Elárverezik Winston Churchill műfogsorának egy darabkáját – olvasom a legfrissebb hírfolyamban. A brit-angol hírfogalmazó szerint a protézist Churchill beszédhibájának „elfedése” céljából (to disguise his natural lisp) készítették. A gyerekkori selypítésén (lisp) önerőből felülkerekedett egykori miniszterelnök „elmosódó beszédstílust fejlesztett ki” (retained a slurred diction) selypítése palástolására. E protézist úgy tervezték meg, hogy ha rákényszerülne ennek használatára, a protézis „harapós” legyen, ám vele a beszéd mégis „Churchill-hű” maradhasson, azaz kissé elmosódó.

Olvasom továbbá, hogy éppen ez a Winston Churchill volt az USA 37. elnökének, Richard (Dick) Nixonnak szónoki példaképe. Aligha a selypítést „kissé elmosó” beszédmódja miatt.

Nixon egy nemrég előkerült dokumentum szerint „nem csak titokban irigykedett a korábbi brit miniszterelnökre, hanem beszédíróit is arra utasította, hogy tanuljanak Sir Winston szövegeiből”. Ügyeskedés, meg szóviccek helyett színes, emlékezetes szavakat, anekdotákat várt tőlük, amelyek fennmaradnak a polgárok emlékezetében. Ez utóbbi kívánsága végül teljesült. Ha beszédei nem is, de tettei – például a Watergate botrány – fogalommá váltak, a kommunikatív emlékezet részei lettek. Így azt is számon tartja a világ, hogy ő az Egyesült Államok történetének első elnöke, aki lemondani kényszerült hivataláról.

Kortársai nagy taktikusként tartották számon. Nem véletlenül kapta a Trükkös Ricsi (Tricky Dicky) gúnynevet.

Tudtommal egy nemrég lemondani kényszerült magyar miniszterelnök sem nevezhető Trükknélküli Fletónak. Olvastuk, tapasztaltuk, mennyi trükköt dobott be a hatalom megszerzéséért-tartásáért  - (huszonhárom millió román; alacsony hiánnyal összeállított költségvetés, ami már akkor sem volt igaz, 2005-ben, amikor elfogadták). Őszödi beszédben saját trükk-teljesítményének tulajdonította a 2006-os választások megnyerését, hiszen – harsogta - „trükkök százaira volt szükség” a győzelemhez.

Olvasom egy közelmúltban a titkosítás alól feloldott dokumentumban, hogy Nixon előszeretettel fizetett újságírókat, hogy azok a politikai kémkedésben és manipulációkban segítsék. Nyomozniuk kellett, majd koholt cikkeket írniuk például a Kennedy család ellen, hogy annak tagjait minden eszközzel távol tartsák a hatalomtól.

Mintha ilyen tollforgatók a mi bukott miniszterelnökünket is körüldöngték volna. Volt, ki cikkek sorát, volt, ki önálló kötetet szentelt neki. Míg babérkoszorút igyekeztek fonni deli homloka köré, buzgón nyomoztak az Orbán család minden felnőtt tagjával kapcsolatban, majd koholt vádakat lebegtettek, hogy Viktort „minden eszközzel távol tartsák a hatalomtól”.

Olvasható, hogy Nixon elnök szeretett volna komolyabb személyes viszonyt kialakítani az ismert maffia- és demokrata kapcsolatokkal rendelkező Frank Sinatrával. A titkosítás alól feloldott dokumentumok szerint ezt John Mitchell főügyész akadályozta meg, aki „elképzelhetetlennek tartotta, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatban hozott Sinatra beleszólhasson az Egyesült Államok elnökének az ügyeibe”.

Bukott elnökünknek nem volt Sinatrája, csupán egy Szilvásyja…. Ez utóbbit többször hallgatta meg a bíróság, például a Zuschlag ügyben, valamint az UD Zrt. lehallgatási ügyében.

