"Megáll az ember esze. Ott látom a televízióban a magyar nemzet önfelkent atyját, akinek mindig népe (legfeljebb még saját családja) boldogulása volt a legfontosabb, akinek annyira fontos a magyar futball, hogy többet jár meccsre, mint találkozik a szakszervezetekkel vagy az IMF-fel, aki két meccs között forradalmat vív (jaj de sokba kerül ez nekünk mostanában), és miközben küzd az oligarchák ellen délcegen feszít a legnagyobb bank általa személyesen főfutball-felelőssé tett bankvezér oldalán (jut eszembe ki fizette a repülőjegyet Stockholmba?), saját nevemet látom nevezett „kétharmadom van és mindenkinek kuss” főnök neve alatt."