- Történelmi győzelmet arattak!

- Deo gratias! Isten a történelem ura!

- Gratulálunk Önnek a fölényes első fordulós egyéni győzelméhez Kalocsán.

- Az elismerés és köszönet elsősorban a választókerületben élőket illeti bölcsességükért és az aktivistáinkat nagyszerű munkájukért.

- És gratulálunk a Fidesz-KDNP elsöprő - több mint kétharmados - győzelméhez. Ilyen mandátum többség soha nem volt Magyarországon, mióta demokratikus választások vannak!

- Sőt ilyenre az EU történetében sem volt példa. Azt a politikai konstrukciót – és politikai irányt –, amit Orbán Viktorral megalkottunk, a választópolgárok magukénak fogadták el és a történelem fényesen igazolt.

- A KDNP megerősödve került ki a küzdelemből, miközben két rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ – erkölcsileg és politikailag is – megsemmisült, és kiesett a parlamentből. Hogy látja pártja helyzetét?

- Mi maradtunk az egyetlen történelmi párt a magyar politika színpadán. Harminchat képviselővel a rendszerváltoztatás óta ez lesz a legnagyobb parlamenti frakciónk és a legerősebb kormányzati pozícióink lesznek.

- Ez különösen akkor imponáló, ha visszaemlékszünk rá, hogy alig egy évtizede, a Giczy -időszakban a KDNP megsemmisült.

- Varga Lászlónak – aki politikai testamentumában rám bízta a Barankovics párt vezetését – a halála előtt megígértem, hogy nem hagyom a Kereszténydemokrata Néppártot kiesni a történelemből. 2003-ban újraépítettük a pártot, 2006-ban parlamenti, 2010-ben pedig kormánypárt lettünk. Megcselekedtem, amit megígértem neki.

- Többször nyilatkozta, hogy a KDNP nem csak az egyetlen történelmi párt, hanem az egyetlen világnézeti párt is. Ez különbözteti meg Önöket a Fidesztől? Egyáltalán mit értenek azon, hogy világnézeti párt?

- Egy keresztény indíttatású párt előtt két lehetőség van: az egyik az, hogy komolyan veszi az Egyház társadalmi tanítását, tehát tartja magát egyfajta „ideológiai ortodoxiához”, de ekkor – a társadalom beállítottságából, közvélekedéséből következően, amely láthatóan nem kedvez a keresztény értékeknek – le kell mondania arról, hogy a társadalmat érdemben alakító politikai erő legyen. Vagy pedig azért, hogy kormányra kerülve társadalomformáló erő legyen, mintegy „engedményeket” kell tennie a közvéleménynek, ami – akárhogy csűrjük-csavarjuk – valamiféle szellemi önfeladás, a keresztény tanítás kiüresítése.

Én ilyen tinglitangli kereszténységet nem csinálok. Ugyanakkor az sem inspirál, hogy a katakombából quasi „politikai gettóból” mondjak igazságokat, tudván tudva azt, hogy nem lesz belőle társadalmi valóság.

A megoldás egy gyűjtő párt és egy világnézeti párt szövetsége: ez a Fidesz-KDNP. A gyűjtőpárt biztosítja a tömegtámogatást, a világnézeti párt a politikafilozófiai forrásvidéket, a szellemi fundamentumot és erkölcsi iránytűt.

Szerintem Barankovics is valami ilyesmire gondolhatott, amikor 1945-ben megállapodott a kisgazdákkal. Hogy ez akkor nem vált be, az nem a kereszténydemokrata képviselőkön, pl. Bálint Sándoron, hanem egyfelől a világtörténelmi helyzeten, a szovjet megszálláson, másfelől az FKgP vezetők egy részének alkalmatlanságán múlott. Ma, hála Istennek, minden szempontból más a helyzet! Az is megér egy reflexiót, hogy nem a KDNP változott, mi ugyanazt mondjuk immár 66 éve, hanem – nagyon helyesen – a Fidesz fejlődött egy szabadelvű pártból egy a kereszténydemokráciára nyitott néppárttá. Ez kifejeződik abban is, hogy az európai politika szintjén is átjöttek az Európai Liberális Pártból az Európai Néppártba – ahol mi is vagyunk –, és aminek Orbán Viktor immár emblematikus alelnöke.

Mindezen megfontolások alapján kereszténydemokrata ars poeticám az, hogy: politikai realizmus és prófétai jel.

- Az újságokban napvilágot látott cikkek szerint Ön nemzetpolitikai miniszterelnök-helyettes lesz. Mondana néhány konkrétumot, hogy mit szeretnének elérni ebben az új ciklusban?

- Az említett nemzetpolitika vonatkozásában a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megadását, és ebben az értelemben a nemzet szellemi és közjogi egyesítését; a KDNP elnökeként a családok számára biztosítani a családi adózás választásának a lehetőségét; egyházpolitikusként az egyházak szabadságának teljes biztosítását, beleértve az egyházi fenntartású közfeladatot vállaló intézményeknek az állami-önkormányzati intézményekkel egyenlő finanszírozásának visszaállítását. És mindezt még ebben az évben!