Az elmúlt napokban felborult a rend Franciaországban. A szeptember eleje óta egymást erő nyugdíjreform-ellenes megmozdulások annak ellenére nem veszítettek erejükből, hogy az alsóház időközben megszavazta a törvénycsomagot, s a legfontosabb intézkedésekre, például a korhatár-emelésre már a felsőházi ámen is megérkezett. Sőt, a kormány határozottsága láttán csak tovább fokozódtak az indulatok. A szakszervezeti utcai mozgósítások mellett az elmúlt hét elején sor került az első munkabeszüntetésekre: felborult több nagyváros tömegközlekedése és az ország vasúti forgalma, a repülőterek csak a járatok egy részét fogadják, és a kikötők közelében is sok hajó rostokol. A tartályhajók és az üzemanyagraktárak blokádja miatt reggelre benzinhiány jelentkezett, több megyében kellett korlátozásokat bevezetni.
 

Az országos tiltakozásokhoz az elmúlt hét második felében a gimnazisták és az egyetemisták is csatlakoztak, akik saját munkavállalási lehetőségeiket látják veszélyeztetve az egyre tovább dolgozó idősek által. Hétfő reggel a tanulók országszerte több száz középiskolát torlaszoltak el, és tömegesen csatlakoztak az utcai tiltakozókhoz. Kedd délután az első erőszakos cselekményekre is sor került: több párizsi külvárosban valamint Lyon belvárosában rohamrendőrök és randalírozó diákok csaptak össze. A rendbontók kirakatokat törtek be, autókat gyújtottak fel, valamint kövekkel támadtak a karhatalomra. Keddre virradóra ismeretlenek felgyújtottak egy külvárosi iskolaépületet, amely pillanatok alatt porig égett. A diákszervezetek képviselői a leghatározottabban elhatárolódtak a történtektől, de további békés tüntetésekre buzdítottak.
 

A tiltakozás mértéke nem magától értetődő, hiszen a hatvankettő, a rendszertelen járulékfizetők eseteben pedig hatvanhét évre emelt nyugdíjkorhatár európai összehasonlításban egyáltalán nem nevezhető magasnak. Csakhogy a reform első számú felelőse, Eric Woerth munkaügyi miniszter a nyár folyamán súlyos korrupciós botrányba keveredett, amely tovább csökkentette a Sarkozy-kormány egyébként is megtépázott népszerűségét. Figyelemre méltó adat, hogy az egyre élesedő tiltakozások ellenére a franciák nagy többsége még mindig a tüntetőket támogatja a kormánnyal szemben a múlt hétvégi felmérések szerint. Sokan azt gondolják, ha sikerül megakadályozni az ötéves elnöki ciklus deklaráltan legfontosabb intézkedésének megvalósítását, azzal olyan csapást mérnek Sarkozyre, amelyet képtelen lesz a 2012-es választásokig kiheverni. Magától értetődő tehát, hogy az ellenzéki Szocialista Párt (PS) korábban nem látott egységbe kovácsolódva állt a tüntetők mellé, sőt több vezető baloldali politikus maga is az utcára vonult.