A szövegkönyv színpadi változata az operai monumentalitás elhagyásával, két ember lecsupaszított drámájává formálódik, amely mint az életben zsákutcák, szakítások és újrakezdések története.

A zsámbéki rakétakilövő állomás betonbunkere egyszerre reális és szimbolikus tér, kékszakállú termeit és egy megromló kapcsolat állomásait jelképezi, egyszerre asszociálhatunk egy rendőrségi hírekben olvasható emberrablás helyszínére, illetve omladozó középkori vár látványára. Az előadás kékszakáll szobáiba, az ajtók mögé is betekintést nyújt egy-egy emblematikus tárgy segítségével. 

A darab során az idősíkok szabadon váltakoznak, mint az álmokban, és két ember látomásai, víziói útján jutunk el majd a végkifejlethez.

Judit: Tálas Györgyi
Kékszakállú: Menszátor Héresz Attila
Dramaturg: Selmeczi Bea
Koreográfia: Kántor Kata
Fény: Fodor Gergő
Rendező: Menszátor Héresz Attila