásztanya mindennapjait is. Esős napokon és az őszi estéken több tucat tévécsatorna kínálatából lehet válogatni. A panzió konyhája is különleges.

Kóta Peti mondja:

A mai menü: lucskos káposzta. Ez káposztaleves, gyenge tejfeles habarással. És sertéshús van belekockázva. Sok kapor és csombor kell hozzá. Üvegesre pirított hagyma, ebben pároljuk a húskockákat. Édesanyámtól tanultam.

Helyi ételeket is készítünk. Például a dunai nagyheringet, amelynek scrumbie a román neve, és 24 százalékos a zsírtartalma. Petrezselyemzöldjét, citromlevet helyezünk a gyomorüregbe, irdaljuk és utána grillezzük. A másik helyi jellegzetesség a procáp. A ponty a hasa felől van felvágva és saját pikkelyére kiterítve. Sóval, borssal fűszerezzük. Tizenöt-húsz perc alatt megsül a sütőben. Olajjal kissé meglocsoljuk. Fokhagymás paradicsomszószt öntök rá, a tetejét, zöld petrezselyemmel hintem meg. Evésnél a pikkelyről a zselatinos halhús szépen felszedhető, a pikkelyköpenyről egyszerűen leemelhető. Nagyon finom. Készítünk halgombóc levest, halfasírtot is.

Vettünk át halkészítési módokat az itteniektől, de ezeket hozzáalakítottuk a mi szájízünkhöz. Áztatott kenyeret, pirított hagymát teszek a halfasírozottba. Úgy ízesítjük, ahogy mi szeretjük. A halgombóc leves a lipován hallének az átkeresztelése. Az alap a lipován csorba. A halászlé alapot megfőzzük. Harcsából gombócokat készítünk. Fokhagymával, lestyánnal ízesítjük. A menüt mindig a vendégek ízlése szerint alakítjuk.

Milyen a falu nemzetiségi megoszlása?

A Duna túlsó partjának, Besszarábia déli részének az átcsatolása elszakított itt is családokat. Ekkor sokan átszakadtak román területre. Itt lipovánok is élnek. Ők például nem nagyon keverednek más származású lakosokkal. Van is egy utca, ahol többségben ők laknak. Két lipován népcsoport különböztethető meg. Orosz ajkúak, van aki nem tud románul. Van egy kis templomuk is. A két lipován csoport sem érti egymást. Az elkülönülés vallási alapú. Külön templomban járnak. A papjuk egy idős férfi, nyolcvan fölött. Óhitű lipován.

Témát váltok: mikor lesz a Chilia Fénye horgásztanyán szezonzárás?

November végén, decemberben. Vadászatra már januárra is van szállásfoglalás. Németországból. Annyira kiszélesedett a vendégkör, hogy jönnek Szlovákiából, Ausztriából. Erdélyi területekről is érkeznek. Úgy érzem, hogy a médiát annyira ki tudtuk szélesíteni, hogy nagy vendégkört tudunk befogni. Egyre többen érdeklődnek. Vajdaságból is.

A tavaly kezdődött egy nyitási program. Addig főleg Magyarországról jöttek a vendégek. Most már Németországból is. Főleg fácánra jönnek a vadászok. Otthon csak fácánneveldék vannak. Természetes körülmények között nem élnek fácánok. A tenyészetben nevelkedett madarak nem tudnak repülni. Nincs amire lőjön a vadász, mert nem repül fel a madár. Hessegetni kell, hogy öt – tíz méterre felszálljanak.

A Deltától elrabolt területek visszavadulásáról kérdezem.

Az én információim szerint a Deltának van rehabilitációs terve. Az a kérdés, hogy ez mikor valósul meg. Én úgy gondolom, hogy ez egy tíz éves cikluson belül megoldható. Remélem, hogy vannak olyan elkötelezett emberek a Delta iránt, akik ezt szorgalmazzák.

A Delta bioszféra rezervátum, költőhely, ivóhely, ez egy csodálatos világ. Ezt mezőgazdasággal, ipari létesítményekkel tönkretenni bűn. Ez erőszakos beavatkozás a természetbe. Nincs létjogosultsága. Azokat a termőföldeket, amelyeket tulajdonképpen nem is romániaiak bérelnek, hanem idegen országból jönnek ide. Tőkések. Ők gazdálkodnak. Biztos vagyok benne, hogy nem Romániában értékesítik ezeket a terményeket, hanem kiviszik az országból. Kereskednek vele. Ennek mi értelme? Inkább visszaárasztani ezeket a területeket. Közismert, hogy itt milyen hatalmas vízterületek voltak. Ez tulajdonképpen egy nemzeti park.

