„Szókészlete szedett-vedett, irodalmának nincs tekintélye.”

Egy bizonyos Antoin Meillet úr, a College de France tanára minősítette így a magyar nyelvet, kultúrát. Tette mindezt az 1930-ban megjelent „tudományos” könyvében. Kosztolányi Dezső legott nyílt levélben válaszolt. E tényszerű és öntudatos válasz felidézése adta meg a Magyar nyelv és a magyar könyv háromnapos ünnepének az alaphangját a Budai várban. Nagy Gábor Tamás polgármester köszöntője volt a hangadó. Szőcs Géza kulturális államtitkár számvetése a megnyitó. A zárónapon a magyar nyelvstratégia kérdésének felvetője, Schmitt Pál Köztársasági elnök is velünk ünnepelt.

 Ez alkalommal nem a régészeti feltárás árkolta Szentháromság téren állnak a könyvpavilonok és a színpad, hanem kissé odébb, Szent István szobra előtt s mellett.

A bronzlovas Szent István a lováról füleli a mellette felállított színpadra lépők szavait: érti-e a mai magyarjait? Mert mi értjük a hozzá közeli kor nyelvét. Íme: Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk, azaz Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: biza por és hamu vagyunk.

Mai beszédünk lényegét értenie kell, hiszen – Kosztolányi említett írását idézve – „Meillet úr állítása (hogy-szedett-vedett lenne nyelvünk szókincse) egyébként adatszerűen is hamis. Ha egy leírt magyar szöveget, vagy egy utcán hallott magyar beszédfoszlányt találomra elemezünk a szavak származása tekintetében, mindig az az eredmény, hogy az előforduló szavak kilenctized része régi-ősi, finn-ugor eredetű.”

Államalapítónk királyi figyelme - kötelez. No és az ezerfejű cézáré?! A három nap több ezer látogatója, az ünnep közönsége a kiadók könyvesházai előtt osztozik a téren a német, olasz, japán, s angolszász turistacsoportokkal.

A színpadon írók, kiadók, zenészek, színészek váltják egymást. A Napkút kiadó Ezer magyar haiku c. kötetét Vihar Judit ismerteti. A kötet ismét csak Kosztolányi Dezsővel kezdi. Az ezer haikuja közül az első a Várkerület egykori lakosának Októberi táj c. már inkább magyar, mint japán haikuja:

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Kétszáznyolcvankét magyar költő ezer haikuja közül mi Liszói Gyuricza Józsefét érezzük a leginkább 21. századinak:

www.ehezunk-fazunk.hu
www.nincsistenunk-sehazank.hu
www.kivandorlunk.hu – www.ittsejobb.hu

Szent István a www-ken kívül e 21. századi vers minden egyes szavát érti. A „kivandorlunk"-ra összehúzza szemöldökét: „Hát ezért biztosítottam nektek európai otthont, alapítottam államot?!”

A gazdag könyvtermésből Szakolczay Lajos interjúkötetét, a Párbeszédek és perbeszédek címűt a Magyar Napló jegyzi. A kötet jeles 24+1íróval, képzőművésszel, zenésszel, színésszel készült beszélgetés foglalata. Csoóri Sándor például édesapjának a történetét is elmondja, aki az I. VH katonája volt.

Galíciai front. Szemben az oroszok. Járőrbe kell menni. Néma kúszás a nyílt terepen. Ágreccsenés. Közelgő orosz járőr. A szakaszvezető suttogó parancsa: Tűz, ha már csak néhány méterre vannak! És itt adjuk át a szót az édesapja történetét mondó Csoóri Sándornak: „Az oroszok tíz méterre vannak. A szakaszvezető bólint, de ahelyett, hogy lőnének, a magyarok közül kettő ráveti magát az egyikre. A beléjük botlott orosz torkát addig szorítják, míg az ellenséges járőr el nem távolodik. Döbbent csönd. Az oroszok eltűnnek. A szakaszvezető fenyegetőzni kezd. Ám ő csak egy a nyolc ellen. A nyolc katona érvel: Eszedbe se jut, hogy odahaza nekik is családjuk van, mint neked? Azt akartad, hogy orvul öljük meg őket? A szuronyroham más, ott szemtől szembe kerülsz az ellenséggel. Vigyázz, ha elárulsz bennünket az ezredes úrnak, akkor a legközelebbi rohamban hátulról kapsz golyót valakiről!”

A bronzlovas Balassira gondol, s bólint: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak, / Midőn, mint jó sólymok mezőn széllyel járnak, / vagdalkoznak, futtatnak.”

A világ változik. Elromlik, ha nem embereljük meg magunkat.

 Mezey Katalinnnak az „Európai megfigyelő – Szrebrennica, nyár, 1997.” című verse így figyelmeztet:

Az Európai Megfigyelő megfigyeli, / amint az egyik európai a másikat a házából kizavarja, / kibelezi, a szemét kiveszi, / az üzemudvaron egyenként lelövi, / a ponyvás teherautóra halomba föllöki. / Európában. / Európából / hivatalosan figyeli, hogy az egyik európai a másikat / házából kizavarja, fejét levágja, szemét kiveszi, / teherautón egy távoli tömegsírig elfuvarozza, / Európában. / Az Európai Megfigyelő meg figyeli. (Bolygópályák - Széphalom Kiadó.)

Az első világháborús összeomláskor Erdélyben sokakat zavarnak ki a házukból magyar nyelvük, kultúrájuk okán. Egy tehetséges doberdói ezredparancsnok – Kratochvil Károly – hazatér, s megszervezi az Erdélyre törő román csapatokkal szembeni ellenállást. Ma úgy mondanánk, hogy alulról szerveződő véderővel szegül szembe a betolakodókkal. Legendás Székely Hadosztálya hónapokon át egy 100 km-es arcvonalon tartja fel a románokat. Ellenállását az töri meg, hogy két tűz közé kerül: egyik oldalon a román betolakodók, a másikon a Tanácsköztársaság gyanakvó, ellenséges vörös komiszárjai. Kratochvil Károly életét, tetteit agyonhallgatták. Életútját Domonkos László eleveníti fel új oknyomozó könyvében, melynek címe: Az elfelejtett parancsnok - (Masszi Kiadó).

Szent István fönt, bronzlova hátán messze tekint. Messzi időkbe, vissza és előre. A jövő horizontján - reméljük – nem anyanyelvünk elsorvadásának jeleit látja. A „gyilkos nyelvek” - idézi Czakó Gábor a hazánkba látogatott dán nyelvész-professzorasszony, Tove Skutnabb-Kangas szavait – nyelvi homogenizálást hajtanak végre. E nyelveket – az angolt, a spanyolt és még egy-két mást – „kivonó jelleggel”, azaz az anyanyelv rovására tanulják az iskolákban, nem pedig „hozzáadó jelleggel”, az anyanyelven felül. Pedig a nyelvi és kulturális sokféleség (diverzitás) és az élet gazdagsága (biodiverzitás) szorosan összefügg. Mind több bizonyíték szól amellett, hogy e kapcsolat ok-okozati: a nyelvi diverzitás és a biodiverzitás kölcsönösen elősegíti és támogatja egymást. (Czakó – Juhász: Beljebb a magyar észjárásba, Cz. Simon Kiadó)

„Az Élet él és élni akar – írja Ady Endre - / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.”

Majd végezetül – mintha csak a Magyar nyelv és magyar könyv ünnepe a Budai várban résztvevőinek üzenne – hozzá teszi: Őrzők: vigyázzatok a strázsán!