Korábban Kiáltványt fogalmaztak műhelyeik megmaradása érdekében. Tegnap sajtótájékoztatón emelték fel szavukat.

A fenti filmesek azt kifogásolják, hogy méltánytalanul csattan rajtuk is az ostor a Magyar Mozgókép Közalapítvány előző évtizedének gazdálkodása miatt. Az Alapítvány adósságállománya az elmúlt fél évben majdnem megkétszereződött.

Sajtóhírek szerint jelenleg 7,9 milliárd (!) forint. Ezt az összeget – banki hitel formájában (jelentős kamatteherrel) – a játékfilmes műhelyek kapták. A nem-játékfilmes műhelyek a Közalapítvány jó/rosszvoltából ebből egy fillért sem láttak. Ugyanakkor az adósságteher visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségeket nekik is vállalniuk kell. Az Közalapítványt illető 1,5 milliárdos forráselvonás minden műnemet érint, így a dokumentum-, a tudományos-ismeretterjesztő és az animációs filmeseket is.

Az ex Duna, ma Odeon-Lloyd Mozi előcsarnokában tartott tájékoztatón a  MADE, a Magyar Tudományos Filmegyesület, a Dunatáj Alapítvány és a Fórum Film Alapítvány képviselői fejtették ki álláspontjukat. Kisfaludy András, Vészi János, Kormos Ildikó, Szobolits Béla, Gulyás Gyula és Gulyás János egybehangzóan méltánytalannak ítélte ezt a financiális eljárást. Törekvésük is egy irányba mutat: önálló, a Magyar Mozgókép Közalapítványtól független társulás létrehozása felé.

Ám egyelőre nyögniük kell az elmúlt időszak általuk nem befolyásolt MMK gazdálkodásának minden következményét. Pedig ők ma is dolgoznak, s holnap is dolgozni akarnak. Az őket illető 30 százalékos elvonás éppen azokat a dokumentarista, tudományos–ismeretterjesztő törekvéseiket zárolja, amelyekkel zaklatottan változó korunkat örökítenék meg. Míg a játékfilm esetében egy-egy jelenetet akár hónapokkal, mi több, néhány évvel később is le lehet forgatni, esetükben a dokumentálandó esemény, jelenség nem ismételhető meg.

 Már így is akadnak szép számmal fehér foltok. Ilyen például az 1990-es évek első fele. A nagy vagyoni, tulajdonosi átalakulásokról – mint ahogy azt Kisfaludy Andrástól, a MADE ügyvezetőjétől megtudtuk – lemaradtak a magyar dokumentumfilmesek. Talán éppen azért, mert azokban az időkben ők is hasonló átalakulásoknak voltak a szenvedő alanyai. A Fórum Stúdiót képviselő Vészi András éppen ezért tartja fontosnak egy Változó Valóság Dokumentumfilmes Alkotó Csoport létrehozását, financiális támogatásának kimunkálását. Mindez még előttük áll.

Amiben viszont most az MMK keretében vergődnek, az amolyan „societas leonina” szindróma. A jogászok kötelmi jogban is hallottak felőle. Mi, nem jogászok Aiszoposz meséjében találkoztunk először ezzel a szövetkezési formával. A kötelmi jog szerint „tilos az ún. 'societas leonina', amikor egyesek csak jogokat, míg mások csak kötelezettségeket szereznek”.

Aiszóposz meséjében oroszlán (leo), a szamár és a róka szövetkeztet (societas) alkot egymással vadászat céljából. Mikor már sok zsákmányt ejtettek, az oroszlán megparancsolta a szamárnak, hogy ossza szét közöttük. A szamár fel is osztotta három részre, és felszólította az oroszlánt, hogy válasszon; erre az megharagudott, felfalta a szamarat, majd megparancsolta a rókának, hogy végezze el ő a felosztást. A róka egybehalmozta az egészet, s magának egy kis részt hagyva kínálta fel az állatok királyának az „oroszlánrészt”.

Az oroszlán megkérdezte, hogy ki tanította meg őt ily jól osztani, mire a róka így felelt: "A szamár sorsa."

Úgy tetszik, a dokumentarista, a tudományos-ismeretterjesztő és az animációs filmesek nem kívánják a mese egy bizonyos alakjának szerepét tovább játszani.

Hogy melyikét nem?

Arról most döntsön az olvasó!