Afganisztán 34 tartományában összesen 2447 jelölt indul a Voleszi Dzsirga, azaz a parlament alsóházának 249 mandátumáért, melyek sorsáról több mint tízmillió választópolgár szava fog dönteni. Első alkalommal 2005-ben került sor az országban törvényhozási választásra, ekkor nagyjából a választópolgárok fele, megközelítőleg hatmillióan vettek részt a voksoláson, mely a tálib fenyegetés ellenére jelentősebb rendbontás nélkül zajlott le. Azonban az idei választás jóval problematikusabbnak ígérkezik, mint a korábbi, ezt támasztják alá azok a szakértők is, akik az esemény ismételt elhalasztása mellett emelték fel a szavukat. Januárban határoztak először arról, hogy későbbi időpontra kívánják kitűzni a szavazás napját, ekkor döntöttek a szeptemberi lebonyolítás mellett, melyet a szövetségesek nagy megnyugvással fogadtak. Azonban a céldátum közeledtével ismét felmerült a halasztás kérdése, végül erre mégsem került sor. Az ország nyugati partnerei és az afgán kormány óriási próbatétellel néz szembe, a voksolásra a kilenc éve tartó háború legvéresebb időszakában kerül sor, az ország vezetésétől eredményeket várnak, a választástól pedig egy erős parlamentet, mely képes lesz leszámolni a korábbi törvényhozás korrupt hagyatékával. Nézzük meg, melyek a választás gyengepontjai és mit várhatunk a komoly hiányosságokat felmutató procedúrától.

A parlamenti mandátumok elosztásának egyik legnagyobb akadálya az ország drasztikusan romló biztonsági helyzetében rejlik. Nyár végén a szakértők úgy vélték az előre tervezett 6835 szavazóhelységből 800 biztosan nem nyithatja meg kapuit szeptemberben a választópolgárok előtt, mert a kormányzat nem tudja garantálni a körzet biztonságának szavatolását. Szeptember 17-re ez a szám ezer fölé emelkedett, és még így is számolni kell a tálib fenyegetéssel. A felkelők a korábbi években is merényletekkel készültek a voksolás napjára, a választópolgárokat megfélemlítették, azonban nem sikerült jelentősebb zavart okozniuk a választás lebonyolításában. Idén négy jelölt vesztette életét, több pedig megsérült a kampányidőszakban végrehajtott akciókban, illetve az aktivisták is a támadások célpontjaivá váltak. Számos jelölt számolt be arról a médiának, hogy nem képesek felvenni a kapcsolatot a választóikkal, nem merik kitenni a plakátjaikat, hiszen ezzel saját és családjuk életét is kockára teszik. Ez fokozottan igaz arra a közel négyszáz női jelöltre, akik úgy gondolták, hogy a veszély ellenére részt vesznek a megmérettetésen. Azonban ezekért a merényletekért nem kizárólag a tálibok és a kormányellenes erők a felelősek, nem egy beszámoló érkezett arról, hogy a rivális jelöltek fegyverek segítségével kívánták biztosítani bejutásukat a parlamentbe.

A választás másik nagy buktatója a voksolás tisztaságának garantálása lehet. A tavalyi botrányos elnökválasztás után, mely során a jelenlegi elnökre, Hamid Karzaira leadott szavazatok harmadát meg kellett semmisíteni, nyilvánvalóvá vált, hogy azonnali és mély reformokra van szüksége a rendszernek. Ez a probléma is hozzájárult a januári döntéshez, amikor a választás elhalasztása mellett döntött az ország vezetése. Intő jel lehet az az eset, melyről a hét elején a Kitekintő is beszámolt, választási megfigyelők több tartományban is hamis regisztrációs kártyákat találtak. A névjegyzék összeállítása körül további érdekességek is felmerülnek: az ENSZ afganisztáni megbízottja Staffan de Mistura egy korábbi nyilatkozatában 17 és fél millió választásra jogosult polgárról számolt be, míg az afganisztáni választási bizottság 11,4 milliót említ. A két beszámoló közötti nem elhanyagolható eltérésre azóta sem érkezett magyarázat.

A rég óta várt reformok terén azonban némi eredményeket tudott produkálni az afgán vezetés, Hamid Karzai a Független Választási Bizottság (IEC) élére új vezetőt jelölt ki, hiszen elődje igen látványosan csődöt mondott a tavalyi elnökválasztás során. Az új igazgató, Fazel Ahmad Manawi kinevezése után tanulva az előző évi botrányból, közel hatezer alkalmazottat lecserélt, valamint megerősítette a szavazatok körüli biztonsági intézkedéseket is.

Nem szabad megfeledkeznünk a Választási Panaszbizottság (ECC) körül áprilisban kirobbant vitáról sem, mely igencsak megviselte az Egyesült Államok és az ENSZ kapcsolatát az afgán kormánnyal és Hamid Karzaival. A korábbi években az öttagú ECC három tagját az ENSZ ajánlása alapján választották meg, azonban Karzai úgy döntött, hogy saját hatáskörébe vonja mind az öt személy kijelölését. Végül kompromisszum született, a három afgán tisztviselő mellé két tagot ajánlhat az ENSZ, azonban a szervezet csak abban az esetben fogadhat el ajánlást, ha a két nemzetközi döntéshozó körül legalább egyikük támogatja azt. A választási procedúra során igen fontos szerepet tölt be a panaszbizottság, ezt támasztja alá az is, hogy a tavalyi elnökválasztást követően az ECC döntése nyomán vették el Karzai szavazatinak harmadát, így nem csoda, ha az újraválasztott elnök kísérletet tett a testület irányításának befolyásolására.

Az afgán és nemzetközi választási megfigyelőknek várhatóan idén is bőven akad majd munkájuk. Már eddig is rengeteg hír érkezett szavazatvásárlásról, megvesztegetésről és megfélemlítésről is. Ezen felül további aggodalomra ad okot, hogy Karzai és a kormányzat nem lép fel kellő hatékonysággal ezek ellen a kísérletek ellen. Az elnök számára az lenne ideális, ha egy gyenge, megosztott parlament jönne létre, mely nem vet gátat az elképzeléseivel szemben.

A választáson többségében egyéni jelöltek indulnak, majd a parlamentbe bekerülve alakulnak ki a blokkok. Ezek leginkább etnikai alapon jöhetnek létre, mely az egyik legmeghatározóbb integráló erő Afganisztánban. Egy-egy erősebb hadúr köré is alakulhat frakció. Ezen korrupt hadurak a nyugati szövetségesek tiltakozása ellenére befolyásuknak köszönhetően mind a mai napig helyet kapnak a szavazólapokon és több-kevesebb sikerrel a törvényhozás soraiba is képesek bejutni, tovább mélyítve az ország vezetésének siralmas állapotát. A választási törvény kötelező női kvótát is előír, a 249 mandátumból 68 a gyengébbik nem képviselőinek van fenntartva. Azonban a hölgyek az országban uralkodó konzervatív gondolkodásnak megfelelően szinte súlytalanok a törvényhozásban, nem képesek önálló erőként fellépni.

A szakértők szerint legkorábban október végén várhatóak eredmények, azonban nagy eséllyel ez még későbbre csúszhat a Panaszbizottsághoz beérkező esetek számától függően. Az igen rövid múltra visszatekintő és kissé foghíjas afganisztáni demokrácia újabb kihívása ez a választás, melynek lebonyolítása többször megkérdőjeleződött. Csodát azonban az új parlamenttől sem várhatunk, az alulfizetett képviselők, a korrupt és kaotikus törvényhozás problémájának megoldása egy hosszú folyamat lesz.