A települések nagysága és a helyhatósági szavazások között egészen szoros összefüggés figyelhető meg. A kisebb települések a független jelöltek birodalmát alkotják, a nagyobb települések a pártokét. A közepes településeknél azonban a kistelepülésekre jellemző nyilvánosság ütközik a nagyobb települések pártpreferálásának hullámával. Nyilvánossági és pártdinamikai örvényeket a 8-25 ezer főnyi településeknél találhatunk.

Fentiekből az is következik, hogy a nagyobb települések esetében értelmetlen civil szervezetként vagy független jelöltként bárminemű eredményt remélni, s a kisebbek esetében pedig nemcsak, hogy egy pártfogó nem segíti a hatalomba való bekerülést, de többet árt a kelleténél. Hogy miért van ez, s mi a helyzet a két tiszta típus között, és hol is vannak a mérethatárok, ennek próbál utánajárni ez az írás.

Először néhány médium csak arra lett figyelmes, hogy Pest megye közepes nagyságú településein buktak el olyan Fideszes polgármesterjelöltek, akik azt hihették, hogy nekik kedvez a széljárás. http://index.hu/belfold/2010/okvalasztas/bukott_fideszes_jeloltek_pest_megyeben/

De ha utánanézünk, akkor kiderül, hogy országos szinten is így van. Az olyan kis szervezetek, mint pl. az „Ébredj Etyek” leradírozták az országos logóval rendelkező szervezeteket.

De még nagyobb sikert könyvelhetnek el a pusztán csak „függetlenként” induló jelöltek. A függetlenek és az egyesületek minél inkább integrálódtak már az adott közösségbe, feltehetően annál sikeresebbek voltak.

A 10 ezer fő feletti települések választási rendszerében pedig ráadásul a kis győzelem-nagy testületi különbség elve érvényesült. Azzal tehát, hogy az új választási törvény szerint egy kicsi veszteség is felnagyítódott, a kis vesztesek a testületi helyek elosztásánál már nagy vesztesekként láthatták viszont magukat.

Ami a kistelepüléseken a függetlenek elsöprő győzelmét illeti, erre a korábbi választási eredmények ismeretében számítani lehetett. A közhangulat, amelyik a Fidesz fölényét ígérte, ide is kiterjedt, és akik a kistelepüléseken abban bíztak, hogy változás történik, azok nagyot tévedtek, mert jobbára itt minden maradt a régiben. A közepesen kicsi településeken, azaz a 8 és 20, 25 ezer közötti településeknél pedig mintha két hullám találkozását és örvényeit láthatnánk, azaz itt a Fidesz országos fölénye és a civilek fölénye csapott össze.

Mintavétel: A 8 és 17 ezer fő közötti települések vizsgálatára fókuszáltunk, ez alatt ugyanis szórás nélkül nyertek a függetlenek. A fokuszálás miatt a 8 ezer fő alattiak véletlenszerű bekerülése kisebb lett. A nagyobb településekből pedig kevesebb van, így azok véletlenszerűen be sem kerültek volna, de ahhoz, hogy a választási magatartás határát megtaláljuk, itt meg a 17 és 25 ezer fő közöttiek kerültek be nagyobb arányban. A legnagyobb városokat szintén kihagytuk, mert ott meg a pártok, jelesül a Fidesz fölény érvényesült, azaz itt sem volt mit kutatni.

Névsor szerint haladtunk a választas.hu oldalon, s ahol az egyes betűhöz több helységnév is tartozott, oda 4, vagy akár 5 település is kiválasztásra került a fenti szűrés után, s ahol kevés település esett egy betűkezdéshez, ott kettő került a mintába. Erre az eljárásra azért volt szükségünk, mert sajnálatos módon nem működik olyan adatbázis, amelyik a kutatói kérdésünkre a teljes mintában a kívánt bontásban rendelkezésünkre állna.

