A szlovák-magyar viszony kommunikációjának ellentmondásai

Egy nagyobb tanulmányból adtunk közre részleteket. Azt próbáltuk bemutatni, hogy mit nem értünk a szlovák-magyar viszony alakulásában. Elsőre bemutattuk a különféle kiegyezési és megbékélési modelleket a világban, majd következtek a szlovák-magyar viszony motivációi.

13. Determinációk, szakpolitikai tudatlanság, megfontolt vakság

A szakértői anyagokban meghatározóak az olyan megközelítések, amelyek egyrészt kizárólag a történelmi sérelmekből indulnak ki, és minthogy ezek kezelésére nem volt, nincs mód magyar oldalról, de szlovák oldalról sincs megoldás, ezen beállítódás szerint nem is kell forszírozni e problémahalmazt. Ugyanakkor a jelent ismerő szakemberek pontosan értik ezt a helyzetet, a megoldást is tudják, de elsősorban az EU, másodsorban az USA felelősségéből következő, ellenérdekű motivációk miatt nem tehetnek semmit a megoldás érdekében.

Vannak azután olyan szakértői megközelítések is, amelyek az előbbi felismerések birtokában és a jelen idejű történések értő kezelésével előre is hajlandók nézni. Ezek a Nyugat kommerciális kulturális befolyásával, a kereskedelmi piacszerzéses terjeszkedéssel, a kommunista-posztkommunista Kelet-Európa átmeneti hatalmi tényezőivel való hallgatólagos (és elvtelen) kiegyezéssel nem látják lezártnak a KKE-i térség rendszerváltásos történelmét.

Az általunk hivatkozott szakértők közül, Kollai érvelésében szerepel a Trianon-komplexus és –folklór, /46/ melyeket úgy vizsgálja mint a viszonyt mérgező jelenséget: ténykérdés, hogy a politikai, államközi kapcsolatok aktuális hangulatától függetlenül Trianon adja meg a szlovák–magyar viszony alaphangját. Ennek a témakomplexumnak alapjai a trianoni béke miértjeiben, annak az etnikai, stratégiai, történeti és földrajzi elveinek alakulásában találhatók meg.

Az etnikai elv és a népek önrendelkezésének elve

De Kollai többet is tesz ennél, amikor a rendezőelveket veszi sorra. A etnikai elv mint a népek önrendelkezésének elve mai is irányadó: a szlovák területnek magába kell foglalni a szlovák lakosság többségét. Ľubomir Lipták szlovák történész ezt az elvet „természetes elvnek” nevezi, hangsúlyozva, hogy Szlovákia területi kialakításánál ez a szempont volt az irányadó. /47/

Kollai erre figyelmeztet, hogy a „népek önrendelkezésének elve” nem jelenti a problémák automatikus megoldódását: ha a helyi lakosság döntését vesszük alapul, a vegyes lakosságú térségek és a nyelvszigetek esetében nem lehet mindenkinek elfogadható megoldást találni; másrészt, ha a népek önrendelkezési jogába beleértjük a „katonai védekezéshez” vagy „gazdasági életképességhez” való jogot, az máris igényt fejezhet ki más etnikummal lakott térségekre. Az önrendelkezési elv ilyen módon történő értelmezése éppen az elv lényegének mond ellent, és önmagában hordozza a másik fél elutasítását, a konfliktusos helyzetek kialakulását.

Vagyis a mai (jelen idejű) állapotokat alapul véve, az adott helyzet legjellemzőbb meghatározója a gazdasági életképességhez való jog, amit megtagadnak a magyaroktól, többek között a nyelvhasználati törvény által.

A stratégiai elv

A stratégiai elv a biztonság- és gazdaságpolitika terén ugyancsak meghatározó szerepet játszik a mai szlovák–magyar határ  és viszony alakításában. A politikai-stratégiai szempontok fontosságát a történelmi igények igazolták a magyar oldal elbírálásában, de a mai viszonyok alakításának is részét képezik, elsősorban a gazdaságpolitikai szempontok terén, melyekről mindkét oldal politikusai úgy tudtak beszélni, mintha azok igazsága teljesen evidens lenne, pedig ahány nemzeti látószög, annyi magyarázat.

