A szlovák-magyar viszony kommunikációjának ellentmondásai

A következőkben egy nagyobb tanulmányból adunk közre részleteket. Azt próbáljuk bemutatni, hogy mit nem értünk a szlovák-magyar viszony alakulásában. Elsőre bemutatjuk a különféle kiegyezési és megbékélési modelleket a világban. Majd következnek a szlovák-magyar viszony motivációi, végül értelmezési és kommunikációs modelleket hivatkozunk.

12. Nyelvtörvény: gazdasági érdek, vagy megbékélés-ellenesség?!

A médiatérben kavargó „nemzetközi terminológiák” szerint etnikai konfliktusok újboli felerősödésének pillanata volt, amikor a nyelvtörvény került előtérbe. De ez nem igaz. Mint azt számtalan hivatkozással igazoltuk, a „nyelpolitikai kérdés” évtizedek lappangó témája már, és Szlovákia már több mint tíz éve dolgozik rajta. /37/

A szlovák nyelvtörvény miatt kezd elfajulni a régi keletű viszály Szlovákia és Magyarország között - írta a The Economist (tekintélyes brit gazdasági-politikai hetilap), mely szerint „a magyar ajkú lakosság az anyanyelv használati joga elleni közvetlen támadásnak tartja a törvényt, csakúgy, mint  Magyarország politikusai”. „Szlovákia balos irányzatú populista kormánya" azóta „szurkálja" Magyarországot, amióta hatalomra került. A lap megemlíti a közös magyar-szlovák történelemkönyv tervének jegelését, és a Benes-dekrétumok megerősítéséről hozott határozatot; részleteket ismertet a nyelvtörvényből, felidézve, hogy ötezer euróig terjedő bírságra számíthat, aki a szlovák nyelv nyilvános használatát előíró jogszabályt megsérti.  Idézi, hogy a magyar kisebbség egyik pártja, amely az alkotmánybírósághoz fordult, „19. századi nyelvi imperializmusnak" nevezi a törvényt, a szlovák vádak szerint azonban a magyarok „vágyakoznak vissza a 19. századba".

Fico miniszterelnök szerint valójában a probléma az, hogy „erővel próbálják rászorítani a déli országrészben élő szlovákokat a magyar nyelv megtanulására”, írja a The Economist, melynek állásfoglalása szerint viszont a nagy kérdés az, hogy mit jelent a szlovák nyelv nyilvános használatának kötelme: köteles-e például egy magyar ajkúak által látogatott szavalókör megszervezni, hogy az összejövetelein elhangzottakat lefordítsák szlovákra? Láthatóan a tekintélyes brit hetilap és az újságíró nem érti az alaphelyzetet, és a megoldásokat sem kapisgálja.

„Furcsa, hogy manapság az Európai Unióban ilyesmi miatt kelljen aggódni.” - írja a The Economist, mely szerint leginkább a választások előtti szereplési vágy tüzeli a viszályt. Fico népszerűségi mutatói rekordokat döntenek, és ez segít elterelni a figyelmet olyan ügyekről, mint a korrupció és a gazdasági hanyatlás. Mikulás Dzurinda (az előző miniszterelnök és az ellenzék jelenlegi vezetője) szerint a szlovák nyelvre leselkedő igazi veszélyt nem a nyelvhasználatában korlátozott magyar lakosság jelenti, hanem az, hogy a kormányban ülő „mocskos szájú soviniszták" - köztük Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője - teszik közönségessé a szlovák nyelvet.” /38-39/

Baloldali meg nem békélési eredők, és a viszony lakossági megítélése

A két nemzet és ország lakossága legjobb esetben békében él egymás mellett. Egyáltalán nem érzi, nem érti annak szükségességét, hogy a kiegyezés és a megbékélés mindkét nép érvényesülése, uniós eredményessége szempontjából létkérdés lenne. Másrészt, a két ország elitjei napi és rövid távú előnyökért képesek a nacionalista kártyát használni.

