A „semmi ne változzon!”-kampány elsősorban a magyarországi pénzügyi érdekeltségek, az összefonódott belföldi és külföldi gazdasági-, politikai-, és média-érdekeltségek szervezett fellépését jelenti a magyar állam belső szuverenitásának helyreállításáért, egy nemzeti stratégiára épülő, új fejlődésideológia nevében meghirdetett, nemzeti rekonstrukciós program meghirdetésével próbálkozó, jobbközép politikai erők ellen. A küzdelem tehát a fejlesztési forrásokért és a hatalmi befolyásszervezés megszerzéséért (illetve megtartásáért) folyik.

1. A politikai konstelláció most – új politikai rezsim

A májusi politikai konstelláció lassú visszarendeződést mutat, amennyiben a választások után, májusban az átlagolás szerint 60 százalékos Fidesz, 12-13 százalékos Jobbik és MSZP, illetve a 4 százalékos LMP kezdte meg a berendezkedést a politikai erőtérben. A társadalmi képmutatás most is a szokásos szinteket mutatta, legalábbis 10 százaléknyian többen mondták, hogy szavaztak, mint valójában, és sokkal jobb eredményeket értek volna el a kispártok is, mint amit valóban elértek.

A társadalmi zaklatottság, a médiazavarás (mely mint olyan a liberális véleményvezetés szerint nem létezik), a bizalmatlanság, a mára már politikailag elfogadottá vált választási csalások következtében a mérések eredményei hetes távlatban is provizórikusak.

De – mint mondják - igazából csak a trend számít, s ha a nyarat átugorjuk és az augusztust vesszük alapul, akkor a biztos szavazók 61 százaléka a Fideszt, 13 százaléka az MSZP-t, 9 százaléka a Jobbikot, 4 százalék az LMP-t támogatná. Vagyis, mintha nem változott volna semmi. Pedig jelentős változások vannak, amelyek az első őszi megméretésnél jelentkezhetnek majd, illetve az önkormányzati választásokon fognak meglepetést kelteni.

Most mi van?

A Nézőpont Intézet augusztus végi közvélemény-kutatása szerint már 13 százaléknyi olyan biztos szavazó van, akik nem mondták meg, melyik pártot támogatják. /1/ A Fidesz-KDNP-bázis erodálódik – bár még nincs igazi ellenszél (igaz az árvizesekkel kapcsolatos tehetetlenkedés, vagy a devizaadósok kínjai megtépázták máris a győzteseket).

Az elmúlt hónapokban a Fidesz-KDNP előnye 60-ról 54-re, majd 52-ra fogyott azok körében, akik a kormánypártokra szavaznak. A Jobbik és az LMP táborok nagysága alig változott, tehát saját erőből nincs bennük növekedési potenciál, csak a kormánypártok kudarca nyomán erősödhetnek. Ugyanakkor az MSZP, feltehetően a bizonytalanok közé távozott saját táborából 6 százalékról 11-re erősödött.

És mi lesz?

Eddig minden arról szólt, hogy a meglódulás folytatódik, és az elzavart baloldalnak nincsenek esélyei. A baloldal talaján feltámadt választási formációk (beleértve a Jobbikot is) a teljes tagadáson kívül semmit sem tudtak felmutatni, sőt, a bűnös MSZP helyenként önmagára nézve kínos, máskor uszító kampányolása lényegében az ellenzék esélyeit rontja.

Az elemzők táborában nincsenek kétségek. Egyetlen árnyalt elemzés sem szól arról, hogy a kormánypártoknak esetleg kínos fordulatokkal kellene szembenézni. „Hiába reméli az ellenzék, aligha fog meglepetést okozni az önkormányzati választás. A kormánypárt támogatottsága ugyanis olyan magas, hogy legfeljebb a helyi körülmények tudják megakadályozni, hogy a Fidesz polgármesterjelöltje nyerjen.” /2/

A Nézőpont elemzői szerint „az MSZP-nek már nincs ötödik hadoszlopa”, de akkor vajon honnan van az a megátalkodott negálás, amely három hónapja önti el a médiát Magyarországon. Ha valaki elemzést készítene a választások óta eltelt időszak vezető médiatartalmainak értékelésére, megdöbbenést keltene, hogy mekkora ellenkezést váltott ki a magyar politikai osztály, a magyar tudáselit, az uralkodó gazdasági és pénzügyi rezsim menedzser, szakértő, tulajdonos köreiben a legkisebb változások megpendítése is…, miközben a sokat idézett „magyar modell” a Gyurcsány-rezsimekkel együtt a mélybe szállt.

