A magyar baloldal politikai hatalmának megtartása érdekében minden baloldali értékét elherdálta. A magyar baloldali intézményrendszer teljes csődje többek között a reformszocialista, ún. magyar modell bukásában, a magyar médiarendszer elértéktelenedésében, a közvetlen érdekkijárás mint befolyásszervezés eszközévé válásában, illetve a bulvárosodás nevű folyamat totális értékcsökkenésében, a modernizáció (a nemzeti és a társadalmi progresszió) elsorvasztásában nyilvánult meg.

Új rezsim: a kulturális „kisebbség” a többség

A kulturális zsugorodás vagy fakulás a baloldali politikai normatíva uralkodásának a következménye. A magyar baloldal mindig is a társadalom kisebbsége volt (sohasem érte el a lakosság 10 százalékát), többek között ezért is folytatott (a kommunista pusztítás mellett) állandó harcot a többségi (homogén) kultúra és társadalom elnyomására. E folyamat végső stádiumában már olyan állapotok uralkodnak Magyarországon, amikor kisebbségi csoportok kvázi-kultúrájának elnyomása alá került a többségi társadalom, megindult a többségi társadalom felszabdalása, minden kooperatív hajlam és tevékenység felszámolása.

A magyar társadalomban mára a közös nemzeti platform, és bármilyen típusú konszenzus kialakítása is megoldhatatlanná vált. Ez úgy alakult ki, hogy a legsajátabb érdekeik alapján szerveződő kisebbségi csoportok (közöttük a bűnös baloldali politikai örökséget képviselő kommunista és szocialista politikusok) hatalmuk gyakorlásához, a baloldali liberális eszmék álcája alatt, úgy tudtak politikai többséget szervezni 2002-2010 között, hogy a kulturális elnyomásukat nyögő társadalomból egyre nagyobb közönyös sokaságot szegregálva szerveztek választókat, pozitív (direkt) és negatív (indirekt) kampányolással saját bázisukba.

Ennek a folyamatnak kiteljesítéséhez a magyar baloldal a magyar társadalom középrétegeit (mint a legfőbb kultúrahordozó, legnagyobb információs műveltséggel rendelkező, és döntésre kész, állandó szavazókat) is folyamatosan vegzálva, előnytelen helyzetbe hozta, minden erővel sanyargatta ahhoz, hogy a mai, zaklatott magyar társadalom jöjjön létre. Érdekes módon, eközben senki nem számított arra, hogy a magyar társadalom ezt egyszer csak megunja, s a valódi baloldali kisebbséget magára hagyva, széles – nem baloldali - politikai többséget hoz létre .

A mai politikai konstelláció legfőbb jellemzője tehát az, hogy a nem baloldali magyar társadalom mint számszerű többség, nem lehet többségben a számszerűen kisebbség baloldali társadalommal szemben. Ennek a jelenségnek szociológiai kifejtése eretnekségnek számít a mai Magyarországon, ahol a tájékoztatás, a médiahitelesség, a tudományos szakértői autonómia a leggyengébb láncszemei a politikai rendszernek.

Ellenkultúra-interpretációk: baloldali progresszió vagy reakció?

Felvetődik rendre a magyar társadalom kulturálisan determinált volta mint a leghatékonyabb visszahúzó erő. Ez már a nemzeti tudat elhalványulásában (tömegességében megszűnésében) is meghatározó volt.

Ez már a demográfiai válság megalapozásában (ti. a gyermekvállalási korú korcsoportokban lévő magyar generációk úgy tudják, hogy nekik szegénységük miatt nem kell gyermeket vállalniuk, és ha majd jobb körülmények közé kerülnek, majd akkor…) is uralkodó volt.

Ez már a magyar állam mély intézményi válságában is jelen van. És végül, de nem utolsó sorban, ez a determinizmus a magyar állam és társadalom tájékoztatási anómiájában is meghatározó.

Már kifejtettük a gondola.hu-n, hogy a korábban nagy hírű magyar, sokszínűségében pompázó, de nyelve által homogén nemzeti (birodalmi) kultúra már igen erősen elszürkült. Súlyos irracionalizmusok pusztítják, és a baloldali diktatórikus rezsimek pusztításai következtében már a nemzeti, majd a társadalmi progresszió is megszűnt.

