Zlutice közelében találtak rá a cseh régészek arra a hegyvidéki településre, mely Kr.e. V-IV. évszázadban élte virágkorát, Kr.e. 200 előtt azonban valamilyen drámai esemény színhelyévé vált a falu, amely a tűz martalékává vált.

A település sohasem heverte ki teljesen a történteket, és a Kr.e. I. század végén végleg elnéptelenedett. Az új telepesek csupán a XII-XIII. század táján jelentek meg a térségben.

Az évgyűrűk vizsgálata kimutatta, hogy a tölgyfákat körülbelül két és fél évezrede vágták ki. Az elemzés arra is rávilágított, hogy két építményről van szó: az egyikhez viszonylag fiatal és gyorsan növő tölgyfafajtát alkalmaztak, a fákat Kr.e. 480 körül vágták ki.

A másik építmény számára egy lassabban növő tölgyfajtát alkalmaztak, a fákat Kr.e. 463 körül vágták ki. A leghosszabb gerenda 520 centiméteres.

A fagerendákat a svájci Lausanne-ba szállítják konzerválásra, a munkálatok körülbelül egy évet vesznek igénybe, mielőtt a leletanyag visszatér Csehországba.