A Földön található víz eredete régóta foglalkoztatja a bolygónk őstörténetét fürkésző kutatókat. Jelenlegi elméleteink szerint a Föld és Hold rendszerének kialakulása után kisbolygók és üstökösök becsapódásai szállították vízkészletünk nagy részét kozmikus otthonunk felszínére. Azonban eddig még nem sikerült mérésekkel alátámasztani jelentős mennyiségű vízjég létezését a Naphoz közelebbi kisbolygóövben a Mars és a Jupiter pályája között. Az utóbbi években néhány üstökösszerű viselkedést mutató aszteroidát már sikerült felfedezni, de olyat még nem, amelynek a teljes felszínét jég borítaná.

Érdekes felfedezést jelentett be két független kutatócsoport a Nature magazin április 29-i számában. A.S. Rivkin (Johns Hopkins University) és J.P. Emery (University of Tennessee), illetve H. Campins (University of Central Florida) és munkatársai infravörös spektrumokat készítettek a 24 Themis kisbolygóról. Mindkét kutatócsoport a NASA 3,0 m-es infravörös távcsövét használta a 2,3 és 4 mikron közötti hullámhossztartományban. Míg Rivkin és Emery több éven keresztül követte a kisbolygót, addig Campinsék a 8,4 órás forgási periódusú égitestet 7 órán át folyamatosan mérték. Utóbbi jelentősége abban áll, hogy az aszteroida felszínének nagy részét feltérképezte.

Az adatok részletes modellezése arra utal, hogy a felszínen lévő kőzeteket vékony vízjégfilm borítja. Emellett különböző szerves molekulák is jelen vannak. További érdekesség, hogy a kisbolygó forgása során készült felvételek nem mutatnak eltérést egymástól, azaz az égitest teljes felszínét szerves anyagokkal szennyezett jégtakaró borítja. Mivel a jég a kisbolygó naptávolságában hamar elpárolog, valószínűsíthető, hogy folyamatosan pótlódik a felszín alatti rétegekből.

A felfedezés izgalmas távlatokat nyit a kisbolygókutatásban, mert megerősíti, hogy a víz gyakori összetevő lehet a főövbeli kisbolygókban. Mindezek fényében nagy izgalommal várjuk a várhatóan június közepén hazatérő japán Hayabusa űrszondát, ami a remények szerint mintát hoz az Itokawa kisbolygóról.