Meghatározója a mai állapotainknak, hogy a baloldali politikai normatíva által bebetonozott gazdaságpolitikai filozófia nem egy korszerű fejlődésideológiát, hanem a baloldali rezsimek hatalmi stabilizációs érdekeit szolgálta (és szolgálja ma is). A Kádár-Fekete vezérpáros reformszocialista zsenije által meghonosított, az olcsó hitelpénz forgatásra alapozott gazdaságpolitika súlyosan eladósította a magyar államot, az adósságszolgálatban pedig szinte maradéktalanul elhasználta a modernizációra és a társadalmi újratermelésre fordítandó forrásokat.

Az ún. magyar modell bukása a magyarországi társadalmi újratermelés és a modernizáció megszűnése miatti következett be az 1980-as évekre,  de expresszis verbis ez a folyamat 2005-ben kulminált, amikor a Gyurcsány-rezsim bevallotta, hogy az adósság már nem nőhető ki.

A mai Magyarországon „a baloldal mint a modernizáció letéteményese” típusú bármilyen szintű értekezés közreadása nagyobb hazugságnak számít, mint a politikai paprikajancsi, Gyurcsány őszödi verbális őrjöngése a pártgyűlésen.

 

3. Ellenkultúra-kísérletek – új kulturális rezsim

Paradigma- és modellváltási helyzet van Magyarországon, a rendszerváltozás után (amelynek legfőbb kérdése nem az, persze, hogy lezárult, vagy tart-e még, hanem hogy megtörténtek-e a legfőbb változások). A mai politikai konstellációt leíró kísérletben foglalkozni kell - a nyilvánvalóan új politikai rezsim kibontakozása mellett -, az új kulturális rezsim formálódásával.

A baloldal kulturális széthullása nem akadályozza az ellenkultúra-képzési törekvéseket. E törekvések valójában szinte kizárólag a jobboldal rombolására szolgáló politikai kommunikáció, a totális politikaimarketing-kommunikációs kampányok táplálását szolgálják. A mára egyfelől reakcióssá, másfelől megélhetési tevékenységgé változott „baloldali kulturális termelés” (mely sokkal hatékonyabb a szimpla politikai kampánykommunikációnál) néhány jellegzetes és piszkos változatára mutatunk rá a továbbiakban.

3.1 A baloldal kulturális szimbólumvivői

Az egyik legtipikusabb jelenség a Károlyi Mihály-örökség kezelése. Károlyi választása baloldali szimbólumhordozónak eleve kisebbségi választás volt, és a baloldal „maradi”, illetve liberális politikai képviselőit is megosztotta (az MSZMP-MSZP és az MSZP-SZDSZ köreinek elválasztására utalva). De sokkal erősebbnek bizonyult az az érv, hogy a jobboldali magyar társadalmat irritálja a tragikus történelmi figura piedesztálra emelése (szobrának az országház közelében megtűrése kifejezetten ezt a kampányt szolgálta).

(Ugyanakkor a jobboldal politikai vakságának, tájékoztatási és kommunikációs bárdolatlanságának jele, hogy egyáltalán felvetődhet a szobor eltávolításának ötlete. Ahelyett, hogy, mint örök mementót, a sikertelen, káros, és a mindenkori nemzeti érdeket semmibe vevő baloldali kísérletek örök figurájaként tekintve Károlyira, állna a helyén,  és Tisza Istvánnak állítanának szobrot a tér másik felén.)

A HVG (mint a baloldali politikai bűnöknek relativizálását célzó, fő kiszivárogtatója, illetve a piszkos baloldali kultúracsináló kampányok közreadójaként) Tereprendezés című dolgozatában /1/ ezt a jelenséget egy objektív közléssel mutatja be, szalonképes előéletként a bűnös MSZMP-MSZP és minden érintett minősítésére.

Egy másik tipikus, baloldali kulturális kampányolás a mindennapi „horthyrendszerezés” és a nyilasvadászat. A Horthy-Magyarország baloldali hivatkozása minden más tényt (többek között a magyar állam megmentését, a szétdarabolt ország és társadalom konszolidálásának heroikus, és minden tekintetben kiemelkedő munkálatait 1918-1939 között) elhagyva a nyilasfasizmusban és a zsidóüldözésben merül ki. Ha nem ezekre, akkor a történelmi jobboldal provincializmusára és korruptságára utalásokkal, illetve ezen minősítéseknek a mai jobboldalra ráhúzásával operálnak.

