„Az emberi jogokért, a nők esélyegyenlőségéért vagy a szegényekért való határozott kiállásunkra mindig szükség lesz” - hívta fel a figyelmet az Európai Parlament egyik képviselője. A viperás, tömegbelövető milliárdosok pártját képviseli…

Van-e értelme az Európai Parlamentet fenntartanunk a jövőben?

Érdemes-e hatalmas pénzt áldoznunk arra, hogy tehetségtelen, saját hazájuk politikai életéből kiselejtezett személyek önmagukat szórakoztassák a keservesen előteremtett adókból? A populizmusnak ezt a kocsmai szintet is alulmúló változatát miért támogatják a filléres jövedelemért fogcsikorgatva küzdő tömegek?…

Sajnos, egy volt maoista elnökli az Európai Uniót, ennek is szenvedjük következményeit máig. Nemcsak az jellemző, hogy a kereszténységet kihagyják az alapdokumentumokból – a maoistáktól ezt várhatjuk. De az Európai Unió gazdasága rohanvást marad le mind az észak-amerikai, mint a távol-keleti térségektől. A válság időszakában is keletre menekült a termelés, oda, ahol a maoizmus valaha tombolt, de ma már a múlté…

Európa sötétebb részeiben ma a maoizmust is alulmúló néphülyítés dühöng.

„Az emberi jogokért való határozott kiállás” – mondja az, aki 2006. október 23-án vasrudas rendőrökkel nyomorékra verette az európai uniós állampolgárokat csak azért, mert azok alapvető emberi jogaikat gyakorolni akarták. Az véd emberi jogot, aki fejmagasságból kilőtt gumitöltényekkel lövette embertársait csak azért, hogy az ő állása megmaradjon.

„A nők esélyegyenlőségéért” szónokol az, aki rögtön agyoncsapja egyik szavával a másikat, mert azt veti a haladó kormány szemére, hogy „a hosszú szülési szabadsággal, a családi adózással, a nők részmunkaidős foglalkoztatásának túlzott propagálásával olyan elvek tűnnek fel újból, amelyek ellen sokáig küzdöttünk”… Mármint az elhájasodott szépségkirálynők küzdöttek…

Csak azért nem hordón szónokolnak, mert nem tudnának rá felkapaszkodni.

„A szegényekért való határozott kiállásunk” – böffenti a milliárdosok pártjának szétfolyt démona. Azt a pártot képviseli, amelynek kormányzati évei alatt százmilliárdok áramoltak ki az országból, korrupciós ügyeskedések révén, nagyrészt off-shore cégek számlájára.

„Az esélyegyenlőségért vívott küzdelem soha nem érhet véget: ébernek kell maradnunk, és továbbra is harcolnunk kell a hátrányos megkülönböztetés, a szegénység és a populista látszatintézkedések ellen” – mondhatta volna Rákosi elvtárs is a fordulat évében.

De nem ő mondta – bár lehet, hogy megint „Kísértet járja be Európát…” Igen! Ugyanannak a kísértete.

A döbbenet az, hogy ezt a szellemi színvonalat már Horn Gyula is magasan felülmúlta.

Mára retardálódott az internacionalista párt.

A nagyobb baj mindamellett mégis az, hogy ezt a nívót megtűrik abban a parlamentben, amely az Európa nevet viseli. Megszégyenítik azt a kontinenst, amely az emberiség legfényesebb szellemi nagyságait adta az utóbbi évezredben.

Ma debilisek szónokolhatnak párizsi Nőfórumon úgy, hogy nemcsak hazájukat, hanem magát az Európai Parlamentet is lejáratják együgyűségükkel, sarki talponállóba illő populizmusukkal.

A legszomorúbb, hogy magát Európát mocskolják be: azt az értéket, amely a társadalomnak évtizedeken át a remény fénysugara volt.