A főleg Románia és Bulgária irányából érkező romák és a francia társadalom közötti konfliktus nem új keletű, a nagyvárosok peremén emelt cigánytelepek már évekkel ezelőtt médiavisszhangot kaptak. A feszültségek júliusban kezdődtek: ekkor döntött a köztársasági elnök a romák kitoloncolásáról,  akiket Sarkozy elnök nyilatkozatában nyíltan összekapcsolt a bűnözés kérdésével.

Belföldi és a nemzetközi közvélemény kereszttüzében kezdődtak a körülbelül 15.000 fős roma populáció hazatelepítései Romániába (és kisebb részben Bulgáriába). Bár a kiutasítások régebben is folytak, ebben az évben közel 8.000 roma kényszerült elhagyni Franciaországot. Ezen kívül a hatóságok masszívan dózerolják a cigánytelepeket. Eddig két repülőgép landolt Bukarestben, kitoloncolt romákkal a fedélzetén (a legutóbbi éppen csütörtökön). Eric Besson, bevándorlásügyi miniszter szeptember végére ígéri az összes telep felszámolását.

A civil jogvédő-szervezetek már a kezdetektől fogva ellenezték az akciókat. Az ENSZ Faji Diszkrimináció Felszámolásnak Bizottsága (CERD) augusztusban kezdett el foglalkozni a témával. A tagok előzetes nyilatkozatai nem sok jót sejtettek Sarkozy számára: nyilvánvaló, hogy a francia kormányt régóta figyelik. A burkavitát, vagy a múlt évben nagy port kavart, Sarkozy által kezdeményezett „nemzeti identitás” vitát már többen nehezményezték.
A CERD pénteken hozta nyilvánosságra vizsgálatát Franciaországról és ajánlásait a kormány számára. A határozat pontjai egy sor problémára irányítják rá a figyelmet. Elsősorban a jelen helyzet vet fel megannyi kérdőjelet. A kormány gyakorlatilag semmibe veszi a romák szabad mozgáshoz való jogát. Mindezt különös fénybe helyezi az a tény, hogy a romániai és bulgáriai romák esetében európai uniós állampolgárokról van szó. Franciaország 7 éves türelmi időt kért és kapott, amely még mindig letelepedési és munkavállalási engedélyhez köti az új tagállamok állampolgárainak az ország területén való tartózkodást és munkavállalást. Ezenkívül az uniós jogszabályok szerint ki lehet utasítani uniós állampolgárokat, amennyiben azok a közrendet fenyegetik. Hasonló volt a Berlusconi-kormány érve is a romák Olaszországból történő kitoloncolásakor.

A második fő pontja a CERD vizsgálatának a terjedő franciaországi rasszizmusra és idegengyűlöletre irányult. A bizottság szerint a „faji és etnikai csoportok egyre inkább ki vannak téve a sztereotipizálásnak és a diszkriminációnak”. Ennek leküzdésére kér segítséget a javaslat, amely a vizsgálat végeredményében található. A CERD, utalva többek között Sarkozy júliusi nyilatkozatára, aggódik amiatt, hogy ez a retorika már nemcsak a társadalom kisebb csoportjaiban gyakori, hanem egyre inkább beszüremkedik a nagypolitika világába is. A burka- és a „nemzeti identitás” vita pedig korántsem segítette Sarkozyt abban, hogy átvegye e témákat a szélsőjobbtól. (A Nemzeti Front az elmúlt évek szerény eredményei után újult erővel tért vissza az áprilisi regionális választásokon.) A bizottság szerint a kormánynak több „megértést és toleranciát kéne mutatnia az etnikai és faji kisebbségek felé”.

Franciaország: integráció, de nem nálunk

A CERD felhívta Sarkozy figyelmét, hogy az 1969-ben Franciaország által is ratifikált rasszizmus-ellenes nemzetközi szerződésnek megfelelően kitoloncolás helyett koncentráljon inkább a kisebbségek integrációjára. Jacques Pellet, a bizottság francia delegáltja viszont azt hangsúlyozta, hogy kormánya is az integrációért küzd, amelyet a romák eredeti országainak kéne véghezvinni. Párizs és Bukarest között először feszültté is vált a helyzet a romaügy miatt: többször fel is merült, hogy Franciaország akár meg is fúrhatja Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez. A hangnem ma azonban már inkább kooperatív. Úgy néz ki, hogy a francia kormány rájött: a roma családoknak adott pénzügyi segély (300 euró plusz 100 euró gyermekenként), nem elégséges ahhoz, hogy a kutasítottak ne térjenek esetleg vissza Franciaországba.

A romák integrációjának problematikáját így talán még segítette is a konfliktus. A francia-román együttműködés nyomán komoly európai tárgyalások kezdődtek egy életlépesnek ígérkező roma integrációs program felállításának érdekében. François Fillon, miniszterelnök a napokban egyeztetett José-Manuel Barroso-val arról, hogy munkacsoportot kéne felállítani a romák integrálására. Az elkövetkező hónapokban egyébként több, a romák kérdésével foglalkozó találkozó lesz az Unióban. Szeptember 6-án például az öt legnagyobb tagállam bevándorlásügyi miniszterei tartanak megbeszélést, a rákövetkező pár napban pedig francia és román miniszterek tárgyalnak a két ország közötti együttműködésről. Franciaország kiáll amellett, hogy az egyetlen hosszú távú megoldást a romák számára „az eredeti országukba történő társadalmi és gazdasági integráció” jelenti-fogalmazott Fillon a Le Monde-nak.

A romák elleni lépések azonban belföldön más érdeket is szolgálnak a köztársasági elnöknek. Sarkozy népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant tavasszal. A kormányt megviselték a már említett viták (burka, nemzeti identitás) és a Woerth-Bettencourt -ügy. A szocialista ellenzék szerint a jobbközép Sarkozy a Nemzeti Front szélsőségeseit akarja leszerelni azzal, hogy egy kis, de látványosan jelenlévő bevándorlói csoporttal szemben lép fel. A „kemény kezek” politikája pedig elnyerheti a választók tetszését: a Le Figaro napilap közvélemény-kutatása szerint a választók 79%-a helyesli a kormány lépéseit és más kutatások is 50% fölötti eredményről tanúskodnak. Az elemzők szerint a romaügy akár a 2012-es elnökválasztási kampány nyitányát is jelentheti.

A francia állampolgárok helyeslik, a jogvédők tiltakoznak, mindössze egy valamiben érthetnek egyet: a romák integrációja már nem csak közép-kelet-európai kérdés. Végre egész Európa megmozdulhat annak érdekében, hogy hatékony programokat dolgozzanak ki, megoldást kínálva a kontinens legnagyobb etnikai kisebbségével kapcsolatos problémáira.