A szlovák-magyar viszony kommunikációjának ellentmondásai

A következőkben egy nagyobb tanulmányból adunk közre részleteket. Azt próbáljuk bemutatni, hogy mit nem értünk a szlovák-magyar viszony alakulásában. Elsőre bemutatjuk a különféle kiegyezési és megbékélési modelleket a világban. Majd következnek a szlovák-magyar viszony motivációi, végül értelmezési és kommunikációs modelleket hivatkozunk.

10. A magyar-szlovák mércéje

A magyar-szlovák és szlovák-magyar viszonyok jelenlegi válságának okait, kezelésének és megoldásának módjait illetően sokféle megközelítés lehetséges, de mindjárt le kell szögeznünk, hogy az ügy ab ovo európai uniós probléma és a megoldásban is felelősséget kell vállalni az uniónak, amennyiben kimondatott és igaz az, hogy „az Európai Unió tagországainak polgárai: Európa egyenjogú polgárai”.

Ilyen alapon semmilyen ellenséges törvény nem tartható érvényben egyik vagy másik állam oldaláról. Magyarország semmilyen, más országok polgáraira nézve korlátozó törvényt nem tart érvényben, miközben Csehország és Szlovákia a Benes-dekrétumokkal igen. Amikor az EU befogadta a cseheket és Szlovákiát, azzal megsértette saját törvényeit, a magyarokat pedig másodrendű uniós polgárokká nyilvánította.

Magyarországnak európai uniós viszonylatban is legsúlyosabb gondja, hogy megszabaduljon a kommunista és szocialista diktatúrák örökségétől, semmi szüksége rá, hogy az unióban is történelmileg elrendeltetett, kollektív hátrányokkal kelljen indulnia.

A 2004-2010 közötti tapasztalatok szerint az Európai Unió új lehetőségeket kínál, igaz, de Magyarországnak keményen meg kell küzdeni korábbi pozícióinak visszaszerzéséért, nem is beszélve az unión belüli versenyről. Magyarország ma többfrontos harcot folytat 20. századi veszteségei felszámolására, valamint a 21. századi egészséges, fenntartható fejlődést biztosító környezetének biztosítása miatt.

21. századi országépítők: „a hagyomány feltalálása” (Hobsbawn)

Magyarország belső problémái (a belső szuverenitás hiánya, a nemzeti elit autonómia hiánya, a kultúra és oktatás mint tudásátadás és hagyományőrzés megroggyanása, az állam és kormányzat információs modelljének és makrokommunikációs szerkezetének anómiája stb.) legjobban abban az ellentmondásban jelennek meg, hogy miközben az európai unióban a nemzetállami politika mindenekfeletti érvényesítése dominál, a magyar anyaország uralkodó baloldali liberális elitje (saját létezése biztosítékaként) ezt a legfőbb rendezőelvet tagadja, ezért Magyarország nem képes nemzetállamként viselkedni.

A szlovák és a magyar történelmi nemzeti tudat széttartásának társadalomlélektani vetülete a komplexusos szlovák félelemérzet a magyar agressziótól. Meciar beszélt a magyarok „öt támadásáról”, és azzal magyarázzák  Benes-dekrétumokhoz ragaszkodást is. /28/

A stratégiai szempontok és a modellezési követelmények sorában döntő a média és a két ország politikai kommunikációjának alakulása, gyakorlata, tartalma. Ilyen értelemben Kollai megfogalmazása helytálló: a kommunikációs modellezés kritériumai szerint jellegzetesen kudarc- és konfliktuskommunikáció a magyar oldali, történelmi koloncoktól és jelen idejű kizárólagosságoktól terhelt a szlovák oldali kommunikációs motiváció és tartalom. /29/

A legnyilvánvalóbb motiváció az, hogy mert a fiatal szlovák államban az identitás gyenge, a magyarokkal szembeni (általuk védekezőnek tartott) fellépés a egyetlen biztos támasz. Nem ennyire meggyőző azután apolitológiai, etnokulturális, szociológiai stb. tudományterületek felőli megközelítés, melyek szerint, miközben a nemzetállam ideája idejétmúlttá vált, „az azt legitimáló monoetnikus magyar és szlovák nemzettudat, történelmi tudat szinte változatlan módon termelődött újra a bal- és jobboldali diktatúrák alatt, a rendszerváltozás után, az euroatlanti integráció alatt is” (Kollai, 2005).

A szlovák múlt cseh, a szlovák jelen magyar?!

Szakértői körökben ma meggyőződéssel beszélnek arról, hogy tulajdonképpen nem is a szlovákokkal van a gond, hanem egyfelől a cseh államnak a „közép-európa közepe” elv szellemében folytatott, a magyarokat minden szín alatt legyőzni igyekvő törekvéseivel, másfelől az EU kisebbségi és nyelvpolitikai következetlenségeivel.

