Afganisztán idegen törzsi világ – Európa által ezer éve elhagyott törzsi struktúrákban élő világ -, teljesen ismeretlen a nyugat számára és ezért általában érdektelen is.

Az ország a Szovjetszkaja Armija (CA=Camping Afganisztán – ha még emlékszik valaki erre a poénra) kivonulása után évekre lekerült az érdeklődés homlokteréből. Majdnem egy évtizedig nem is volt hír. Még az sem nagyon, hogy a szovjetekkel kollaboráló kormány vezetőjét brutális meggyilkolása előtt kasztrálták, meg néhány műemlékes kesergett a felrobbantott világhíres Buddha szobrokon.

Aztán a képernyő váltott egy másik aktuálisabb árvízre, földrengésre, légi katasztrófára stb. stb.

Szeptember 11. átrajzolta ezt a képletet. A tálib kormány árnyékában készülhettek fel azok a terrorista különítmények, amelyek egy sor, a nyugati világot érintő merényletet hajtottak végre. Az ikertornyok dőlése után volt egy brutális orvtámadás Madridban, Londonban – és sok kísérletről sohasem fogunk tudni.

A tálibok nem maradhattak. Kihasználva a törzsi ellentéteket el lehetett őket takarítani az útból. Békét azonban nem lehetett teremteni nyugati alapokon.

Afganisztánban háború van. Ma is háború.

A NATO együtt teszi, amit tesz. Mi is vállaltunk egy részt. Önkéntesek, akik gyakorolni akarták a maguk hivatását, jelentkeztek a háborús övezetbe, és kitűzték a magyar zászlót Afganisztán fennsíkjain.

Pappné Ábrahám Judit is ott volt, mert vállalkozott rá, hogy ott lesz. Vállalta, hogy hivatásának, szakmájának szabályai szerint elvonul a hadműveleti területre, és katonaként a veszély árnyékában él. A csapat, amelynek a dolgait intézte, iskolát és kórházat épített, élelmiszert és ruhát osztott, forrást foglalt: egyszóval olyan dolgokat csinált, amire nagyon nagy szüksége lenne az ottaniaknak. Lőni senkire sem lőtt.

Tegnap lest vetettek nekik. Elesett. Esélye sem volt. Visszalőni sem.

Amikor gondolunk az elesett magyar katonákra – és azokra, akiket itt hagytak – túl a média szenzáción, tudnunk kell, hogy valóban misszióban, küldetésben jártak.

Afganisztánban háború van.

Afganisztán megoldhatatlan feladat, ha csak katonai megoldásról beszélünk. Mint ahogy majdnem minden háború megnyerhetetlen, ha a békéről nem gondoskodnak. Részt tud-e venni a béke megteremtésében a szövetség? Tud-e stabilitást hozni ennek a sokat szenvedett országnak? Ám, ha nem dúlnak bennünk a karitatív indulatok, tegyük fel azt a kérdést is: lesz-e újabb merényletek, háborúk gyújtólencséje Afganisztán? Vajon megengedhető, hogy a kábítószer nagyhatalommá váló ország befolyásolja az életünket?

A kérdésekre válaszolni kell. A problémát meg kell oldani.