Kezdjük a mindenki által jól ismert MSZP-s vereséggel. Az MSZP a polgármesteri címet is csak hébe-hóba tudta megtartani (Ercsi, Örkény), de testületi fölényt már végképp nem. Kivétel ez alól csak az, ha az MSZP civil szervezeti támogatást kapott (Makó). A volt MSZP-s testületek Fideszre váltottak, esetleg, ha kisebb testületek voltak, akkor függetlenre. Ha a polgármester független volt, független is maradt. A Fidesznek is érdemes volt civillel összefognia, (s minél kisebb volt a település annál inkább), míg az MSZP megmaradásának szinte szükséges feltételévé vált egy civil támogatói szövetség.

Az, hogy egy Fideszes polgármestert legyőz egy független (Fertőd, Esztergom, Sümeg, Visegrád), előfordul, de nem ez a jellemző, a pozíciókat általában tartani tudták. Viszont a fordítottja egész ritka, amikor a korábbi független testület Fideszes többségűre vált (Tápiószecső). Ilyen inkább csak akkor fordulhatott elő, ha a Fidesz össze is fogott egy civil szerveződéssel, és így kerekedett a független fölé (Isaszeg, Martonvásár). Elméletileg arra is van lehetőség, hogy egy 2006-ban még függetlenként nyerő polgármester 2010-ben Fideszesként induljon, s noha ilyen helységről van tudomásunk, véletlenszerűen kiválasztott mintánkba nem került hasonló. Olyan település viszont került a mintánkba, ahol a korábban Fidesz uralta a testületet, és átcsúszott a függetlenek kezébe (Sümeg). Üllőn és Ercsiben pedig a függetlenek paritásba kerültek a Fidesszel.

A véletlen mintavétel azt jelenti, hogyha minden magyar települést megvizsgálhatnánk, akkor is ugyanazokat a főbb megállapításokat tehetnénk. Nevezetesen, hogy a közepes nagyságú településeken 2006-hoz képest a függetlenek megerősödtek. A kulcskérdés persze az, hogy kik is ezek a függetlenek, mert lehetnek olyan MSZP-sek, akik érthető okokból elhagyták a logót, lehetnek régi harcosok, akik pártpolitikailag tagjaik körében nyitottak, és munkájuk a pártpolitikusokkal szemben mostanra érett be (Csömör). Végezetül paradox módon lehetnek korábbi Fideszesek is. A Fideszen belüli rendteremtés ugyanis járhatott úgy is, hogy régi Fideszeseket kizártak, és belőlük lett olyan független csapat, amelyik aztán le is győzte az új Fideszes pártlistát.

Mivel szerény eszközökkel nem lehetséges felderíteni, hogy a függetlenek tábora milyen okból növekedett, ezért fel kell tételeznünk a fentieken túlmenően egy egészen másfajta hipotézist is. Eszerint a függetlenek eredményesebb szereplésének oka nem magukban a függetlenekben keresendő. A legkisebb településeken talán igen, de a 8-20 ezer közöttieknél már sokszor nincs meg a szükséges ismertség, egyszerűn ezeken a helyeken csak nem lépett életbe a pártszimpátia.

Ha ez így van, akkor ez intő jel lehet a kormánypárt számára, hiszen a pártokkal szembeni attitűd azon nyomban megnyilvánul, mihelyst egy civil kampány eléri ugyanazt a pr-teljesítményt, amit a pártok. A pártok hiába profibbak, hiába rendelkeznek strukturáltabb szakembergárdával, átgondoltabb programokkal, a kisvárosokban a programok éppúgy nem érdeklik az embereket, mint a nagyobb településeken, ellenben a kisvárosokban nem jön létre a pártok pr-fölénye, és ennyi éppen elegendő az emberek döntéséhez. Tézisünk az, hogy nincsen az a nemzeti egység, mint amit a Fidesz állít, s ezt a tézist nagyban alátámasztják a helyhatósági eredmények.

A települések neve mellett az első zárójelben a 2006-os testületi létszám, a másodikban a 2010-es található. Ha a Fidesz mellett a KDNP szövetségben indult, azt külön nem tüntettük fel.

A mintába került települések