A hivatkozott Kollai-féle koncepció a politikai, gazdasági és más rendszerviszonyokkal egyenrangú kérdésnek tekinti a társadalomlélektani determinációt. Amivel lehetővé teszi, hogy az európai információs és tudástársadalomban is konceptualizáljuk, rendszerbe foglaljuk a magyar-szlovák és a szlovák-magyar viszony formálásának legfontosabb tényezőit, különös tekintettel napjaink konfliktusára./30/

Kollai fogalmazása szerint a szlovák identitás mára képlékennyé vált, s amikor a szlovákok a mečiari szeparatizmus helyett az euroatlanti integrációt választották... mind látványosabbá váltak a szlovák kétségek. Pavol Hrušovsky házelnök pl. egy évnyitó parlamenti beszédében tabukat döngetett, mikor a szlovák nemzetet az ezer éves Magyarország szerves részének vallotta. Egyes szlovák történészek pedig már aktívan felvállalják, hogy a történelmi Magyarország – Uhorsko – 900 évig a szlovákok hazája volt. Szent István és Corvin Mátyás a királyuk, a Szent Korona a jelképük volt. Pozsonyban évente koronázási ünnepeket rendeznek, az Óvárosban a koronázási útvonal mentén vezetik végig a turistákat, büszkén hangoztatva, hogy több száz évig Uhorsko fővárosa volt Pozsony, ahol közös királyainkat koronázták.

Kollai szerint a szlovák–magyar kiegyezés keretét aktív interetnikus kommunikáció, aktív kulturális külpolitika oldhatja meg. Ezekre kitérni itt nem áll módunkban, de arra igen, hogy - megelőlegezve későbbi mondandónkat – Magyarországnak elemi érdeke kiegyezni  szlovákokkal, mert a szlovákok hajlandósága is adott, hisz nekik méginkább érdekük – sajátos adottságaik folytán – kiegyezni  magyarokkal.

Európa, a média, és az etnikai konfliktuskezelés

Az etnikai válságok kialakulásában jelentős szerepe van a médiának. Annak a médiarendszernek, amelyet az infotainment-politainment típusú hírműsorok címén ismerünk, és amelyik nemcsak a bulvárban kiteljesedő kereskedelmi média, hanem már a klasszikus állami közületi közszolgálati médiarendszer problémája is. A katasztrófa-, botrány- és vérkonzerv típusú médiatartalom térnyeréséről van szó, amellyel a média hitelességét és mértékletességét elveszítve, rendszerint csak felerősíti a konfliktusokat. A szlovák-magyar viszony médiamérlege is ilyen, vagyis legsúlyosabb tényező a viszony mérgezésében a kereskedelmi média tálalásában közreadott eseményleírás.

Makrokommunikációs probléma, hogy az EU-nak szüksége lenne valami vezérelvre (ideológiára, meggyőződésmodellre), mint amit a francia-német megbékélés mintája adott. Annak kommunikálása, hogy Magyarország – és szomszédai sem – békéltek, békélhettek meg, viszont hiányzik. A németeket – mint nagy és sikeres nemzetet - nem érdekli (lenézik) a Benes-dekrétumokat, mint olyan „piszkos politikai” eszközt, amelyre mai is szüksége van a cseh és a szlovák politikának.

A magyarok nem kényszeríthetők „piszkos” megbékélésre. Már többen felvetették és kifogásolták az uniós gyakorlatot (mely a koppenhágai válaszra épült), hogy „majd hozzánk igazodnak, megjavulnak, itt az unióban kisebbségben lesznek” stb. az ellenzők, ami tévedés. A kirekesztést megtűrő politikai mulasztás oka döntően a cseh álláspont elfogadása. /31/ Az a cseh érvelés, amelyik a Benes-dekrétumok visszavonása ellen azt hozta fel, hogy „a szövetségesek aláírták azt Potsdamban”, visszaveti az uniót, mert nem ad egységet és egyenjogúságot, csak a győzteseknek, a veszteseket kirekeszti. Előre figyelmeztettek felelős és jelentős nemzetközi tényezők, hogy ha az unió beengedi a Benes-dekrétumokat keretei közé, akkor a magyarokat leminősíti. Ez megtörtént.

Irodalom

28. Témánk szempontjából meghatározó körülmény, hogy a mai Magyarországot körülvevő (utód)államok mindegyike nemzetállamként definiálja magát, és hangsúlyosan aszerint viselkedik az európai uniós viszonyok közepette.

29. A magyar-szlovák kiegyezés 12 pontja. Kollai István, 2005.02.22 09:30; Google-letöltés: 2009.09.01.

30. A szlovák történelmi tudatban Uhorsko a magyar birodalom része volt. De nem Magyarország a szlovák történelemfelfogás szerint. (!)

31. A csehek (pontosabban a cseh állam) felelősek az unió jelenlegi súlyos mulasztásaiért, amivel a KKE-i térség, a magyar régió egészében a megbékélés lehetőségei korlátozottak. És mindez azért lehetséges, mert az USA – és részben az EU – világpolitikai érdekviszonyaiban a cseh politikai regionális (EU-közép) részérdekei előbbre valók a „magyar kérdés” megoldásánál.

(folytatása következik)