1. Milyen tájékoztatás van Magyarországon? (bevezetés)

A magyar állam és a kormány(ok) gazdasági tájékoztatása (a tájékoztatás általában is) a mai napig hiányos, méltatlan egy uniós országhoz. A közérdeket kiszolgáló kötelezettségek terén fejlett országról nem lehet szó, és még a fejlődök között is inkább a gyengék csoportjába sorolódunk.

Minden korábbi EU-tagállamban van ugyanis (és ez az ún. fejlett országok csoportjában egyformán jellemző):

1. a legsajátabb nemzeti érdekeket,
2. a társadalmi érdekeket,
3. a társadalmi csoportérdekeket,
4. a munkavállalói érdekeket,
5. a munkaadói érdekeket,
6. a fogyasztói-vásárlói érdekeket

követő, figyelő és megjelenítő szolgáltatás, a szolgáltatók között pedig van állami, piaci, civil (mindegyik), ekként biztosítva a hitelességet és szakszerűséget egyszerre.

A magyarországi gazdasági tájékoztatás minőségét az határozza meg, hogy kizárólag a pénzügyi csoportérdekeknek van megbízható és széles körű tájékoztatási bázisa. Mondhatni, a magyarországi média – sajátos jogi-etikai, financiális és szakmai adottságai folytán - végletesen ki van szolgáltatva annak befolyásnak, ami ezt a fajta magánérdeket szolgálja ki a nemzeti, a társadalmi, a fogyasztói érdek rovására.

Az információ- és tájékoztatáspolitika mezején igen súlyos egyensúlyhiány tapasztalható, aminek a nemzeti érdekek sérülése és a magyar lakosság érdekeinek sérülése lesz a végső eredménye.

A „pénzügyi krízis” és a „gazdasági világválság” kommunikálása a magyar nyilvánosságban alapjában azzal jár, hogy a magyar társadalom, elsősorban intézményi és alkalmazkodási válságát, illetve a sokad rendű gazdasági válságát jelentőségében és kezelésében felcseréli. Azzal a társadalmat félrevezeti.

Ráadásul a „pénzügyi krízis” interpretálásában is súlyos megtévesztés mutatkozik. Amikor ugyanis a pénzügyi egyensúly elsőbbrendűségének szükségességét hangoztatják, akkor, persze, súlyos azonnali gondokat vetnek fel, amelyek rövid távú veszteségeket okozhatnak, de az itt felvetett gondok valóságtartalma és hatása túlnyomó részt a gazdasági tájékoztatás (bevezető és követő kommunikáció) túlzó orientálása nyomán alakul.

A jelentős árfolyammozgások hullámzása általában 80 százalékban érdekvezérelt kommunikáció nyomán alakul ki, amit a különféle minősítő cégek indítanak el, illetve ehhez a bevezetett információhoz kapcsol kommentárt az ugyancsak befolyásszervezett média.

Ráadásul a magyar médiafőirány nemcsak a pénzügyi érdekeltségek, hanem a magyar hatalomátmentett baloldal, politikai érdekeltségeinek érdekvezérelt kommunikációját is befogadva formálja mindennapi gazdasági tájékoztatását. Ezért a mai magyar jobbközép kormány egy olyan ellenséges gazdasági, illetve elsősorban pénzügyi kommunikációs közegben kénytelen létezni, amelyben nemcsak az ellenérdekelt pénzügyi érdekeltségek, hanem a tájékoztatást ugyancsak erősen befolyásoló, bűnös baloldali politikai és gazdasági nyomásgyakorlók is erősebbek nála a körvélemény-formálásban, illetve a véleményvezetésben.

Nem utolsó sorban, szóba kell hoznunk itt, hogy a termelő gazdaság, a pénzgazdaság, és az információgazdaság viszonya ma olyan entitások működését jelentik a világban és a magyar társadalom életében is, amelyek kezelése meghaladja a tudomány (elsősorban a közgazdaságtudomány), a politikai osztály és az államigazgatás eredményesebb működésének elérését is.