Ki álmodik, ki meg nem mond igazat?!

Egyértelmű ebben a légkörben is, hogy a Fidesz népszerűsége szorosan összekapcsolódik a gazdasági várakozásokkal. Az említett kutatásban megkérdezettek „65 százaléka szerint a magyar gazdaság az elkövetkezendő időszakban inkább gyarapodni fog, mintsem hanyatlani. Annak ellenére, hogy az emberek saját pénztárcájukon még nem, illetve kevésbé érezhetik a konjunktúra jeleit, a kormány gazdaságpolitikájába vetett bizalom változatlanul nagyarányú.”

Változások nélkül semmilyen garancia nincs a pozitív fordulatra nézve, de a 65 százaléknyi pozitív várakozás sem szakértőktől jön, inkább a laikusok várakozása. A „kisebbségi” (tehát a 35 százalékhoz tartozó) szakértői csoportok helyzetmegítélése és várakozása nem találkozik a többségi laikus táboréval. „Pedig ők tudják, a laikus tömeg meg csak érzi.” Ekkor vetődik fel a tudáselit felelőssége.

Az egzisztenciálisan megrendült, a morálisan és intellektuálisan is erodált magyar értelmiség (melynek baloldali része - egy-két képviselőjétől eltekintve - a politikai paprikajancsival együtt kompromittálta magát) nem képes konszenzust teremteni a helyzetmegítélésben, de a teendőket illetően sem, jövőképe pedig egyáltalán nincsen. Ezért úgy érzi, hogy felelőssége sincsen.

A választások óta eltelt időszak uralkodó kommunikációja olyan nemzeti, össztársadalmi mélyrepülést mutatott be, amilyet csak egy felelős értelmiség nélküli társadalomban lehet elképzelni. Az MSZP és a liberális baloldal, de az LPM köreiben is olyan szellemi csoportosulások és személyiségek jelennek meg, akiknek egészen más világképe van, mint a nem baloldali magyar társadalomnak.

De nem ez a legfőbb ellentét a magyar baloldal és jobboldal között, hanem az, hogy a baloldalon a nemzeti minimum hiánya mellett, a belső állami szuverenitás szükségességének vitatása is egyfajta (ultraliberális) megátalkodottságot mutat. Amikor ez a kettősség szakmai-szakértői véleményformálásban jelenik meg, akkor kiderül, hogy a magyarországi baloldal és a jobboldal szakértői képviseletei között közös jövő építése nem lehetséges.             

Ilyen alapon, persze, nem lehetséges leszámolni azzal a baloldali meggyőződéssel, amely ma is vallja, hogy a baloldal a modernizáció zászlóvivője. Miközben az olcsó hitelpénz forgatására esküdött Kádár-Fekete vezérpáros ténykedése nyomán a modernizáció és a társadalmi újratermelés is megszűnt Magyarországon.

Elszámoltatni felelősség!

A választást nyert politikai erők első vállalása volt, hogy felelősségre vonja az előző baloldali rezsimek vezető politikusait. A választók 79 százaléka most is egyetért az elszámoltatással (a Fidesz és a Jobbik szimpatizánsai 90 és 86 százalékban). Az LMP szavazóinak 60 százaléka is osztja ezt az álláspontot, az MSZP-szimpatizánsok 52 százaléka viszont ellenzi a jogi felelősségre vonást.

E téren máris késés van, pedig az EU már jelezte a revíziót, és már világos, hogy ezer milliárdos nagyságrendben vannak kötelezettségszegések az előző kormány nyomán.

A kormányváltás óta történt intézkedésekkel ma már csak az emberek 59 százaléka elégedett (a Fidesz-szimpatizánsok még 68 százalékban tartják megfelelőnek az eddigi intézkedéseket)

*

1. Az MSZP-hez pártolt sok bizonytalan szavazó. 2010.08.25., 13:13. Nézőpont Intézet, origo.hu

2. Hiába reménykedik az ellenzék? 2010. augusztus 25. 13:42. pb.hu, Privátbankár