Reform és deform

Reformsiratót tart mostanság a baloldali média, gyászolja a kötelező magán nyugdíjpénztárakat. Nem kellene, hiszen ezek léte nem reform eredménye. Kialakításuk épp az 1991-ben megkezdődött reformfolyamat kisiklatása révén történt.

Jó régen volt, jövőre 20 éve, hogy a magyar országgyűlés meghatározta a nyugdíjrendszer reformlépéseit. A 60/1991. évi országgyűlési határozat nyugdíjakra vonatkozó része így fogalmazott:

"6. A nyugdíjrendszer korszerűsítésénél a következő elvek érvényesüljenek:

Hosszabb távon - a szociális piacgazdasági viszonyok között - megvalósítandó cél az ún. háromelemes nyugdíjrendszer legyen.

Az időskorúak szociális biztonságának alapszintjét az egységes összegű nemzeti alapnyugdíj intézménye biztosítja.

A második nyugdíjelem az aktív életszakasz keresetéhez és a befizetett járulékokhoz igazodó nyugellátás. A biztosított és a munkáltatója között megosztott járulékfizetési kötelezettség jövedelemhatára felülről korlátozott, s a nyugellátás maximális összege is a biztosítási jövedelemhatárhoz igazodik. Ez a rendszer a járulékfizetés teljes időszakát felölelő egyéni nyilvántartás alapján működik, az egyes évek járulékalapjai valorizálásával. A nyugellátások évente az aktívak jövedelemnövekedésével arányosan emelkednek. A nyugdíjbiztosítás lehet központilag szervezett és egységes, vagy ágazatonként, szakmánként differenciált, decentralizált struktúrájú.

A harmadik nyugdíjelem az önkéntes kiegészítő biztosításban szerezhető ellátás.

Az átmeneti időszakban a kötelező biztosítási jövedelemhatárt - a már megállapított nyugdíjak finanszírozási kötelezettsége, az állami költségvetés teherbíró képessége miatt, valamint a nyugdíj előtt álló korosztályok védelme érdekében, és arra is tekintettel, hogy a kiegészítő biztosítás terjedésének jövedelmi feltételei korlátozzák - viszonylag magasan indokolt meghatározni. A kötelező nyugdíjbiztosításban a biztosítási elvet - a járulékalap és a szolgálati idő nagyságának szerepét - erősíteni kell.

A nemzeti alapnyugdíj csak a gazdasági fejlettség magas szintjén, a távolabbi jövőben vezethető be. Addig is azonban az időskorú személyek számára egy minimális - az évente meghatározandó nyugdíjminimum szintjével azonos - jövedelmi garanciát biztosítani kell. Ez azt jelenti, hogy azoknak a nyugdíjra jogosultságot szerzett személyeknek, akiknek a biztosítási ellátása ezt a minimumot nem éri el, nyugdíj-kiegészítést kell nyújtani. A kiegészítést a jövőben nyugdíjbavonulók számára az állami költségvetés, és nem a járulékbevételek terhére kell finanszírozni. A nyugdíjra jogot nem szerzett személyek - a szociális törvényben szabályozott feltételek szerint, költségvetési forrásból - alanyi jogon időskori támogatásban részesülnek.

A nyugdíjrendszer biztosítási elven alapuló második elemének kiépítése is fokozatosan történik. Ehhez az átmeneti időszakban a következő változtatások szükségesek:

- be kell vezetni a kötelező biztosítás felső jövedelemhatárát viszonylag magasabb szinten, s majd - a kötelező biztosítás terjedelmének szűkítése és az önkéntes biztosítások elősegítése érdekében - azt fokozatosan csökkenteni kell,

- fokozatosan meg kell hosszabbítani a nyugdíj-alapszámítási időszakot, a korábbi évek átlagkeresetének indexálásával,

- csökkenteni kell a járulékfizetés nélküli évek beszámítását, illetve meg kell teremteni a járulékfedezetet,

- lineáris nyugdíjskálát kell alkalmazni és a keresetek degresszív beszámítását fokozatosan meg kell szüntetni,

- a munkavégzésből adódó, az általános jogosultsági feltételeknél kedvezőbb, a jogosultságot, a nyugdíj összegét befolyásoló megoldásokra csak a biztosítási elveknek megfelelő feltételrendszer esetén kerüljön sor,

- a nyugdíjak értékmegőrzésénél alapelv, hogy a nyugdíj és az aktív lakosság nettó átlagkeresetének növekedése ne szakadjon el egymástól.

A már megállapított nyugdíjak a bevezetésre kerülő új megállapítási szabályok szerint nem kerülnek átszámításra. A gazdaság teljesítő képességének függvényében a nyugellátásoknál korábban bekövetkezett értékvesztés, illetve aránytorzulások miatt eseti, korrekciós intézkedések történjenek.

7. A nyugdíjrendszer pénzügyi biztonsága, az értékmegőrzés garantálása és a régebben nyugdíjazottaknál az eddigi reálértékcsökkenés fokozatos korrekciója érdekében elengedhetetlen a nyugdíjkorhatár emelése. 1993-ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni. A nyugdíjbavonulás tényleges időpontjának megválasztását rugalmas szabályozással kell befolyásolni. Ösztönzőket kell alkalmazni a továbbdolgozás érdekében, lehetővé kell tenni az emelt korhatárnál korábbi nyugdíjba vonulást a hosszú szolgálati idővel rendelkezők számára. A foglalkoztatási okokból adható korkedvezmény rendszerét felül kell vizsgálni.

A nyugdíjkorhatár emeléséig a járulék nem csökkenthető, s ezt követően is csak abban az esetben, ha a nyugdíjbiztosítási ág tartalékalapjának feltöltése - ingyenes vagyonjuttatással - mielőbb megkezdődik. A tartalékalap kötelező mértékét, illetve az éves nyugdíjkiadáshoz viszonyított arányát törvényben kell meghatározni."

Némi büszkeséggel mondhatom, mint a fenti határozat beterjesztője, hogy az anyag két évtized múlva is vállalható, és sokkal kevesebb bajunk lenne, ha a Horn kormány nem tért volna le az egyébként közösen vállalt útról. A határozat szövegében vastag betűkkel emeltem ki a megvalósult részeket és dőlt betűk jelzik mindazt, amit még várat magára. Sehol nem találni viszont a kötelező magánnyugdíj fogalmát, amit, mint rendszeridegent teljesen ki kellene iktatni a hazai jogrendszerből. Amikor ma némely bértollforgatótól azt olvasom, hogy az Orbán kormány felszámolja a reformot, akkor bizony felháborodom, és ki kell mondanom, hogy távolról sem a reform felszámolásáról, hanem annak deformitásait, torzulásait kijavító lépésekről van szó.