Végül pedig azt kell hozzá fűznünk az előző tényekhez, hogy az információtermelés és a tájékoztatás ellenőrizhetetlensége végképp lehetetlenné teszi az egyensúlyi állapot elérését.

Ilyen összefüggések együtteseként kell hát látnunk azokat az eseményeket és történéseket, amelyek az „IMF és Magyarország” kommunikációs párbajt próbálják bemutatni nekünk, és kölcsönhatásait elhitetni velünk. Az IMF szempontok mélyebb megismerése szerint a valóság sokkal árnyaltabb, helyenként pedig máshol van.

Magyarország a rejtély (Felvezetés)

Külföldi elemzők és a magyarok sokasága is értetlenül áll a Fidesz politikája előtt. Egyik, a legfőbb vállalása az volt, hogy munkahelyeket csinál, azonnal, és nagy számban. Magyarországon több évtizedes elmaradások vannak már nagy környezet-rekonstrukciós, környezet-rehabilitációs beruházásokban, más nagy infrastruktúra-programok sírnak a megvalósítás után, és a cselekvés késik. Pedig munka van, munkaerő is van, és kezdeményezni kellene, pont ezekre a tervekre lenne uniós forrás. Mire várunk?

Megjelent pl. a Goldman Sachs-tól egy olyan elemzés, hogy „a magyarországi tőkepiac rejtélyes, hiszen a kormányzati lépések miatt a régióban a legnagyobb kedvezménnyel vásárolhatóak az eszközök… A Fidesz-kormány nem hajlandó erős, és hiteles gazdaságpolitikát folytatni, így itt tapasztalható a legnagyobb árkülönbség az eszközök tekintetében régiós szinten…

Magyarország fiskális helyzete azért bizonytalan továbbra is, mert nem láthatóak olyan strukturális intézkedések, amely csökkentenék, vagy legalábbis stabilizálnák az államadósság szintjét.” /1/

A magyar elégedetlenkedők táborából egy nyugdíjas mérnök vesz elő olyan tervet (ezt egyénként már az EU Duna-stratégiája miatt is elő kellett volna venni), amelyben – 300 éves terv - nyomán „46 méter széles árkot vágna az ország közepén, egy hajózható csatornát képzel el. /2/

A Duna-Tisza csatorna nevével kampányolnak a parlament honlapján, Balogh József, Bács-Kiskun megyei fideszes képviselő kérdést nyújtott be Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez: tud-e arról a kormány, hogy egy Duna-Tisza Csatorna Zrt. nevű cég meg szeretné építeni a két folyót összekötő csatornát, illetve szerepet vállal-e ebben az állam.

Más tervek is vannak, szekrény nagyságrendekben lehet mérni a több évtizedes Duna-tervek, az elsivatagosodó magyar alföld megmentésének, a magyar mezőgazdaság modernizációjának szükségszerűségét, az energiaellátást, nem utolsó sorban a Duna hajózhatóságát megoldó koncepciókat.

Miközben nálunk áll a modernizáció, a szlovák és a román politikusok bombázzák az EU vezetését, hogy a Dunával, az áthaladó vízi és vasúti közlekedéssel kell csinálni valamit, ha a magyarok nem hajlandók is.

A Duna-Tisza csatorna ügy kidolgozott és már rég megérett az idő a megvalósításra. Egy, de inkább két csatornát kellene építeni, az árvizek, a mezőgazdaság vízigénye, a közlekedés és rekreáció igényére. Akár kétszáz ezer főnyi, iskolázatlan munkaerő, kézi munkával végzett programja lehetne, amihez uniós források kínálkoznak. A Fidesz máris három hónapos késésben van.

1. Goldman Sachs: Magyarország egy rejtély. 2010.09.02. 10:04. Bloomberg, Világgazdaság Online

2. 46 méter széles árkot vágna az ország közepén egy nyugdíjas mérnök. Kovács Áron. 2010.09.02., 12:29. MTI/H. Szabó Sándor, origo.hu