Ezt a tényt olyan látványos ellentmondás igazolja, mint pl., hogy Beneš a béketárgyalásokon – elismerve a Csallóköz magyar voltát – azt mondta, a mezőgazdasági Duna-völgy és az ipari Felvidék elválaszthatatlanul összetartoznak. Vagyis a gazdasági jellegű érvelésben benne van: az új határ gazdaságilag egységes térséget vágott több részre. Ami egész Magyarország esetében, minden határa mentén érvényes, és sokkal súlyosabb hatású volt a térszervezés, vagy a gazdasági boldogulás érvrendszerében, mint amit a lakosság elszakítása címén hangoztatni szokás.

A történeti elv

A történeti elv elsősorban az asszimiláció emléke és fenyegetéseként fontos kérdés a szlovák érvelésben: „Szlovákia egy időben a csehszlovák állam részét képezte. Ezt lerohanták a magyarok a 10. század elején. A hódítók sikertelenül kísérelték meg az ország magyarosítását.”

Szlovákia magyarok általi elfoglalását 1025-re datálják, a csehszlovákokról pedig mint ezer éve egységes nemzetrõl beszélnek. A szlovák területet körberajzolni szándékozók tehát érezhetõen jogot formáltak egy a statisztikákban ki nem mutatható területrészre is, ami önmagában konfliktusokat hordozó gondolat.

A földrajzi elv

A földrajzi elv az új (utód)államokat támogatja, tehát mai megjelenése szerint az elvekben benne vannak a problémák…  az önrendelkezési elvtől kezdve, minden, nem racionális gondolkodási folyamatként, hanem társadalmi és főként elitcsoportok pszichózisaként.

Kollai megfogalmazásában a viszonyt megalapozó érdekes fejlemény, hogy „ha Trianonról magyarul illetve a Szlovákia számára hátrányos első bécsi döntésről szlovákul olvasunk, a különböző körülmények ellenére figyelemreméltó hasonlóságokat találunk. Mindkét oldalon jelen van a döntőbíró felkészületlenségének vagy rosszindulatúságának hite; mindkét oldal erőszakosnak, a vesztesre erőszakoltnak, és már csak emiatt is igazságtalannak tartja a döntést.”

A korszellem és az információs társadalom mint korparancs találkozása

Az európai integráció mint korszellem a határon túli magyarságra is hatással van. A „határok légiesedése”, a „kulturális-gazdasági kapcsolatok határon átnyúló erősítése, az önkormányzatiság reális alternatívákként”, persze, van, de rendszerint gyakorlati tartalom nélküli közhelyként. Ma nyilvánvaló, hogy Szlovákia megakadt az integrációs folyamatban.

Másrészt az ismeretek hiánya, a rendszerváltozások utáni hirtelen tudatlanságrobbanás: az egész témával kapcsolatos negyvenéves hallgatás nemcsak a revíziós közhangulatot számolta fel, hanem a határon túli területekről való tudást is, és sokszor az érdeklődés igényét is.

Negyven évig a határon túli magyarokról (általában a szomszédos országokról) csak minimális (valós) információ és tudás jutott el a magyar társadalomhoz a tömegkultúra és tömegoktatás útjain keresztül: írók, költők köteteiből hiányoztak a Trianonnal kapcsolatos írások, a tankönyvek nem foglalkoztak velük, az újságok pedig inkább csak felületes, problémakerülő és hamis képet festő módon írtak róluk.

A szomszédos népekről nem lehetett valós képet alkotni. Ezért, egyfelől a Trianon-szindróma pszichológiai és kommunikációs eredetű, másfelől, mindkettő azzal jár, hogy a magyar és a szlovák társadalomban is könnyen alaptalan védekezési reakciókat szül./48/

A Kollai-féle helyzetleírásban meghatározó a Magyarországon viruló Trianon-ellenes folklór, a Trianon-szubkultúra. Ehhez társíthatjuk, hogy a magyarországi baloldali „anti-nacionalista” és a jobboldali „nemzeti” álláspontok pedig nemcsak egymás szélsőségei, hanem a megoldáshoz vezető gondolkodást és utakat elzáró beidegződések is a posztkommunista térben.

