Olyan programpontokkal állt elő, amelyben a választók és a külföldi elemzők is megtalálják a nekik tetsző részeket. A pénzpiacok pofonja után sem helyezett egyik szélesebb szavazói csoportra sem súlyosabb terheket. A piacpárti külföld megkapta a flat tax (egykulcsos adó) ígéretét, a hazai kisember pedig az energiaár befagyasztását, a vezetői jövedelmek és végkielégítések radikális megkurtítását.

A piacról élők hallhattak a közszféra és bürokrácia további visszavágásáról, a vidéki férfilakosság meg elnyerte a pálinkafőzés szabadságát. Durva tehernövekedést inkább csak a bankok kapnak majd a nyakukba. Különben majdnem mindenkinek jutott valamilyen gesztus, valamilyen népbarát ötlet, miközben a kormányfő ki sem ejtette száján beszorított helyzetének jelképét, az elődje által rögzített hiánypályát - fogalmazott Tölgyessy Péter.

Az új kormány által a korábban jelzettnél végül messze kisebb, most hozzávetőleg 230 milliárd forintosnak mondott idei többlethiány finanszírozása a javaslatokkal lényegében megoldódott. Az érdemi adócsökkentés terve viszont a következő esztendőre tolódott.

Az egykulcsos jövedelemadó közvetlen nyertesei a magasabb jövedelműek lesznek: a felső adókulcs eltörlése az adóstatisztikák szerint csak az adózók legfelső tíz százalékát érintheti. A kormány azt ígéri, két év alatt úgy szünteti meg az adójóváírás intézményét, hogy senkinek se csökkenjen a nettó bére. Ezzel együtt is jövedelmet csoportosít át, ha nem is a legszegényebbektől, hanem az alsó középrétegektől, a közalkalmazottaktól a vállalkozói szférához.

Nem csoda, ha a társadalmi igazságosság nevében a baloldal általában hevesen ellenzi az egykulcsos adót. A legfejlettebb uniós országokban a legmagasabb szja-kulcs általában negyven százalék körüli, olykor afeletti. Az egykulcsos adó a gyorsabb növekedésben reménykedő feltörekvő országok - Szlovákia, Észtország - szokásos eszköze.

Nálunk csak akkor lehet elfogadható, ha a legszigorúbb, akár büntetőjogi szankciók érik az immár igazán alacsony, 16 százalékos személyi jövedelemadót elcsaló személyeket. Ami pedig az úgynevezett banki különadót illeti: az igazságosabb teherviselést keresve a világban sokfelé beszélnek mostanában a pénzügyi szektor keményebb megadóztatásáról.

Csakhogy a hazánkban hirtelenjében tizennégyszeresére emelni kívánt közvetlen banki közteher tovább szűkítheti a vállalati szféra hitelezését. Ezzel pont azoktól vonna el célzottan forrást, akik aktívak a piacon, ez pedig biztosan nem javítja növekedési kilátásainkat - véli az elemző.

Az akcióterv ismét megmutatta: Orbán Viktor az alulról jövő, de minden úton-módon felemelkedni akaró hazai középrétegek szemével nézi a világot. A magáéhoz hasonló, sokgyerekes családoktól reméli az ország sikerét.

Úgy véli, azok kapjanak leginkább segítséget az államtól, akik maguk is igyekeznek felfelé. A változatlanul az erős, beavatkozó állam cselekvésében bízó kormányfő számára puszta eszköz az egykulcsos adó a feltörekvő csoportok támogatására. Magatartásában szó sincs neoliberális, piaci fordulatról.

Preferenciái, társadalomképe lényegileg más, mint az inkább a külföld elvárásaira és a nyugdíjasokra figyelő szocialistáké volt. Amíg az MSZP-SZDSZ kormányok a magyar piacgazdaság 1968 majd 1989 után kialakult erőviszonyainak védelmezőjeként politizáltak, addig a Fidesz már jó ideje az új fel¬törekvők, a nemzeti középosztály térhódítása érdekében lép fel.

A pénzpiacok most megmutatták az erejüket, ám Orbán Viktor a számára legfontosabb dolgokból nem engedett. Láthatóan továbbra is keresi az új közgazdasági doktrínát, amely szerinte növekedés- és nem pénzközpontú - mondta Tölgyessy Péter.