Ha bárki azt hinné, hogy az összeesküvésről megalapozott érveket olvashat tőlem, sürgősen kattintson tovább. Gazdasági ismereteim nem elegendőek ahhoz, hogy bizonyíthassak bármit is, csak józan paraszti észt örököltem. Ennek köszönhetem, hogy sosem volt devizahitelem, forint is elvétve. Még arra is vigyáztam, hogy a forintkölcsönt minden hónapra ugyanakkora törlesztőrészlettel vállaljam.

Nemmel szavaztam a NATO-ra, mert meggyőződésem volt, hogy a légterünket akarják, nem mellékesen meg idegenbe küldeni a katonáinkat. Nemmel szavaztam az EU-ra, abból a megfontolásból, hogy ha nekem van egy jól menő vállalkozásom, akkor abba csak azért vennék be valakit, mert olcsón dolgoztathatom, vagy mert valamilyen szép haszonnal (piaccal, pénzzel) kecsegtet. Ha az EU minket akar, akkor azt saját jól felfogott érdekében teszi, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy nekünk abból hasznunk származik.

Jó néhány év után ugyanazt gondolom, és most az IMF nevű haszonállattartó van soron. A fickók megorroltak és hazamentek, lehet, azzal a szándékkal, hogy bedöntik a forintot, és sírva kapkodunk a nadrágjuk szára után. Hát jót nem tett a lelépésük, mégis köszönjük; megvagyunk.

De miért mentek haza?

Mert szerintük, többek között, nemzetközi összehasonlításban is túl szigorú a pénzügyi szektorra kivetett 200 milliárdos adó. És a brutáladó miatt a bankok majd visszafogják a hitelezést, amitől csökken a gazdasági növekedés, így aztán csökken a befizetett adó mértéke, és ez végső soron hátrányosan érinti a magyar államháztartási deficitcélt.

Bár az elmúlt időszak legfontosabb tapasztalata éppen az, hogy megette a fene azt a gazdasági növekedést, amit csak hitelből lehet fenntartani, az aggodalomra mégis minden okunk megvan.

Mert az IMF is aggódik, hogy a kormány nem tudja tartani a hiánycélt, amit a nemzetközi szervezet nagy valószínűséggel a bérből és fizetésből élők kifosztásával látna célszerűnek megoldani. Nos, erre intett be Orbán, aggodalomra még sincs semmi okunk.

Hiszen az IMF sem aggódott a bankokért, amikor egyértelművé vált, hogy szinte egész Európában nálunk a legkedvezőbb a pénzügyi szektor helyzete. Megadóztatásukkal nagyjából annyi történik csak, hogy olyan helyzetbe kerülnek, mint bármely más európai államban.

Az IMF és egyéb nemzetközi szervezetek, gazdasági szakértők, elemzők szerint, a görög válság miatt kitört pánik hatására egyetlen magas adósságállománnyal rendelkező államnak sincs lehetősége az államháztartási hiány növelésére. Mert bedől a tőzsde, az euró, a forint, és a fakapu.

Ezek után az IMF elment Romániába, engedett a szigorú hiánycélból, gratulált a román kormány kényszerintézkedéseihez, és megkérte őket, hogy ugyan rúgjanak már ki még néhány közalkalmazottat, legyen nyugdíjreform és közszféra-bérreform. A románok meg bankokról szót sem ejtve, jól megígérték, hogy kirúgják az embereiket, és lecsapolják a nyugdíjasaikat, meg a közszférát.

Hogy mennyire hagyták elszemtelenedni a pénzügyészeket, döbbenetes. Én legalábbis nagyon furcsállnám, ha a nekem hitelező bank alkalmazottja megjelenne nálam havonta és arra kényszerítene, hogy faragjam le a háztartási kiadásaimat, mert neki nem elég a házamra terhelt jelzálog bejegyzés. Gondolom az IMF sem puszira ad kölcsön, egy költségvetés bármikor bedőlhet, tehát kell legyen egy komolyabb biztosíték, teszem azt egy egész ország.

Hogy a kikényszerített megszorító intézkedések hosszú távon igazából milyen folyamatokat indítanak el, könnyen elképzelhető. Ugyanis az utcára tett embereket mégis el kell majd valakinek tartania, az eltartók pedig nyilván az állam adófizetői lesznek. Az általános szegényedéssel együtt mindig felüti a fejét a baj, betegség, anarchia. Ennek az orvoslását szintén az állam fizeti. Amivel meg is ásta bármely ország a sírját, ugyanis pénzt csakis „nagy nemzetközi szervezetektől” kaphat a finanszírozáshoz, akik újabb, még szigorúbb feltételeket szabhatnak.

És ha az adós nem tud fizetni nem lesznek gonoszak; Romániában beérik néhány aranybányával, nálunk meg a vízkészletünkkel. Bár ez utóbbiról most éppen lemaradtak.