A szocialisták etikai normarendszert javasolnak, az önkormányzati választási kampány mederben tartására.

Megható kezdeményezés.

Több kérdést is föl kell tennünk.

1. Vajon mely etikai normák határideje két hónap?

2. Etikai norma-e az, amit egy közeli terminus után hatályon kívül lehet helyezni? Egyáltalán létezhet-e lejáró szavatosságú etikai kódex? Milyen alapon ír alá ép ésszel bárki is etikai normát kettő hónapa?

3. Egyáltalán: mi az, hogy "etika", kedves MSZP?

4. Béírjuk-e az etikai normák közé, hogy egy polgármester nyugodtan polgármester lehet (maradhat), miközben második éve nem jelent meg a munkahelyén, ugyanis előzetesben ül?

5. Mennyiben harmonizál az etikai normákkal, ha egy kampányfőnök a rivális pártvezető feleségének szüléséről így ír: "Orbánné legújabb ellésével..."

Más itt a tét: az MSZP léte van a serpenyőben.

A történelem itt zakatol körülöttünk.

Az 1990 körüli rendszerváltást három nagy párt vezényelte le. Előtte az MSZP, a lázas hónapokban (négyigenes népszavazás) a SZDSZ, utána az MDF volt a főerő.

Az akkor létrejött rendszer olyan lett, amilyen. Egy biztos: idén a nép szakított vele.

Azt a két pártot, amelyik definíciószerűen az 1980-as évtized végéhez kapcsolódik: törölte a politikai tényezők közül.

 A májusi kormányváltás óta eltelt időszak két tanulságot hozott a választóknak:

1. A Fidesz-KDNP lassú, lassúbb annál, amit a többség szeretne. Gyorsabb változásokat akarnak, mielőbbi munkahelyteremtést és egyáltalán lehetőségeket, továbbá keményebb - sokkal keményebb! - elszámoltatást. Az emberek nem nyugodtak bele a gyurcsányi lopós-hazudós rendszer elmúlásába, tombol az igazságérzetük, felelősöket akarnak. Paradox módon a szocialistáknak is az a szerencsés, ha a fideszes vonal győz ősszel, mert egyébként jó eséllyel számíthatnának sokkal durvább következményekre is. Egy jobbikos kétharmaddal már sitten volna az egész vörös brigád, és csak a sajnálat erejében bízhatnának.

2. Az emberek a mostani lassúság okát nem a Fidesz tohonyaságában látják, hanem a borzalmas örökségben. Magyarán még mindig az MSZP-t tartják felelősnek a bajaikért. Azon túl, hogy igazuk van ebben, nehezíti az MSZP dolgát az is, hogy (megint) hazug politikát űz.

"Újrakezdés" - ezt hirdeti magáról az MSZP. Csakhogy nem kezd újra semmit sem. A frakció maga a bűnös múlt megszemélyesítése, s minden hétfőn megmutatkozik a tévében. Az önkormányzati képviselő- és polgármesterjelöltek szintúgy.

Az a néhány szocialista, aki bátran kimehet a napra, folyamatosan diszharmóniában van a pártjával. A XV. kerületi Hajdú elveszítése a párt számára egyenesen katasztrofális. Azt mutatja ugyanis, hogy "újrakezdés" címén önpusztítás folyik, semmi más.

Az egyetlen valóságos újrakezdés talán az lehetne, ha mielőbb kitennék a politikai bűnözők szűrét. Erre azonban még igény sem mutatkozik. Így hát az MSZP mehet októberben a társpártok, a többi rendszerváltó után, a lecsóba.