Határozott véleményem, hogy most sikerül a jobboldalnak néhány meglehetősen bodicsek jellegű hibával saját magával kitolnia. Mik is ezek a hibák?

Az Alkotmánybíróság teljes összhangban, mondhatni tüneményes egyetértéssel mondta ki azt, amit gyakorlatilag minden jogászi vénával rendelkező - most nem bizonyos egyetemnek gúnyolt intézmények futószalagokon sorozatgyártott képződményeire gondolunk - sejtett már előre. A 98%-os végkielégítésekre vonatkozó különadó elbukott. Ami pedig eléggé egyértelmű jelzés, főleg úgy, hogy a jobboldal vezető ereje által jelölt és megszavazott (sőt, egyesek szerint áterőltetett) bírák is úgy megszavazták az ítéletet, mint a sicc.

Több sebből vérzik a történet. Az alapprobléma adott. Borzalmasan alacsonyak a keresetek, sokaknak nincs munkája. Hallották viszont a rádióban-tévében, hogy például X. szocialista kötődésű főember – vagy annak haverja, sógora, apósa – tíztől százig terjedő milliót és nem évet kapott rövidke főnökösködés után, főleg úgy, hogy még meg is bukott valamilyen botrányban. Emellett pedig bosszantóan nem történt semmi e főnökösködés alatt, sőt, a cég-intézmény stb. adósságállománya még nőtt is.

A jogászi szemléletmód is tipikusan a magyar viszonyokat mutatja be. Ha a jogszabályok szelleme, alapiránya nem is engedné az ilyen „végkielégítéseket”, a diszpozitív szabályozás bőséges lehetőségeket ad arra, hogy bármikor ilyen szerződéseket kössenek. A szűkagyú, mindent szabályozni akaró jogalkotási hagyomány mindig hagy joghézagot, az pedig ugye az ügyeskedők kedvence. Analógiát pedig már rég nem láttunk jelentősebb esetben alkalmazni.

A bíróságok ítélkezési gyakorlata pedig itt, ahol az „objektív igazság” kiderítése lenne a lényeg, nem túl előremutató. Kár, hogy a polgári eljárásjog szerint már rég nem kell az objektív igazságot kideríteni, és az is kár, hogy bizonyos publicisták szerint egy nagy nepotista masztodonra hasonlító igazságszolgáltatás humánerőforrása se fejt ki túlzott erőfeszítéseket ezirányban.

Ez azonban adottság, a jobboldali kormányzás és jogalkotás megoldást keresett a problémára.

Csakhogy. A törvény visszaható hatályúra „sikeredett”, ráadásul beleütközik több olyan tilalomfába is, mint például a jogegyenlőség, vagy a jogbiztonság. Ezzel pedig a jobboldal elég szép pofonesőt kaphat a nyakába.

„Az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod...”

Az első pofon nyilván a presztízsveszteség lesz, a Nemzeti Együttműködés Kormánya eszerint nem tudott megfelelően pontos és jól kimunkált törvényeket alkotni, vagy támogatni. Hát ezzel még együtt lehet élni,  nem ettől fog a NER sivító lékeket kapni.

Ám gondoljuk végig a konzekvenciákat! Ha a kormány elszánt, akkor bizony keresztülver egy újabb alkotmánymódosítást. Márpedig a kormány ez ügyben nehezen teheti meg, hogy hátráljon, tekintettel a fentiekre. Azonban a visszaható hatályú törvénykezés továbbra sem lehet opció, úgyhogy valami nagyon cseleset kellene kitalálni.

Tegyük fel, megtörténik nagy cseles kitalálás. Minden megy a maga útján és - egyébként helyesen -  szépen továbbra is béhajtják a korrupt exszociktól az amúgy tényleg vérlázító végkielégítéseket. (Tegyük hozzá, nem lenne baj, ha a törvény bizonyos összeghatárt azért megjelölt volna.)  Mi történik azonban, ha mondjuk a jelek igaznak bizonyulnak és felgyorsult a munka az alkotmányozásánál? Vagyis egy-két év, netán rövidebb idő múlva megszületik az új Alkotmány? Hogyan kodifikálódik, lesz benne egy „végkielégítés-kivétel” cikkely? 

Szóval át kellene gondolni a lépéseket. A kormánynak és a törvényalkotásnak neki kell veselkednie a keményebb diónak, vagyis az alvadt apparátusoknak. Azoknak az apparátusoknak, amelyek bizony hosszú ideje nem nagyon mozdultak meg. Ha nem ezt teszi, hanem csak rövid távú megoldásokban gondolkodik -persze kell az is- , akkor erejével vissza fog élni, és az visszatetszést fog kelteni. Ne felejtsük el, volt egy politikai erő, amely 1994-ben 7,02%-ot kapott, 1998-ban pedig nyert egy korábban kétharmaddal rendelkező politikai erőcsoport ellen.

El kell gondolkodni azon, hogy vannak konzekvenciák. Ne kövessünk el újabb bodicsekeket!