Munkácsy Mihály három legjelentősebb bibliai témájú festményének a Magyar Nemzeti Galériában való bemutatására a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. Az Ecce Homo a debreceni Déri Múzeum, a Krisztus Pilátus előtt a kanadai Art Gallery of Hamilton, a Golgota pedig Pákh Imre amerikai magyar műgyűjtő tulajdona. A három mű évek óta a Déri Múzeum állandó kiállításának része. A Budapesten november 23-tól látható kiállítás különlegességét az adja, hogy a három óriási méretű festményt olyan, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött, saját kezű kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még soha nem szerepeltek a nyilvánosság előtt.

Munkácsy Krisztus-trilógiája

Munkácsy Mihály életművében kétségkívül a Krisztus-trilógia jelenti az egyik csúcspontot, még akkor is, ha a három mű együttes kiállítására csupán Munkácsy halála után majd száz évvel került sor. Amikor a művész 1880 nyarán hozzáfogott a Krisztus Pilátus előtt kompozíciójához, akkor már évek óta Párizs egyik legsikeresebb műkereskedőjével, Charles Sedelmeyerrel dolgozott együtt. Sedelmeyer törekvése, hogy Munkácsyból világhírű művész váljon, eredményesnek bizonyult. Ő volt az, aki pontosan megszervezte Munkácsy új műveinek nemzetközi bemutatását, értékesítését, valamint a kereskedelmi és reprodukciós jogok érvényesítését. A nagy Krisztus-kép így már a megszületése pillanatában a nemzetközi figyelem középpontjába került. A kép párizsi, angliai és bécsi bemutatása után, 1882 elején Budapesten is látható volt, ahol közel nyolcvanezren tekintették meg.

Munkácsy már 1881-ben készített vázlatokat egy újabb Krisztus-képhez. Az 1884-re elkészült Golgota érdekessége, hogy a keresztre feszített Megváltó alakját önmagáról mintázta a művész. Ismerjük azokat a korabeli fényképeket, amelyeken a „keresztre feszített” Munkácsyt örökítette meg de Suse márki. A Golgota párizsi, budapesti vagy angliai bemutatása ugyanúgy százezreket vonzott a kép elé, mint az első Krisztus-kép kiállítása.

A trilógiaként elképzelt sorozatba ezek után egy Feltámadás-kompozíció illeszkedett volna a leginkább. Munkácsyt azonban az 1880-as években új megrendelések kötötték le. 1895-ben a Golgota fő motívuma alapján festette meg a tőketerebesi Andrássy-mauzóleum oltárképét, Siratóasszonyok a keresztfánál címmel (1895), amely most először látható a nagyközönség számára. Ekkor azonban Munkácsy alkotóereje már nagyon meggyengült, a betegséggel küzdő művész utolsó alkotásaként a trilógia harmadik darabját készítette el, az Ecce Homo-t.

A trilógia első két darabját Munkácsy 1886-87-es amerikai útja során John Wanamaker vette meg, aki hosszú ideig philadelphiai áruházában mutatta be a műveket. A család tulajdonából 1988-ban kikerült alkotások ma kanadai, illetve magyar-amerikai tulajdonban vannak. Az Ecce Homo-t 1914-ben Déri Frigyes vásárolta meg, aki 1930-ban az általa alapított debreceni Déri Múzeumnak ajándékozta a művet. A trilógia első két darabja letétként került haza a múzeumba, ahol a három festményt 1995-ben első alkalommal állították ki együtt. Most, a Déri Múzeum felújítása idejére, a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont a trilógiának, elsőként mutatva be a nagy kompozíciókat vázlatok, tanulmányok és a redukált méretű verziók kíséretében.

Témájuk ellenére Munkácsy Krisztus-képeit nehéz oltárképként elképzelni, sokkal inkább kultúrtörténeti zsáner kompozícióknak kell tekintenünk őket. Hatalmas méreteik, a bemutatásukat övező felfokozott hangulat és a bibliai eseményt megjelenítő erejük lenyűgözte a közönséget. A művek már-már vallásos sugárzásának titka, hogy Munkácsy tapintható közelségbe hozta a Megváltót, s a szemlélő közönséget bevonta a krisztusi szenvedéstörténetbe. Egy olyan modern Krisztus-képet teremtett, amely a modern, egyre kifinomultabb ingereket kereső ember igényeire volt szabva. Egyszerre nyújtott tehát vallásos élményt és szellemi élvezetet. Korunkban, amikor a vizuális művészet technikai lehetőségei erőteljesen kitágultak, még mindig lenyűgöző hatást gyakorolnak a képek a befogadóra.

Vázlatok a Krisztus-trilógiához

A Budapesten először látható Krisztus-trilógiát eddig még nem látott rajzok, vázlatok és fotódokumentáció kíséri a Magyar Nemzeti Galéria saját gyűjteményéből, így első alkalommal láthatjuk, milyen elmélyült és hosszan tartó munka, mennyi festői előkészület, töprengés előzte meg a végső képek kialakítását. A kiindulópontot Munkácsy számára Rembrandt rézkarcai jelentették. A jelenetek beállítása, az arányok, a súlypontok, a mélyen empatikus belső megközelítés, amely az itt kiállított vázlatokat is jellemzi, jól mutatja, hogy milyen közel került Munkácsy Rembrandt világához. Kezdetben, részben a rézkarcokból nyert inspirációk nyomán, több jelenettel is kísérletezett, így fellelhető a vázlatkönyvekben a gyógyító Jézust és a Jézus kicsúfolását ábrázoló rajz is. Amikor azonban rátalált a Krisztust Pilátus előtt ábrázoló jelenetre, ennek kidolgozására fordította teljes figyelmét.

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota mintegy 4 x 7 méteres rajzai rendkívüli koncentráló képességről, tömör formalátásról és kiváló rajzkészségről tanúskodnak. Itt minden vonal Munkácsy saját keze vonása, nem működtek közre tanítványok, segédek, festőkollégák. Munkácsy egyedül állt szemben a hatalmas papírívekkel, kizárólag a saját lelkierejére, képzeletvilágára, festői tudására és hitére támaszkodhatott. Az eredmény őt igazolta.

Az ábrázolt jelenetek nem időrendben követik egymást, hiszen az utolsóként megfestett Ecce Homo a második a szenvedéstörténet rendjében, és csak ezután következik a Golgota. Eredetileg Munkácsy egyetlen újtestamentumi képet akart festeni, és hosszas mérlegelés után döntött a Krisztust Pilátus előtt ábrázoló momentum mellett. Ennek sikere nyomán határozta el, hogy megfesti a szenvedéstörténet legtragikusabb jelenetét is: a Keresztrefeszítést.