A Deltát vissza kell állítani eredeti állapotába! Rehabilitálni kell

Ezt az idén a természet már megkezdte. Plaur és Ceatalchioi környékén hatalmas területeket hódított vissza a víz. Az itteni népeket az árvizektől úgy lehet megvédeni, ha minél nagyobb területeket biztosítanak az árvizek számára. Ezekkel a lecsapolásokkal tönkretették ezeket a területeket. Többtízezer hektárról csapolták le a vizet.

Van egy régi térképem. Pardinától Chiliáig óriási területek vannak. Pardinán építették meg a cellulóz gyárat. Egy hatalmas zsilipkaput is építettek. Ez szerencsére nem készült el. Ezen túl létesítettek volna nádtelepeket. Bebukott Maliuc is.

A másik ágazat a birkatenyésztés és az állattartás. Én úgy gondolom, hogy ennek nincs amit keresnie a Deltában. A juhászok szebeniek. Azt hiszem, a nyájak nem a sajátjuk. Itt a marhatartásnak nincs értelme. Elapad a tejük, tőgyeik laposak. A silány és nagy mennyiségű takarmánytól felpuffadt bendőjűek, szűk farrésszel. A birka, az mindent lelegel, de én ezeket is kitiltanám a Deltából.

Románia országhatára a schengeni övezet keleti gránica

Mi a helyzet a schengeni határral? Láttam, hogy a határépítő műszakiak egy csoportja itt, a panzióban étkezett.

December tizedikével az északi folyamágra helyezik át a schengeni határt. Nekünk tulajdonképpen nincs semmiféle kapcsolatunk az ukránokkal. Arra van lehetőség, hogy Tulcearól átmenjünk Izmailba. Régebben volt arra is mód, hogy a határőrök átvigyenek, s 24 órás tartózkodási engedéllyel az ukránoknál tartózkodjunk. Most az útlevélbe Tulcean beütik a vízumot. Innen hetven kilométerre hajóval lehet átmenni.

 Nekünk régi álmunk, hogy azokat a területeket is meghorgásszuk. A piacszerzés miatt.

Ezen Ukrajna NATO-tagsága segíthet. Nyolc-tíz év múlva Ukrajna is uniós tagország lesz. Ekkor számunkra is megnyílnak azok a területek. Ott hatalmas vizek vannak. A Talpug – Kuhurluj-tavak együtt öt Balaton nagyságúak.

A schengeni határ Chilia-ágra telepítésén már dolgoznak. Hogy a határt meg tudják figyelni éjjel is látó infrakamerákat telepítenek a folyópartra. Ötven méteres tornyokat építenek meghatározott távolságra. Ezek állandó műholdas összeköttetésben lesznek egymással. Tudomásom szerint Brüsszel – Németország - finanszírozza az egész beruházást. Akik az építést végzik inkább alvállalkozók.

A határőrséget felszerelték vadonatúj terepjárókkal. Masszív Iveco terepjárókat kaptak. Vagy tizenegyet. Magas hasmagasságúakat, amelyek ezen a terepen is tudnak közlekedni. ATV-kkel is felszerelték őket. Luxusszintű Volkswagen kisbuszokkal is.

Irdatlan mennyiségű pénzt tolnak be csak a Chiliai őrségének megszervezésére.

Határsértésekről tudsz-e?

Nem. Véletlen balesetek előfordulnak. Ezelőtt három héttel valakik hajóval érkeztek Chiliára. Viharos idő volt. A hajózási szabályoknak megfelelően tíz – húsz méterre meg lehet közelíteni az ukrán partot. Amikor a Dunán megyünk, mi is vágjuk a kanyarokat. De ilyen viharos időben, akinek nincs megfelelő jártassága a vízen elkövethet olyan hibát mint ahogyan ez nemrég két ízben is előfordult. Akkor a Sulina ágon elsüllyedt egy hajó. Ott talán hárman meg is haltak. A Chilia ághon két gyorshajó porul járt. Ezek szerencsésebbek voltak. Azt tudni kell, hogy a folyó a rövid kanyarokat tölti, a hosszúakat mossa. Ahol tölti, ott a hullámok sokkal magasabbra tornyosulnak a viharos szélben. Azt a hibát követték el mind a ketten, hogy a rövid oldalt átvágták. Az egyik hajó éppen a mi vendégeinket vitte ki. A hajó telibe vágott egy hullámot. Háromszáz liter vizet bekaptak a csónakba. Nem borultak fel, „csak” eláztak. A másik csónak fel is borult. Azok ukrán oldalra sodródtak.

Ilyenkor a határőrség is látja, hogy mi történik. És humánusan bánnak az emberekkel. De nem éri meg határt sérteni.

Mindebből, a balesetek ellenére kicseng egy az erőteljes és nagy távlatokra szóló optimizmus. Schengen után Ukrajna NATO-tagsága, uniós csatlakozása...

Én abszolút pozitív gondolkodású vagyok.