9. Intellektuális kapacitáshiányunk van?!

A magyar közpolitikai térben, baloldali liberális szellemi körökben közkeletű állítás, hogy egy elitünk van, s azt nem lehet leváltani. Másrészt viszont, ha ugyanaz az a tudáselit ad tanácsot az új kormánynak is, amelyik csődbe vitte a korábbi politikai és gazdasági rezsimeket, akkor nehéz lesz…

A tudományos elméleti mezőben ugyanis mindig ugyanazok a személyek és műhelyek generálnak javaslatokat a mindenkori magyar kormányoknak, pedig ma már világos, hogy az eddig követett elvek nem bizonyultak maradéktalanul helyesnek. Ma nem vitatható, hogy az eddig követett magyar fejlődésideológia hibás, a követett külpolitikai-diplomáciai elvek mentén pedig hatalmas térvesztést szenvedtünk el szűkebb s tágabb térségünkben is.

Úgy látjuk, a Duna-stratégia mint modernizációs lehetőség kapcsán folytatott feltáró munka szerint, legfelső (ajánló) szinteken van morális és intellektuális erodálódás. A Duna-stratégiához szükséges háttértanulmányok már évtizedek óta készülnek, „tele van velük a padlás”, csak éppen hasznosításukra nem került sor. Eleinte úgy volt, hogy ez a politikai osztály, a politikai elit hibája. De most már látjuk, hogy a magyar tudáselit is felelős, minthogy Magyarországon semmilyen szakmai-szakértői konszenzus nem képzelhető el.

Ki kell jelentenünk, hogy a mai Magyarország helyzetének megítélésében tapasztalható tudományos, szakértői konszenzushiány kizárja egy nemzeti stratégia készítésének lehetőségét is. A magyar tudáselit képtelen a stratégiakészítés három alapelvének elfogadására: úgymint szakmai konszenzus elérésére a helyzetmegítélésben, a teendőket illetően a prioritásrend elfogadásában, és a forrásszervezésben.

És minthogy a magyar baloldali értelmiséget, valamint a baloldali politikai és gazdasági rezsimek támogatására szerződött magyar tudáselitet magával rántotta az ún. magyar modell bukása, ma kétséges, hogy morálisan, intellektuálisan, a feladathoz szükséges lojalitást tekintve alkalmas-e ez az elit, egy új, európai magyar modell kidolgozására.

9.1 A Duna-stratégia felépítésének gondjai

A budapesti Duna-csúcstalálkozó óta az „uniós Duna-stratégiát bevezették a sajtó nyilvánosságába, de sem a szakértő, sem a laikus magyarok érdeklődését nem nyerte el igazán, a politikusok pedig úgy kommunikálják, mint sok más konjunkturális feladatot. Az értetlenség, vagy a téma megfoghatatlanságának okai még a szakértők körében sem elég világosak.

A „sok a szempont, sok az érdek” érvelés helytálló, csak épppen a magyarokat elrettentő tény. Ugyanakkor olyan körülmények, mint „záporoznak a javaslatok”, vagy hogy „az Európai Bizottság év végéig válogathat az ötletek között” nem stratégiakészítésről szólnak, inkább ellentmondanak annak. A „mely témakörök válnak uniós prioritássá?” felvetése az egyetlen helyes megközelítés.

A téma komolyságát (súlyát) csupán azon lehet lemérni, hogy Magyarországon máris jelen vannak a politikai, szakmai, pénzügyi lobbik, és már a stratégiakészítésnél megpróbálják a részérdekek felé eltéríteni a nemzeti stratégiára váró, nemzetközi (uniós) és országos (nemzeti) programot.

Mi a világos és mi nem?

Világos, hogy „nemzetközi együttműködést igénylő projektek kellenek”, de előbb a hazai (nemzeti) prioritásokat kell meghatározni és stratégiai keretek közé rendezni. A lobbik kontra stratégiai szemlélet a minden körülmény figyelembevétele és súlyozása után kerülhet csak szóba. Minden, a stratégiakészítésbe bevont szakértői csoport preferált témákat közvetít, és mindig fájdalmas döntéseket is kell hozni a végső prioritásrend eléréséhez.

