A volt belga miniszterelnök, az Európai Néppárt elnöke az elismerést Kövér Lászlótól, a Magyar Országgyűlés elnökétől vette át. A kitüntetés egy bronzplakettből és az adományozást igazoló oklevélből áll, a díjjal járó juttatás bruttó 2 millió forint.

A Polgári Magyarországért Alapítvány 2005-ben hozta létre a polgári oldal életműdíjának is tekinthető Polgári Magyarországért Díjat. Az alapítvány minden évben egy olyan személynek vagy közösségnek adományozza az elismerést, aki, amely tudományos, közéleti, művészeti, karitatív tevékenységével maradandó szellemi, emberi értékeket hozott létre, mellyel Magyarországot, a magyarságot, annak valamely adott közösségét gazdagította, megerősödését az európai közösségen belül hitelesen, szakszerűen és hatásosan elősegítette, valamint tevékenysége jól jellemzi a polgári-keresztény-nemzeti értékközösséget. A Polgári Magyarországért Díj egy plakettből és egy oklevélből áll, a díjjal járó juttatás összege bruttó két millió forint.

Az alapítvány idei felhívására 13 felterjesztés érkezett, 11 magánszemélyre és 2 közösségre. A Kuratórium a 2010. évi Polgári Magyarországért Díjat Európa, az Európai Unió és Magyarország közötti eredményes politikai, gazdasági és a sokszínű kulturális kapcsolat kialakítása érdekében tett több mint ötven éves erőfeszítéseiért; a határon túli magyar kisebbségek nyelvi-kulturális küzdelmének személyes és példamutató segítéséért, valamint töretlen keresztény hittel és tartással felépített életművéért Wilfried Martensnek ítélte oda.

***

Wilfried Martens egy immár igen sikeres nyugat-európai ország első számú választott vezetője lett, egy szegény sorsú parasztcsalád árvaként felnövő gyermekeként. Még fiatal diákvezérként fogalmazta meg akkor még álomszámba menő elgondolását a vallon túlsúlyú központosított állammal szemben egy föderáció megvalósításáról, ahol mindkét államalkotó népcsoportnak megvannak a maga paritásos jogai. Harminc évig kellett hinnie és küzdenie, amíg az álom valósággá lett. 1962-ben még így beszélt egy tüntetésen: „Ha a Flandria ellen szőtt összeesküvés sikerül… megindulunk Brüsszel ellen és megdöntjük a központosított kapitalista Belgiumot.” A fiatalkori markáns, néha militáns gondolatok finomodtak és csiszolódtak, hiszen sok-sok tárgyalás, szavazás és kompromisszum volt szükséges a siker érdekében. De nem változott Martens töretlen keresztény hite, ahogy maga írja: „A vallásos meggyőződés, a nagy bizonyosság jelentette mindennek a lényegét, és a dolgok rendje így volt jó”.  Olyan politikus, akitől tartást és kitartást tanulhatnak politikustársai Keleten és Nyugaton. Különös, mert kivételszámba menő nyugati vezetőként érti, mit jelent egy őshonos népcsoport több évtizedes nyelvi-kulturális küzdelme az őt megillető jogokért. Ebbéli tapasztalatait és a sikerhez vezető utat még sokkal jobban érdemes lenne megismernünk és a saját viszonyainkra lefordítanunk nekünk, csak Közép-Európában 8 országba szakadt magyaroknak…

Amint a felterjesztésben olvasható: „A díj kiírása szerint a díjazottnak „tudományos, közéleti… tevékenységével kell maradandó szellemi értéket” létrehoznia, a polgári-keresztény-nemzeti értékközösségen belül, Magyarországot, a magyarságot gazdagítva, hangsúlyos közösségépítő tevékenységgel.

És mi is lehetne nagyobb közösségépítő tevékenység a mai kor Európájában, mint folytatni Adenauer, de Gasperi és Schuman munkáját? Wilfried Martens Belgiumban álmának nagy részét megvalósítva úgy döntött, hogy európai színtérre lép, és folytatja a legendás elődök mintáját. Kitartóan, sok hittel, nem a személyes dicsőséget hajszolva vált szerény, de mindenhol jelen levő építőmesterévé a XXI. század Európájának.

Közhelyszerű lenne ívet rajzolni az 1956-ban a magyar forradalom leverése miatti belgiumi tüntetésen felszólaló ifjú diákvezér és az 50 évvel később, már vezető európai politikusként 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlésén beszédet mondó Martens között. Egy biztos: Wilfried Martens nem 1990-ben fedezte fel Magyarországot, tudja, hogy hol húzódik a határ Közép- és Kelet-Európa között, nyugati és keleti keresztény, valódi és ’népi’ demokrata között.

Magyarország politikai és gazdasági értelemben való visszahívása és visszafogadása Európába a rendszerváltozás idején szükségszerű és örömteli lépés volt. Lelki és kulturális értelemben mindkét felet gazdagította, a magyaroknak pedig biztonságot hozott majd' fél évszázad hamis biztonsága és szövetségi rendszere után. Ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak a nyugat-európai kereszténydemokrata politikusoknak, és személy szerint Wilfried Martens elnöknek is.”