Magyarországon a baloldal napi politikai kommunikációjának (a politikai napirend képzésnek), és általában a politikaimarketing kommunikáció részeként alkalmazza a jobboldallal szemben a „nacionalista”, „szélsőséges” és „antiszemita” stigmatizálást. Ez arra mutat rá, hogy Magyarország és a szomszédos országok baloldali (kommunista, szocialista, kapitalista) elitje egy alapvető kérdésben eltér egymástól: a szlovák (s a többi szomszédos) baloldali elit nacionalista és soviniszta, a magyar baloldali elit viszont internacionalista, illetve egy antinacionalista (a tradíció szerint „moszkovita”) és egy kozmopolita demokráciamodellre hivatkozó szubkultúra csoportból áll, amelyek egységfrontba tömörülnek a magyar jobboldallal szembeni harcukban. Ez a viselkedés nemcsak a megbékélést teszi lehetetlenné, de a Gyurcsány-rezsimben már nemzetbiztonsági kockázatként jelenik meg.

Egy Medián-kutatás szerint /40/ a magyarországi lakosság többsége úgy érzi, hogy „az utóbbi időben romlott Magyarország és Szlovákia viszonya” (2006-2008) s egyetért azzal, hogy a kialakult helyzet miatt „a magyar miniszterelnöknek gyakrabban kellene találkoznia a szlovák kormányfővel”. Csaknem minden második megkérdezett említi a magyar-szlovák konfliktust az elmúlt hetek legfontosabb eseményei között.

Dunaszerdahelyen egy focimeccsen a szlovák rendőrök megverték a magyar szurkolókat. Az esettel kapcsolatban a válaszadók kétharmada úgy vélte, a szurkolók nem adtak okot a rendőri támadásra. A fővárosiak (akik valószínűleg többször találkoztak a futball-huliganizmussal vagy annak következményeivel) az átlagosnál jóval nagyobb arányban vélekednek úgy, hogy a magyar szurkolók is okolhatók a történtekért.

Az MSZP-szavazók erősen megosztottak ebben a kérdésben, a Fidesz és a kis pártok szavazóinak döntő többsége azt gondolja, hogy a szurkolók nem adtak okot a rendőri fellépésre. A Fidesz-szavazók többsége helyteleníti, hogy a „Nemzeti Őrsereg” nevű szerveződés (!) Szlovákiában emlékezett meg a Felvidéket Magyarországhoz visszacsatoló 1938-as első bécsi döntésről. A lakosság 68 százaléka úgy gondolja, nem helyes egy másik ország területén ilyen ünnepséget tartani. Csak a kisebb pártok szavazói között vannak többségben azok, akik helyesnek tartották a királyhelmeci egyenruhás koszorúzási ünnepséget.

A magyar kormány fellépését illetően 43 százalék megfelelőnek ítélte a kormány válaszlépéseit, erélyesebb fellépést várt 37 százalék. A november 15-ére összehívott magyar-szlovák kormányfői találkozó előtt a teljes népesség 66 százaléka egyetért.

A kérdésekből és a kérdésekre adott válaszokból következtetni lehet a magyar lakosság politikai és médiabefolyásoltsága mértékére, illetve hogy azért nem lehetett árnyaltabb válaszokat kapni, mert a közvélemény-kutatás kérdéseinek tartalma volt a politikainapirend-képzésre sarkított tematizálás. /41/

A magyarországi szakértői megítélés politikai befolyásoltsága

A politológiai, illetve a külpolitikai és diplomáciai helyzetleírás olyan erősen orientált, hogy az információ- és tájékoztatástudományi keretek közötti tárgyalás, vagy a modellalkotó gondolkodás szabályai szerint, a bel- és külpolitikai érvelések szinte teljes ellentmondásban vannak.

Az elképesztő példák között is kirívó, az a „hivatalos köröknek” címzett figyelmeztetés, amelyet a Németh Kelemen-féle, a „magyar-szlovák viszony: helyzetértékelés és stratégia” című tanulmány jelent. /42/ Eszerint „a magyar kormányzati viszonyt a radikálisok határozzák meg. (!)