A stratégiakészítés van előbb, és csak azután következik a „nemzetközi együttműködés”, a „határokon átnyúló stratégia”, a „közös felelősség” figyelembevétele. A logisztikai információtérkép szemlélet sokat segíthet e téren a helyi adottságok láthatóvá tételével. De ezt is megelőzi a történelmi determinációk, a politikai, gazdasági és társadalmi követelmények súlyozása.

Az egy egészen dermesztő megközelítés, vagy szemlélet, amely szerint a „stratégiaalkotó EU-s programok” képezik a vezérelveket, és azok alapján kell nemzeti stratégiát készíteni. /18/ Ez egy teljes félreértés, és kormányzati alkalmatlanságot jelent. Ez igazolja a szakértői és vállalkozói tartózkodást a különféle stratégiai tanulmányoktól, amelyek rengeteg pénzbe kerülnek és semmi valóságos nem marad utánuk.

Stratégiakészítés és szakértés: miért nem megy?!

A problémák már ott kezdődnek, hogy a korábbi magyar álláspont szerint a külügy az első, a fő tárgyaló, de miért lenne a „teljes magyarországi Duna-stratégia kialakításának irányítása a KÜM fő felelőssége”?! Szakértők szerint ez már az első stratégia hiba! A nemzeti stratégia, a nemzeti stratégia Duna-stratégiája alapjában tudományos és nemzetgazdasági szakértői szervezésben készítendő feladat.

Ebből következően az már nem is annyira súlyos mulasztás, hogy „a lehatárolás kérdésében a KÜM álláspontjára várunk, de az még nem végleges”. Mindez akkor, amikor már az EU-program  haladásától függetlenül készen kellene lenni a magyar nemzeti stratégiának.

Filozófiai szintű mulasztás vagy félreértés van abban, hogy a kezdeményezés fogadását tisztán politikai, külpolitikai és diplomáciai feladatként fogjuk fel (ami, persze, fontos kérdés). Súlyos szemléleti probléma, hogy Magyarországnak nincs nemzeti stratégiája, nincs a nemzeti stratégiára épülő, alapvetően abban foglalt Duna-stratégiánk (bár a Duna-stratégiához könyvtárnyi irodalom, szakértői anyag, céges tanulmány áll rendelkezésre évtizedek óta).

Az aspirációk szintjén ugyanakkor, „Magyarország és Budapest az EU Duna-térség Stratégiájában központi szerepet kíván vállalni”, de erre – állításunk szerint - ma semmi sem jogosítja fel. Azt viszont értjük, látjuk, hogy „Németország és Bécs egyaránt centrális szerepet kíván betölteni a Duna régióban, mert így több forrás állhat rendelkezésre”, és sokat is tesznek érte.

Az uniós tapasztalatok szerint „Budapest valóban a Duna fővárosa”, de „az Európai Bizottság főigazgatóságai másodlagos szereplőként kezelnek bennünket”. Vajon miért?!

A KÜM szerepe mellett az MTA szerepvállalása is átértékelendő a kormányzati döntés és menedzselés szempontjából. Az MTA állítólag már felmérte, hogy a Duna térség egyes országai milyen stratégiai dokumentumokat készítettek a Dunával kapcsolatban nemzeti, bilaterális, illetve transznacionális szinten az elmúlt 10 évben, „az EU Bizottság által finanszírozott átfogó stratégia, a Danube Space Study elkészítését követően.

A politikai tárgyalásvezetés a KÜM, a nemzeti stratégia-készítés az MTA kompetenciája, a döntés pedig a kormányé, de a kormánynak a puszta felelősségén kívül semmilyen készsége nincs egy ekkora program irányítására.

Irodalom

18. Nagy ívű elképzelések. Uniós Duna-stratégia készül. 2010 április 03. 08:57. Balázs Kata. www.turizmusonline.hu/cikk/unios_duna_strategia_keszul/index.php+Duna-