Amikor Magyarországon a jelképhasználatot és szimbolikát (nemzeti emblematika) támadják (helyesen), illetve teszik a politikai kommunikáció részévé (helytelenül), pl. a nagymagyarország-matrica ragasztására vagy térképek használatára hivatkozva, akkor nem gondolnak arra, hogy a „kis-magyarországnak” tulajdonképpen nincs jelképhasználata és szimbolikája.

A mai magyar államnak többek között nincs államcímere s ezáltal nemzeti lobogója sem. A mai magyar állam nem nemzetállam, nem úgy viselkedik, ezért a nacionalista-soviniszta szlovák, román, szerb stb. nemzetállammal szemben nem képes érvelni, s ezt a hátrányosságát az Európai Unió sem tudja és nem is akarja felszámolni.

Az EU azonban nem lehet a magyarellenesség konzerválásának fóruma!

Kollai István „Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban” című tanulmánya szinte minden alapkörülményt és sok árnyalatot rögzít. A történelmi determinizmusok után a kapcsolatok megítélésének kettősségét, és a komplexusos félelemérzetet hangsúlyozza, majd a legmaibb jellemzők között a politikai kommunikáció patronjait, a médiadeterminációt, az állami makrokommunikációs problémákat, a meggyengült identitásokat emeli ki.

Ezek után a lehetőségeket egy jelentős változásban, a feltételek és eszközök leírásában adja meg, majd felveti a legfőbb kérdést: mi haszna lenne a szlovák–magyar történelmi kiegyezésnek? /49/

A kiegyezés lehetőségének legkevésbé tárgyalt aspektusaiban, a lélektani és a kommunikációs motivációkkal kapcsolatban mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy aszlovákok Trianonnal kapcsolatos aggályainak továbbéléséhez a véglegesnek tekintett versailles-i békerendszer megrendülése is hozzájárult.

Az I. világháború területi változásai következtében ellenséggé vált szomszédok a megfelelő időben majdnem mindenütt visszavágtak, és érvényesítették területi revíziós követeléseiket. /50/

Csak a magyarok nem kaptak, nem kértek, nem követeltek revíziót és jóvátételt, amit mások szemében nem lehet racionális viselkedésnek tekinteni. A szomszédaink így tettek volna, ezért nem is gondolják őszintének Magyarország viselkedését. Ez esetben is érvényes a francia mondás, hogy „nem beszélni róla, de mindig rágondolni!”…, a magyarok ráutaló (ti. vesztességre determináló) magatartására is többen rámutatnak, és nem is tagadható az ilyen típusú tényezők szerepe.

Ugyanakkor a jövő nem erről szól, hanem a gazdasági érvényesülés és nyelvhasználat alatt tárgyalt megfontolásokról. Ezek felismerése, és érvényesítése Magyarország EU-s érvényesülésének is alapvető determinánsai, vagyis a második felismerés az, hogy az EU-ban csak a szomszédokkal kiegyezés és megbékélés után lehetünk eredményesek (ahogy a szomszédaink is).

Irodalom

46. Kollai István: Kettéhasadt társadalmak. www.talaljuk-ki.hu

47. L. Lipták: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram, Pozsony, 2000. 53.o.

48. Kettéhasadt társadalmak. Kollai István: Egy békeszerződés pszichológiája: Trianon a szlovák–magyar kapcsolatokban. 2006.08.04 15:19. www.talaljuk-ki.hu; Google-letöltés: 2009.09.01.

49. Kollai István: Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban. 2005.02.22 09:30

50.Kollai István–Zahorán Csaba: Trianon a román és a szlovák köztudatban.www.kommentar.info.hu; Google-letöltés: 2009.09.0l.