E nézetek szerint, egyrészt, a szélsőséges Slota-megmozdulásokra nem kell reagálni, másrészt „nem a hazai neonácik követeléseit kell kielégíteni”. (!) A KÜM eseménykövető magatartást tanúsít és – mint már megszokott – inkompetens módon reagál. Személyes ellenszenv nem lehet meghatározó a kormányzati politika kialakításában (lásd Gyurcsány Fico-fóbiáját és viszont). A miniszterelnök feladta saját korábbi politikáját: „ha átvesszük a Fidesz szöveghasználatát és hozzáállását, a jövőben mihez képest fogjuk külpolitikánkat konstruktívként és anti-nacionalistaként meghatározni?” (!)

Németh szerint „a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának vezetése (Csáky-Duray) alkalmatlan a helyzet kezelésére, sőt, érdeke a konfliktus szítása. A Magyar Távirati Iroda is – tudósítói szinten legalábbis – tudatosan túlzó és torzító híreket közöl (lásd a félrefordított Čaplovič és Slota-nyilatkozatokat).” Mindez lehet tényszerűségében helyenként hiteles meglátás, de ilyen érveléssel nem lehet kimenni a nyilvánosságba.

A Németh-féle elemzés nemcsak a politikai irányultsága miatt téves helyzetértékelés, és a helyzetkezelés terén szakszerűtlen, hanem a konfliktus-felismerés, -kezelés és –megoldás terén, a válságoldó makrokommunikációs elvek és technikák követése szempontjából sem használható.

A demokratikus állami és politikai játékszabályok keretei között, súlyosabb belföldi mint külföldi konfliktusokra utal az a fogalmazás, hogy a megoldáshoz partnereket „a mérsékelt gondolkodók, vagyis a véleményformáló értelmiség, nem pedig az ellenzék körében kell keresni”. /43/

Valamivel összetettebb és árnyaltabb példát kínál a „hivatalos” magyar külpolitikai gondolkodásból az a helyzetjelentés, amelyben a Magyar Külügyi Intézet munkatársai, Hamberger Judit, Kántor Zoltán és Szarka László értékelik a 2008-as év tanulságait  magyar-szlovák viszonylatban, és a megoldáshoz kidolgozott stratégia, a hosszú távú gondolkodás és társadalmi akarat hiányát állapítják meg. /44/

 Kántor szerint az eddigi diplomáciai próbálkozások csak minimális eredményt tudtak felmutatni, ezért a tárgyalási stratégia helyett határozottabb fellépésre van szükség. A magyar-szlovák viszony rendezését leghatékonyabban „a megfelelő hatalommegosztás oldaná meg, amelyre már Spanyolország és az Egyesült Királyság is követendő példát mutatott”. (!)

Mondanunk sem kell, hogy a „megfelelő hatalommegosztás” mennyire lehet komolyan vehető abban az országban, Magyarországon, amelyben a baloldali politikai bűnösök, gyilkosok, keretlegények élik világukat, és a bűnös baloldali hatalom titkosszolgálati megoldásokkal manipulálja a politikai kommunikációt, fasiszta és antiszemita jelzőkkel illeti a jobbközép politikai erőket, és újnyilas tendenciákkal minősíti a mai magyar társadalmat.

Szarka László (az Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója) szerint a diplomácia mint konfliktuskezelés nem működik, ezért más síkra kell terelni a problémák megoldását.

Szlovák oldalról nézve is a baloldal a meg nem oldás kulcsa

Egy szlovák szakértő, majd nagykövet írja, hogy a szlovák-magyar politikai kapcsolatok mélyponton vannak, s ezen a megállapításon a két ország kormányfőinek révkomáromi munkatalálkozója után csak az változtathat, ha a fogadkozásokat tettek követik. „Nem segítik a kibontakozást a gyakori leegyszerűsítő nézetek és elemzések…” Pedig „a rendszerváltás óta először fordul elő, hogy mindkét ország kormányfője szociáldemokrata.” Ezt a Slota-Fico és Gyurcsány típusú politikai paprikajancsik országlása kapcsán sikerült kijelentenie. /45/

Másrészt, szlovák oldalról is megvan a széttartás a „bal-„ és a „jobboldali”, az „anti-nacionalista vagy a liberális”, és a „nemzeti” oldalak között. De mégis egységes, „nemzetállami keretek” között politizálnak, nem úgy mint Magyarországon, ahol a baloldal egységesen anti-nacionalista, internacionalista, kozmopolita platformról konfrontálódik naponta a saját jobbközép politikai ellenfeleivel, s teszi azt nagyobb leszántsággal, mint a szlovák fél esetében.