Az említett Nixon-dokumentumok tanúsága szerint az elnök kikelt a Kennedy-korszak „ocsmányságai” ellen. Tette ezt azok után, hogy az ún. Watergate-ügynek egyértelműen ő volt az értelmi szerzője. (Betörőket értek tetten 1972-ben Washington D.C.-ben a Potomac partján álló Watergate-épületben lévő demokrata párti főhadiszálláson. A szálak Richard Nixonhoz vezette. A leváltást célzó kongresszusi eljárást elkerülendő Nixon 1974. augusztus 9-én lemondott. A büntető-pert csak azáltal tudta elkerülni, hogy Ford elnök kegyelemben részesítette.)

Olvashatjuk, hogy Budai Gyula miniszterelnöki megbízott a minap iratokat adott át a Központi Nyomozó Főügyészségnek, amelyek szerinte azt "erősítik", hogy a sukorói ingatlancsere ügyében nem lehet megkerülni a volt miniszterelnök felelősségét.

Arról egyelőre nincs hír, hogy bukott miniszterelnökünk – amerikai trükk-társához hasonlóan – „titokban irigykedett volna Winston Churchillre, s beszédíróit is arra utasította volna, hogy tanuljanak Sir Winston szövegeiből”.

A Nixon igényelte „emlékezetes szavak” dolgában Trükkös Fletó önellátó volt, lásd „k.rva ország”, valamint a tömegek megmozdulását eredményező „elk.rtuk”!

Azért „Elk.rtuk Úrnak” mégis van valami köze Churchill protéziséhez. Az aranyozotthoz, mert – ezt elfeledtem előrebocsátani – három a protkó! Az árverésre váró aranyozottat - értéke 4-5 ezer font, vagyis kb. másfél millió forint - annak a fogtechnikusnak a fia bocsátja árverésre, akitől egykor megrendelték. A protkó másolata a Royal College of Surgeons múzeumában látható. A harmadik darabot pedig logikusan 1965-ben a politikussal temették el.

E protézist úgy tervezték meg – írtuk fentebb - hogy ha Sir Winston rákényszerülne ennek használatára, a protézis „harapós” legyen, ám vele a beszéd mégis „Churchill-hű” maradhasson, azaz kissé elmosódó.

Trükkös Fletó maga gondoskodott hatalom-protéziséről, azaz pótlásáról. Az ő protkójának „blog” a neve, amelyet mind buzgóbban csattogtat. Íme a legfrissebb „mű(fog)sor” csattogtatása:

"A lényeget illetően nincs más lehetőség, mint visszatérni a 2006-ben elkezdett, és éppen a Fidesz által megtorpedózott reformpolitikához. Belátom, bajban van a kormány, hiszen évek óta azt mondja, hogy van könnyebb út. Gyanítom, mostanában kezdenek rádöbbenni, hogy le fognak lepleződni. Lehet itthon izmozni a kétharmaddal, de a muszklimutogatás semmit nem ér az országhatáron kívül. A világot nem érdekli a Nemzeti Együttműködés Rendszerének röhejes hazugsága."

E hatalom-protézis „harapós”, mint Churchill műfogsora, és egyben elmosódó, csúsztató beszédre tesz alkalmassá. Mert miként torpedózhatta meg a Fidesz a „2006-ban elkezdett” reformfolyamatot, amikor bloggerünk éppen azt vetette őszödi társai szemére, hogy ők maguk nem kormányoznak, hogy nekik semmis a teljesítményük.

Az országhatáron kívüliek esetében kikre gondol, Putyinra vagy az IMF-re? Nem mindegy! Putyin ugyanis szóba sem áll amazokkal.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerét „röhejes hazugságnak” tartóról pedig bebizonyosodott, a médiapolitizálási évei alatt mekkorákat lódított! Látszik, e szokásának a mai napig rabja maradt.

Blogját, ezt a hatalom-protkót hiába csattogtatja, nem igen akad rá vevő.

Az árverezésre pedig – hála Fletó jó egészségének - még jócskán várni kell.