A cím lehetne akár MSZP-Jobbik paktum is, de felmérések szerint a szocialistákat már beelőzték az ultrák, így hát a protokoll előírásai szerint elsőbbsége van Gyurcsány nyájának. Gyurcsány, aki leköszönése előtt még intézkedhetett a Jobbik EP-választási kampányához szükséges pártpénz sürgősségi kifizetéséről, most főnixmadárként újjászületve kampányol a Fidesz-KDNP szövetsége ellen.

Retorikája a Jobbiké: Orbánékat teszi felelőssé. Először is a felhalmozott államadósság miatt. Főnix úr azt azért leszögezi, hogy a Gyurcsányidejű államadóság – szerinte – alig egyhatod mértékű halmozása tisztességes, elfogadható, a többség által szerethető célokat szolgált. Itt talán a szelíd lankákon megépített völgyhídra, a hazai autópályák nyugatiakhoz képest horribilis építési költségeire, Zuschlagra, vagy a BKV-és ügyekre gondolt, ami közülük valóban sokaknak tetszhetett, de talán többségünknek mégsem.

Másodszor, Főnix úr szerint a Fidesz áruló politikát folytat. Egyszerű fogalmazásában tudatja, hogy a Fidesz politikája és majdani kormánya a hazugság mocskából születik. Ezt el kell fogadnunk, hiszen Főnix úr alapos szakértője és felelőse annak, hogy 2006-ban a szocialista-liberális alakulat hogyan nem bontotta ki az igazság minden részletét, hogyan hamisította meg az államháztartási adatokat, és az általuk törvénybe foglalt, kampányban beígért kedvezményeket - újra kormányra kerülve -  hogyan törölték el egyetlen pillanat alatt. Őszinte, „nem kell félni, nem fog fájni” áldozatos, tisztességes munkájuknak a legnyomorultabb gazdasági-társadalmi mutatóit, és legkomiszabb éveit köszönheti Magyarország.

A legszebb mégis az, hogy a 2006-ban majdnem polgárháborúhoz vezető őszödi hazugságbeszédét, Gyurcsány a mostani kampánykörútján pénzért árusítja híveinek. És van rá kereslet. Lehetne a kínálatot bővíteni, jó pénzért akár az október 23-ai brutális polgárverések ütősebb, vérfürdősebb akciójeleneteire is akadna vevő. Gyurcsány és Vona Fidesz-ellenes road showja, közös érdekét szolgálja a szocialista zsugor-, meg a radikális gagyipártnak. Paktumot kötve, egymást erősítve országszerte árulózzák Orbánt és pártját.

A két párt már nem létezhet egymás nélkül, a közös munka ráadásul eredménnyel kecsegtet. A Jobbik nem azért veszélyes, mert szófosásban radikális, hanem azért mert a szocialistákkal együttműködve a Fidesz jelenlegi választási esélyeit tiporja, és ezzel múlik a remény arra, hogy többségében épeszű politikusok kerüljenek a magyar országgyűlésbe.

A Fidesz és Orbán pedig elnézik ezt, amivel taktikailag komolyan hibáznak.

Ugyanúgy, ahogyan a 2006-os miniszterelnöki vitában is. A választók bizonytalan része ugyanis a választási kampány felfokozott hevületében nem józan, hanem erős vezérhímet keres vezetőnek. Aki a támadásokat nem hagyja válasz nélkül. Az óvatos taktika indokoltnak tűnhet két elvesztett választás után, de lássuk be: első alkalommal kampány, a második alkalommal pedig küzdelem hiányában maradt el a győzelem.

Négyévente más a Fidesz-ellenes kínálat, idén újra Gyurcsány és legújabban a Jobbik. Ez utóbbi formáció létezését bagatellizálhatjuk, de nem szabad. Arra Kövér szavai hallatán gondolni sem lehet, hogy a Jobbikkal bármilyen szinten szövetséget kötnének, inkább úgy tűnik, valami villanypásztoros megoldást képzelt a Fidesz. Csakhogy a szocialisták szép kövérre hizlalták a nyájukat, a fideszes villanypásztort meg alaposan megszaggatta a megkergült állatsereg. Minden egyéni választókerületben összeszedték a megfelelő számú ajánlószelvényt és a szocialistákkal meg a többi csip-csup párttal együtt a Fidesz első fordulós befutását is megakadályozzák majd számos helyen. És akadhat meglepetés bőven a második fordulóra is.

Érthető, ha egy miniszterelnök-jelölt nem kívánja megbántani az ellenfél szavazóit.

De, az ellenfél megrögzött támogatói sosem szavaznak a Fideszre. A bizonytalanokat viszont ahogy eddig sem, úgy most sem lehet langyos bizonytalankodással megnyerni.

És nagyon sokan még nem döntöttek.

Lehet, hogy egy rendes fejtágító kampány esetén átrendeznék a gondolataikat, mert például meglepetésemre jónéhányan még ma sem hallották a királyi sztorit. Amiben nem is a Király András Jobbik-szóvivő életrajzában található ideológiai nyáladzás és a kanadai melegfesztiválon róla készült brutálfotók közötti ellentét a durva, hanem a videók. Ahol egy alpári szövegű kivagyi takonyka semmit sem értve, tudva, és érezve, másokat megalázva, félelmet, fájdalmat okozva tesz rendet a teremtett világban. Tévedés ne legyen: érti az ember, hogy fiatalság bolondság, de azt már nem, hogy képmutatás és gonoszság.

A bizonytalanok közül többen arról sem tudnak, hogy a Medgyessy-kormányban miniszterjelölt Balóné Morvai Krisztina az elátkozott lisszaboni szerződés előnyeiről csicsergett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának februári ülésén. Hogy Szegedi Csanád Szerencsen megmondta, a Jobbik programját nem úgy alkották meg, hogy az reálisan kivitelezhető legyen. Hogy Gaudi-Nagy Tamás igazságügyminiszter-jelöltjük a Jobbik programmal szöges ellentétben mégis megtartaná a képviselők mentelmi jogát. Hogy Vona szívesen behívna 20 millió oroszt, hogy a magyar föld eltartsa őket. Hogy tagjaik között köztörvényes bűnöző, ügynök, a bankok és multik nem kispályás képviselői találhatóak.

A bizonytalanokban kérdések sem merülnek fel. Hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű porig rombolását követelőkből, hogyan lett fanatikus oroszbarát? Hogy az EP-választáskor tett ígéreteikkel szemben miért nem vonultak utcára az előre hozott választásokért? Hogy képviselőik majdnem egy év alatt a rinyálási és beégési elsőség megszerzésén kívül milyen kézzelfogható dolgot vívtak ki az EP-ben? Hogy mi végre alkottak olyan programot a magyaroknak, ami saját bevallásuk szerint minden szakmai és megvalósíthatósági alapot nélkülöz?

Persze, ez a gondolatsor csak sok hűhó semmiért, hiszen ember tervez, Isten végez. De az is régi tapasztalat, hogy tökös legényre szívesen adja az áldását.