A szlovák kommunista pártból lett „szociáldemokrata”, mára pedig mérsékelt baloldali szlovák nagykövet, durván orientáló baloldali „szakértői” megfogalmazása szerint a szlovák-magyar kapcsolatokban az első súlyos válság még akkor keletkezett, amikor mindkét országnak konzervatív miniszterelnöke volt. (!)

Érveit nem érdemes felsorolni, mert azok a magyar irredentizmusról szólnak s azzal kapcsolatos álláspontunkat már előbb kifejtettük, de azt hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az érvek mint szövegpanelek szóról szóra megegyeznek a magyarországi baloldali liberális politikaimarketing-kommunikáció sablonjaival.

Peter Weiss baloldali, nagykövet, és szakértő legfőbb érvként azt állítja, hogy „a szlovák politika szüntelenül kénytelen szembesülni a nagymagyar nacionalizmus különböző szintű megnyilvánulásaival”. És ez önmagában feljogosít arra, hogy Szlovákia az EU elveivel össze nem egyeztethető megoldásokkal korlátozza a magyar népessége jogait.

Irodalom

37. Tájékozódásunk után, teljesen egyértelművé vált, hogy az állami nyelvpolitika és a nyelvhasználat szabályozása nemcsak a soketnikumú vagy többnyelvű országok gyakorlata, de az EU is él vele, mégpedig az egységesülési trend értelmében a nemzetállamokat támogató módon.

38. Szlovákia Magyarország politika. Elfajul_a_szlovakmagyar_viszony. (Brüsszelt nem érdekli a szlovák nyelvtörvény. A szlovák nyelvtörvény visszavonását követeli a KREK. Tüntetni fognak szlovákiai magyarok az államnyelvtörvény ellen. 2009.07.31. Kertész Róbert/MTI.; Google-letöltés: 2009.09.01.

 www.impulzus.ro/index.php

39. Új szó, 2008/11/15 - 13:30 – johannes.

40. Új szó, 2008/11/15 - 13:30 – johannes.

41. Medián kutatás: Csehül Szlovákiával? - A magyar-szlovák viszony megítélése. A felmérést 2008. október 10-én a Népszabadság megbízásából készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 600 fő telefonos megkérdezésével. http://www.median.hu

42. Németh Kelemen: Magyar-szlovák viszony: helyzetértékelés és stratégia. www.kulugyiintezet.hu/projectek/

Magyar-szlovak_viszony_NemethKelemen_hu.pdf; Google-letöltés: 2009.09.01.

43.www.kulugyiintezet.hu/projectek/

Magyar-szlovak_viszony_NemethKelemen_hu.pdf; Google-letöltés: 2009.09.01.

44. Magyar-szlovák viszony: tanulságok. Hosszú távú tervezés, szakpolitika és társadalmi megbékélés szükséges. Kitekintő - Kovács Eszter. 2009. január 25. kitekinto.hu/karpat-medence/2009/01/25/magyarszlovak_viszony; Google-letöltés: 2009.09.01.

45. Trianon szlovák szemmel. 2008.11.23. Peter Weiss, NOL, Módosítás ( 2008.11.23.) Google-letöltés: 2009.9.01. Döntő szempont ennek az érvelésnek hitelességét illetően, hogy a szerző a Szlovákia Kommunista Pártjából (KSS) a rendszerváltás után kivált, szociáldemokrata értékrendet hirdető Demokratikus Szlovák Baloldal (SDL) egyik alapító tagja és első elnöke volt. Később belső viták miatt kilépett, és több társával együtt újabb baloldali pártot hozott létre, amely a 2002-es választásokon nem jutott be a parlamentbe. Különleges tény továbbá, hogy nem sokkal később ez a politikai tömörülés egyesült a Robert Fico vezette Smerrel. Peter Weiss már korábban megvált ettől a tagságtól is, és jelenleg a pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karán ad elő.

(folytatása következik)