A falusi idill egyik kedves - ám az új nemzedék előtt jóformán ismerelen - köszönési formája áll a címben.

Idén talán ez az utolsó mentsvára a magyar falunak, a bő szüret. Az ég megmutatta, hogy valójában most is ő az úr, hiú ábránd a természet legyőzése. Az ember a természetnek nem ura, hanem része.

Talán a szőlő ránk mosolyog végre, annyi harapós időjárási rekord után. És ha a szőlő jó, akkor legalább az egyik kultúra eltartja idén azokat, akik belőle élnek.

Ezer sebből vérzik a magyar falu, ezeknek még a számba vétele is megrendítő. A gazdasági szabályozás valahogyan mindig úgy alakul, hogy az elszámolásnál a paraszt járjon rosszul. Ráadásul a nem a földből élő többség mondhatni halvány fogalmakkal sem bír a mezőgazda életvitel sajátosságairól.

Tökéletes példája volt ennek a hajdani miniszterelnök blogbejegyzése az olcsó szlovák meg a drága magyar tejről - ha még Gyurcsány Ferenc is azt hiszi, hogy a tej árát a magyar paraszt határozza meg, akkor mit várjunk az egyszeri lakótelepi választótól?

Súlyos adóssága van a magyar közgondolkodásnak (azaz a médiának), meg kellene értetne az átlagemberrel, mi folyik a magyar faluban.

Legalább annyit kellene megértetni mindenkivel, hogy ha leépítik a normális élet peremfeltételeit, akkor nem várható el, hogy a falu - emberi élettér maradjon. A romló körülmények fölerősítik a társadalmi romlást.

A legfontosabb már rgen elveszett: a falu nem népességkibocsátó többé. Régen abból élt a nemzet, hogy a falusi népesség szaporodott, s a fölösleg városba ment, továbbállt új falut alapítani stb. Jutott is, maradt is.

A magyar falu már régen sorvad. Sorvasztó volt 1848 után a megmaradt nagybirtokrendszer, a hitbizomány, a földhiány és földéhség, aztán a kivándorlásba menekülő évjáratok a monarchia válságos éveiben (amit "boldog békeidőnek" neveznek, ostobán), aztán a háború elvitte életek, aztán a tudatos társadalomrombolás (a zsidók, a svábok, a kulákok kinyírása), és végül a máig elmaradt valóságos, határozott földosztás. A mai falut is fojtogatja az összes régi nyavalya.

Csakhogy ma már nem szaporodik a falusi nép. Ellenkezőleg, elfogy a falusi magyarság. Gyökerét veszíti a fa.

Márpedig a magyar vidék az egyik legelevenebb táj a földkerekségen. A túlnépesedő emberiség nem fogja lakatlanul hagyni a magyar vidéket, amelyik egyébként természeti adottságainál fogva milliókat képes éltetni.

A magyar államiság régóta tévutakon jár, ami a falut, a vidékpolitikát illeti. Ha nem talál rá a helyes útra, a következmények beláthatatlanok lesznek. Új Trianonnal terhes a történelem méhe.