Rátekintünk a fővárosi politikai palettára, és egy röpke pillanatra elgondolkozunk azon, mi mindent is adtunk volna négy (sőt két) éve azért, hogy ilyen legyen. A jobboldalnak öt valóban bikaerős kihívója van.

Közülük az első egy fogpaszta és szolireklám, aki bármikor hajlamos elfelejteni a realitások bármely szeletét, így kerülhetett sor az ingyen tömegközlekedés bevezetésének ígéretére. A mumifikálódott szocializmus kisminkelt kísértete járja be Európát… Illetve azt már nem, de egy nokiás dobozban még szellemeskednek.  

 A másik egy biológus, aki a környezetvédelem oltárán bemutatott áldozatoknak köszönhetően, mintegy ajándékként megigazult, és bölcs gondolatokat is képes megfogalmazni. (Például a kedvencem a „szomszédsági kerekasztal”, amely igen jó, nyilván a magyarországi viszonyokra is alkalmazható intézmény.)  Egyébként ők dugódíjat is szednének, és ebből fejlődne a környezetvédelem, mert mint tudjuk, a környezet és a dugó nem fér össze, de fejlődést még ez utóbbi gerjeszthet. Meg liberálisak is, hát tudja fene, most mit értenek alatta, de azt nagyon.

Aztán ezeket szorosan követi egy 27 éves ifjú titán, akiről senki sem tudja, hogy most miért is lett jelölt, talán, mert remekül tud karba tett kézzel nézni, de mégis, kemény ellenfélként csap majd oda mindenkinek, aki korrupt. Az odacsapás súlypontját sejteni lehet honlapja alapján, a „Ferihegyi repölőtéri látogatás” (sic!) cím alatt. Repölnek majd a pofonok, bizonyám.

 A harmadik a SZEMA jelöltje, akit most a helyhiány miatt nem méltatok, fontos azonban megjegyezni, hogy vállaltan lesz… akarom írni liberális, továbbá a Kétfarkú Kutya Párt jelöltje, aki örök életet ajánl az ajánlószelvényekért.

A kétfarkú kutya egyes szerzők által imádott, más szerzők által kicsit lesajnált mozgalma szerintem kiválóan megtestesíti az összes említett jelölt hitelességét, szakmai hozzáértését. Egy kivétellel: a kétfarkú kutya legalább vállaltan kigúnyolja magát, nem úgy, mint a másik pártok, akiket viszont a kopogtatócédula-gyűjtés tapasztalataiból kiindulva a választók néznek hülyének.

Mit lehet ilyenkor mondani? Alapvetően a jelöltek indulásának belső lelki aspektusait, önértékelési és egyéb készségeiket a szűk terjedelem miatt nem vizsgálnám e kis írás keretei közt. Az önkritika egy dolog ugye. Azonban akit egy ilyen posztra felkérnek, alapvetően elvállalja, mint politikus építheti magát, sajtónyilvánosságot kap, stb.

Viszont gondolkozzunk picit szervezeti keretek között. A jelölteket bizonyára okos emberek vizsgálják meg, mérlegelik a kompetenciáikat, véleményeznek, no meg további okos gondolkodók víziókat, programokat álmodnak mögéjük. Ha a jelölt kreatív, tapasztalt, akkor csak jobb, saját ideáival fűszerezi a dolgokat, sőt, vezérfonalat is ad.

Nos, mindez nincs. Itt van néhány ember, aki kiáll, sajtótájékoztatókat tart, azt nem tudni miről, kiszórnak jól designelt szórólapokat (gyakran helyesírási hibákkal, néha anélkül) szép kivitelben, kopogtatókat gyűjtenek, és felettébb mozgalmár módon szervezik a holnapi gyűléseket.

Csak azt lehetne kideríteni, hogy mit is akarnak mondani! Merthogy az valahogy hiányzik. Jó, jó, persze, szomszédsági kerekasztalt, meg ilyeneket. De amúgy tényleg, mit? Most miért szavazzon a kedves választópolgár rájuk?

Mert szimpatikus és jóképű? Esetleg mindkettő. Bár a smukkandori értelemben vett szépkorúak még rászavazhatnak akár. Van ugyanis egy jó híre, meg fasizmus van.

Mert diplomás és művelt? Igen, ahogy mondják gyakran az ilyen emberekre: „…a víziók ködös világában lebegve jellemzően szem elől tévesztik a rövid távú, kisebb léptékű intézkedéseket.” Csak annyit kell tenni, hogy ez ne így legyen: „Az elsőként javasolt két vonal Százhalombatta–Nagytétény– Budafok, valamint a Dunakanyar és Szentendre felől nyújtana közvetlen belvárosi kapcsolatokat kényelmes és gyors, kéttörzsű siklóhajókkal.” Igen. Siklunk majd. Kényelmesen. Kéttörzsű hajókkal. Nem egy, nem három, hanem két törzsük lesz!

Vagy mert friss, és új, továbbá izé… hátizé… fiatal? Ezt most tényleg komolyan gondolták???

Mert tapasztalt? Ez már erősebb érv, nehezen lehetne vitába szállni, csak hát ugye, az előzőek tükrében azért idéznék egy (vállaltan lesz.. izé liberális) asszonytól: „A legszembetűnőbb, hogy elképesztően sok autó lett, és a város nem bírja ezt a forgalmat.” Tényleg, szembetűnő. Elképesztő. Sok. Autó. Jujj, borzongok ettől a brainstormtól. Azért az örök élet sem tűnik túl reális alternatívának.

Szóval, alapvetően az a helyzet állt elő, e gigászok csatájában, hogy nem tudok dönteni. Ha lehet, akkor egy valóságshowba azért beszavaznám őket, akkor még akár tévét is néznék. Hogy is mondta volt a legendás L’art pour l’art társulat? „Maaaargiiit… Nooormááális?”