- Minap a Baross Gábor Társaság egy összejövetelén a jobboldali közgazdászok (Járai Zsigmond, Bod Péter Ákos) és a jogász Martonyi János egyetértettek abban, hogy az új kormánynak szüksége lesz egy újabb IMF-hitelre. Mik ennek az állásfoglalásnak az indokai? 

- Most úgy tűnik, hogy legkésőbb Péter-Pálra meglesz az egész évi tervezett költségvetési deficit, akkor az ország automatikus piaci finanszírozása nincs biztosítva. Az új kormány ezért kényszerhelyzetben lesz, és már júniusban el kell kezdenie tárgyalni legalább egy áthidaló hitelről. Ezt nem feltétlen kell felhasználni, de enélkül nagyon nagyok a kockázatok.  

- Kicsit mélyedjünk el a részletekben. Oszkó Péter pénzügyminiszter esküszik rá, hogy a költségvetés belefér a tervezett 3,8 százalékos deficitbe. Ám Varga Mihály ex-pénzügyminiszter szerint ez koránt sincs így, és reálisabb az év egészére 7 százalékkal számolni. 

- Az idei tartalék már nagyjából el van költve és tudjuk, hogy egy sor bevétel el fog maradni, továbbá a kiadási tételek nagy része alul van tervezve. Emellett a remélt gazdasági fellendülésre tovább kell várni. Emiatt már az év első negyedében megvan a 3,8 százalékos hiány háromnegyede, ami jóval nagyobb hiányt vetít előre 2010-ben.  

- A jelenlegi folyamatokat figyelembe véve mekkora deficit várható? 

- 5,5-6 százalékos hiánynál kisebbel aligha lehet megúszni. De tegyük hozzá, hogy a kiadási tételek nagyon szűken vannak szabva, ami elkerülhetetlenné tesz egy évközi korrekciót. Ha fenn akarjuk tartani az önkormányzatok, a MÁV és a BKV működőképességét, akkor szükség lesz pótlólagos finanszírozásra.  

- Térjünk át egy kicsit a külső helyzetre. Teljes homályban tapogatózik mindenki, hogy valóban miként alakul az Unió gazdasági konjunktúrája. Ön miként látja az euróövezet kilátásait? 

- A világgazdasági fellendülés sokkal lassabb annál, mint ahogy azt korábban lehetett remélni. Megállt az indexek emelkedése, és a reálszférából érkező pozitív adatok is késnek. Európából csak olyan információk érkeznek, hogy a visszaesés megállt, de fellendülésről sehonnan nem kapunk híreket. A kivitelünk 80 százaléka Európába irányul, ezért ez minket is negatívan érint. Tehát a külső környezet aligha fog kihúzni minket a bajból, és ezért már most lehet tudni, hogy 2010 és 2011 nagyon nehéz makrogazdasági kereteket tartogat a számunkra.  

- Sőt a görög válság kapcsán elképesztő előrejelzések is megjelentek. Nem lehet, hogy egy államcsődhullámnak nézünk elébe? 

- Az utóbbi évben „elszállt” a legtöbb állam adóssága, és a konszolidáció folyamán rossz eszközök kerültek egyes államok birtokába. Emiatt az Uniós kormányok mozgástere kicsi, a magas adósság a gazdaság elől szívja el a pénzt, és ezért a kibontakozás igen lassú.  

- Attól nem tart ezek szerint, hogy spanyolok, portugálok, angolok bedőlhetnek? 

- Spanyolország semmiképpen sem fog összeomlani, Anglia helyzete már sokkal rosszabb nem lehet, mint amilyen most. Az elképzelhető, hogy a fontra rossz napok jönnek, de Anglia ki fog tartani.  

- Ugye ez számunkra akkor lehet kellemetlen, hogy az angol font zuhanása miatt kitör egy valutaválság, és ahogy lenni szokott ekkor is a „forinton verik el a port” a piaci szereplők.  

- Nem hinném, hogy helyettesítő viszonyban lenne a forint a fonttal, és egyébként sem érdemes a magyar valuta ellen spekulálni. De ennek a kockázatnak a kivédésére lenne szükség egy újabb IMF-hitelre, ami megakadályozhatná a spekulációt, mivel nem lenne értelme.  

- Ehhez kapcsolódik, hogy Surányi György felvetette azt, hogy a 2008-as csődnek az egyik oka az volt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak kicsi volt a tartaléka. Érdemes lenne most a tartalékokat emelni, vagy feltőkésíteni az MNB-t valamilyen módon? 

- A Nemzeti Banknak most lényegesen nagyobb a tartaléka, mint a válság előtt volt. Ám néhány dolgot ezzel kapcsolatban érdemes szem előtt tartani. Egy kicsi, nyitott országnak sohasem lehet akkora tartaléka, hogy ha valóban egy jelentős támadás indul ellene, akkor ezt fel tudja tartóztatni. A tartalék szintje jelentéktelen összeg ahhoz képest, hogy a piacokon mekkora pénzeket lehet megmozgatni származékos ügyletekkel. Valódi védelmet csak a gazdaságpolitika egésze és a nemzetközi együttműködés jelenthet. Másrészt a tartalékképzés nagyon drága dolog, és akkor, amikor 5 vagy 10 milliárd forintokért éles harc folyik, akkor nem érdemes Csekonics báróként ilyen költségeket bevállalni.  

- Másik nagy probléma az euró bevezetése. Ön szerint mikorra kellene kitűzni a céldátumot?  

- 2014-re be lehetne vezetni az eurót, ami csak kicsit lenne feszített tempó. Egyébként ma már a korábban óvatos elemzők sem beszélnek az euró kapcsán növekedési áldozatról, hiszen úgyis recesszióban vagyunk, és így az új valuta már nem hűthetné le a gazdaságot.  

- Ebből nekem úgy tűnik, hogy az adósságcsapdából való kitörés egyik útja az euró minél gyorsabb bevezetése.  

- Ez a legteljesebb mértékben igaz. Így elérhetnénk a 3 százalékos kamatszintet, amely jelentősen csökkentené a költségvetés terheit. Ha kézzelfogható közelségbe kerülne az euró bevezetése, akkor a magyar kamatok gyorsan közelítenének az eurózóna kamataihoz.  

- Ön szerint, ha egy új kormánynak sikerülne helyesen és hitelesen vinni az ügyeket, akkor 2015-re hová juthatnánk el? 

- Jelenleg a magyar gazdaság potenciális növekedési rátája, 2-2,5 százalék. Ha ehhez társulna egy hiteles gazdaságpolitika és az euró bevezetése, akkor ehhez 1-1,5 százalék még hozzáadódhatna. Ez azt jelentené, hogy 2014-re elérhető lenne a 2005-ös szint. Ebben  persze nem az a lelkesítő, hogy 2014 azonos 2005-tel, hanem hogy tartósan 4%-ra mehet föl a potenciális növekedés, amitől 2014-18 közt visszaállhatunk a  '97-2006 közti felzárkózási pályára, átlagosan 2 százalékponttal gyorsabban növekedve, mint a fejlettebb EU államok.