Elgondolkodom ezen a derék, stallumát vesztett himihumin, és egyszerűen nem értem. Írhatnék „jobboldali élpublicistásan” durvábbat is, mondjuk olyant, hogy „ganéhegy”, de hát ugye a himihumi az mégiscsak jobban jellemzi ezt az opportunista individuumot, mert az előbb említett jelző lehet, hogy túlzott magasságokba emelné az említett személyt.    

Mégis mi vezethette ezt a jóembert arra a felismerésre, hogy őneki itten újfent keresnivalója van? Hát nem tűnik fel neki, hogy minden eresztékében recsegő szervezet élén nála jóval nagyobb képességű, jóval rátermettebb emberek is elbuktak? És a párt: Nem veszik észre, hogy terveik lejáratódnak, nem gondolják, hogy mindannyian tudunk róla? Mit gondolnak, melyikünk nem tudja, hogy az elmúlt vagy az azelőtti hónapban mit műveltek, milyen terveket koholtak?   

Mert mi az, Ferenc, ami még mindig kedvedre van abban a pártban?

Meddig űz még csúfot belőlünk dühös fenekedésed? Mi vet már véget fékevesztett vakmerőségednek? Őrség védi éjszakánként a Parlamentet, őrjáratok cirkálnak a városban, retteg a nép, ide csődült össze minden jó hazafi, az Országgyűlés is megerősített helyen tartja ülését, láthatod arcukat, tekintetüket – és mindez nincs rád hatással? Nem veszed észre, hogy terveid kitudódnak, nem látod, hogy összeesküvésedet csírájában elfojtjuk, hiszen mindannyian tudunk róla?

Pedig ugyan mire vársz, Ferenc, még ezután is, ha istentelen próbálkozásaidat még az éjtszaka sem burkolja homályba, ha összeesküvésed hangját egyetlen magánház falai sem tartják titokban, ha napfényre jön, kitudódik minden?

Túlságosan sokáig vár rád – fővezérére – az a MSZP-féle tábor. Vidd magaddal embereidet is mind, vagy legalább is minél többet; tisztítsd meg tőlük a várost. Nagy félelemtől fogsz megszabadítani, csak már a városfal lenne köztünk.

Az előbb léptél be a szenátusba. Ebből a népes gyülekezetből, annyi barátod és közeli ismerősöd közül ugyan ki üdvözölt? Ha ilyesmi emberemlékezet óta nem történt meg senkivel, miért vársz megszégyenítő szavakra, amikor már a néma megvetés ítélete sújtott? Hát ahhoz mit szólsz, hogy érkeztedkor kiürültek körülötted a padsorok (…)

Klasszikus sorok, csak a neveket helyettesítjük be. És milyen aktuálisak! Persze Marcus Tullius Cicero elég durván fogalmazott.

Mert mindig vannak pillanatok, mindig vannak olyan helyzetek, amikor a forradalom, a tett, a cselekvés ideje jön el. 1848-49-ben a forradalom, a tett, a cselekvés ideje jött el. 2010-ben azonban nem forradalommal tudunk igazán jót tenni magunknak. 2010-ben egy másik tettnek, egy másik cselekvésnek van itt az ideje: a jog fegyverével, a választás erejével, a népakarat kinyilvánításával megmutathatjuk, hogy elég. Megmutathatjuk, hogy ennek az időszaknak véget kell vetni.

Itt az idő.

A Gyurcsány kormány névadója azonban ismét aktivizálódik! Meddig élsz vissza türelmünkkel?