Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. A 20 éves rendszer egyik legnagyobb kudarca: életképtelenségének, működtethetetlenségének legfényesebb bizonyítéka. Úgy kapta meg a budapestiek bizalmát, hogy nem adott vissza érte szinte semmit: feltéve persze, ha a hivatalba való bejárást, a helyi adók beszedését és a többit nem tekintjük annak.

A mérlege katasztrofális. A város problémáit megoldani, de gyakran megsimogatni sem sikerült. A közszolgáltatások kibírhatatlan helyzetbe kerültek. Megszűnt a Magyar Köztársaság szuverenitása olyan közterületeken, mint a Nyugati téri aluljáró.

Jön a végjáték. A főpolgármester lassan elkezdheti megcsinálni utolsó fényképeit kedvenc tuaregjeivel, kátyúival, kombinóival.

Most éppen azt jelentette be, hogy le fog állni a tömegközlekedés, maga a BKV, ha a kormány nem tartja be azt a megállapodást, amit ő meg a Bajnai kötöttek. Aztán itt van a szennyvíztisztító, amely az egész éra címerállatsága lesz: a külföldi lefektetőknek kiszervezett közszolgáltatás még egyszer utoljára ki és becsatornázza a rászavazók és a nem rászavazók pénzét.

Vajon ez a végállomás? Októberig még van idő jó néhány dobásra.

Demszkyék munkájának legnagyobb eredménye, hogy beadták az egész társadalomnak a védőoltást maguk ellen. Megszűnt az ideológia és a párt, amelynek nevében kormányzott.

Már elkezdte az emlékiratait: az első kötet meg is jelent. Mi van még előtte? Elszámoltatják. A többi meg utána kiderül.

Valószínűleg nem csak mi fogjuk megbánni, hogy 20 évig főpolgármester volt.