A közös politikai szoborpark állításának azért nem lehet valósága, mert – mint azt korábban kifejtettük – a baloldaliként és jobboldaliként megnyilvánuló szakértőknek konszenzusa nem jöhet létre, ha nem létezik a legfőbb közös nevező, a stratégiai nemzeti érdek tisztelete.

A szimbólumhordozók körüli ma huzakodást a nyilaszöld és a libafos zöld közötti kampányszínezés lopás, cserebere, vita képviseli. Ez az MSZP és az LMP között jött létre, miután az MSZP maradványpárt most azzal kampányol, hogy minden korábbi közösséget és szimbolikát megtagadva, mintegy független individuumként próbálja becsalni magát a választók kegyeibe. (A választási csalásnak sincs már valóságos értelme a mai Magyarországon.)

3.2 A magastudományos baloldali tudás és kultúra megrendülése

A mai Magyarországot jellemző tudatlanságrobbanásban komoly szerepet vállalt az akadémiai szintű, intézményes tudás alakulása is. A 2002-2010 között működő Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimekkel jellemzett, baloldali kurzus beteljesítette a bűnös, morálisan és intellektuálisan is elhasználódott magyar baloldal, annak a társadalomban legjobban beépült pártja, az MSZP ötödik hadoszlopként működő („szervesült”) tudományos és szakértői intézményeinek több évtizedes működésében kitermelt, meghaladott, téves, vagy hazug produktuma által keltett hatásokat.

A politikai paprikajancsi jellemezte Gyurcsány-rezsim bukásával a magyar baloldali értelmiség is alászállt, hitelességét mai generációja már nem állíthatja helyre, mert nemcsak vezérüket, saját apologetikájukat, hanem az eddig minőségként kommunikált magyar modellt is meg kell tagadniuk. És erre nem képesek.

A napi politikai versenyt manipuláló baloldali, piszkos kulturális befolyás felemlítése kapcsán, a tudományos intézményrendszer vagy a magyar tudáselit érintettségét is szóvá téve, egy 2000-es eseményt kell hivatkoznunk, amikor a Magyar Történelmi Társulat szeminárium sorozatot szervezett „múltunk kritikus kérdései” címmel. Ez az tudományos alapvetés, a szereplők, a felidézett események, a fogalomhasználat és érvelés minden egyes eleme a mai változásigényt erősíti (jósolja meg!).

A „Horthy-rendszer kérdéseinek” szánt előadások alkalmával elhangzottak miatt, a szereplőknek ma el kellene bujdosni. A Kosáry-féle felvezetés egy reformszocialista apologetika volt, bár ő nem annak szánta.

A legérdesebb megnyilatkozás azonban egy Gyarmati-féle előadás volt, amelyben a rendszerváltozáshoz vezető bukás nem a „törvénytelen szocializmus” miatt következett be, hanem azért, mert „az állam túllépett saját törvényein”.

Ez a tudás és mentalitás bukott meg, földindulásszerűen a 2010-es választásokon. És a baloldal leváltásának valós okaival talán a nagy győztes Fidesz sincs egészen tisztában.

A Fidesz ugyanis mintha nem értené, hogy a politikai verseny információs és kulturális verseny, ezért kellene az információkezelést és kommunikációt, a tájékoztatást, és a káderkiválasztást sokkal, de sokkal jobban csinálni.

3.3 Az aljakultúra és bulvár politikacsináló rangra emelése

A Fidesz előtt áll a modellváltás, a paradimaváltás, a szükséges revíziók végrehajtásának kényszere, és nem tudjuk, hogy van-e elég politikai elszántság, elég tudományos támogatás, elég megfontolt és finom médiatámogatás ahhoz, hogy leszámoljon a múlttal.

A médiaorientált és bulvárkultúra tartalmait tekintve nincs jele a változásigénynek, a támogatásnak. Sőt, ellenkezőleg. A médiaorientált kultúra szócsöve szerint „ez a helyzet az arrogáns és elkényelmesedett értelmiség csődje… Az új kurzus igazából több kommerszet akar a színházban, hasonlóan, mint a komcsi rendszer, vagy a kereskedelmi televíziózás. Ez teremt ugyanis biztos kulturális alapokat az iskolázatlanok irányításához. A nemzeti-keresztény ideológia mögött ebben az esetben a szórakoztatás áll.”  /2/

Valójában amit itt megpendítettek egy színházi rendezővel készített interjúban, az a baloldali politika, a baloldali kultúra, a baloldali liberális értelmiség teljes csődje. És miközben – elsősorban egzisztenciális, forráshiányos okokból – most a jobbközép hatalmat próbálják froclizni az efféle szövegekkel, a liberális értelmiség egy ellenkultúra modellel kísérletezik. Ez lenne a csodafegyver a Fidesz modellváltó, új kurzusának legyőzésére.

„Melyek az 1968-ban indult újbalos, és a ma csúcson lévő szélsőjobb ellenkultúra közti hasonlóságok és különbségek? Például negyven éve a Mao-és Castro-rezsim rémtetteinek tagadása volt divatban, ma a náciké. Van ennek zenei dimenziója is: akkor a nemzetközi rock volt a trendi, ma a nemzeti. Nem árt összevetni a mai szélsőjobbos fiatalok ideológiai vargabetűit, a hidegháborús világ hajdani tévelygőinek cselekedeteivel.” /3/

„…Persze vannak különbségek is. Az 1968-as mozgalom – mint azt a 40. évfordulón rendezett konferencián is elhangzott – globális, „világforradalmi” jellegű volt. Továbbá a szuperhatalmi tömblogikát is meghaladta, egyaránt jelen volt a vasfüggönyön innen és túl. Paradox módon egyszerre volt a kommunizmusért való rajongás, valamint az ellene való lázadás motiváló ereje. Szélsőjobboldali mozgalmak ugyanígy Európa-, sőt világszerte üzemelnek, de etnikai nacionalizmusuk az országhatárok közé zárja őket. Közös pont ugyan az antiszemitizmus, a cigányellenesség, de megosztó tényező a soviniszta, irredenta nemzetkép.” /4/

Egy másik jellemző, kulturális politikaimarketinges befolyás a magyar bulvárhír-termelő ipar és közösség munkáltatása. Itt olyan tartalmak és népszerűség-provokáló fordulatok dominálnak, mint pl. a „Gyorsan visszajöhet a parkolópályáról Buci! A showbizniszben nem gond, ha törvénnyel ütközik a sztár!". Itt a történet és a befolyásolás egy Stohl András nevű sztárról szól, akit parkolópályára helyeztek, mert súlyos autóbalesetet okozott, cserbenhagyott, ittasan, kábítószer hatása alatt cselekedett. /5/ Máig nem került sor szankcionálására és a média intézi a társadalmi megítélést.

Nincs értelme társadalmi veszélyességről beszélni az ilyen megoldásoknak. Napi esemény, hogy bűnözők nyilatkozgatnak a kereskedelmi televíziókban, vagy a börtönből építik karrierjüket a médiába. A baloldali liberális médiavilág lételeme a rombolás, mert a dolog itt nem áll meg.

Amikor a jobboldal fellép az ilyen jelenségek ellen, mindenféle korlátozó intézkedések lesznek és a jogi szankcionálás is szigorúbb lesz, akkor a baloldal népszerű kampányokkal tiltakozik majd.

*

1. Tereprendezés. Murányi Gábor, HVG, 24.sz. 2010.06.19. p.38-40.

2. Az új kurzus… Interjú Schilling Árpáddal. Vajna Tamás, HVG, 31.sz. 2010,08.07. p.36-37.

3. Új-jobbos ellenkultúra 2010-ben. 2010.27., 11:50. Papp László Tamás. hvg.hu

4. uo.

5. Gyorsan visszajöhet a parkolópályáról Buci! Stohl-ügy - "A showbizniszben nem gond, ha törvénnyel ütközik a sztár!". 2010.08.27.08:29. rtlklub.sajtoklub.tv, webbulvar.hu, ma.hu