Ilyen a biztonságérzet megerősítése. Az új kormánynak kötelessége van, amit az előző kormányok elutasítottak. Hatalmi tényezőként szórták a közpénzt, abból próbáltak népszerűséget vásárolni maguknak, és ezt a felelősség elutasításával tették. A következő kormánynak felelősséget kell viselnie a tetteiért, és a társadalmi széthullás megállítását kell legfőbb feladatának tekintenie, akkor is, ha a magyar tudáselit meghatározó része nem lesz partnere ebben.

Alkuk vagy felelősségvállalás?

Vannak megkerülhetetlen realitások, mint az IMF-alku és más kötelezettségek, de a legfőbb feladat a munkahely-teremtésnek eleget tenni, nem pedig ezeknek az alkuknak megfelelni.

A rendteremtés is prioritás, akkor is, ha a bukott és meghasonlott tudáselit, a baloldali értelmiség "rendmániákusokról" tematizál. A települések elkoszolódását azonnal meg kell állítani. A "megélhetési bűnözést" azonnal el kell törölni, ahogy a falfirkálást is szankcionálni kell. A közmunka intézményét ki kell terjeszteni ezekre a jelenségekre, és a társadalmi károkozást maradéktalanul meg kell fizettetni közmunkával. Az ilyen bűnök elkövetőit látni akarjuk az utcákon sárga mellénykékben takarítani, falat festeni, dolgozni.

A tisztaság visszaszerzése a kommunista-szocialista diktatúrák meghaladásának jele lehetne. A maga ura magyar emberek saját portájuk mellett, a közösségi terek rájuk eső részét is nap mint nap összetakarították. Akkor az öntudatos állampolgár tisztában volt a közös terek közös felelősségének mibenlétével. A kádárizmusban szocializálódott magyar egyén a legszűkebben vett saját terén kívül nem érez felelősséget semmiért, és ezért a legszegényebbnél is szegényebb ember lett a világban.

Ma ott tartunk, hogy bármelyik határon át lépünk is be az országunkba, a rozsdatemetők és a szeméthalmok, a folyamatos szemétlerakatok jelenlétéről tudjuk meg, hogy itthon vagyunk. A mai magyar állapotok leírásakor a "balkáni" jelzőt sem használhatjuk már, mert az sértés a nálunk tisztább és öntudatosabb balkáni népekkel szemben.

Tudatni és párbeszédet folytatni!

Az új kormány a kormányzásban kezdheti már első napjától megkülönböztetni magát az előző felelőtlen, panamista, morálisan és intellektuálisan is kiüresedett, nem kormányzó vagy kormányozni nem tudó Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-féle kormányoktól.

Az előző baloldali kormányok sok hibája között a leginkább megragadhatóan antidemokratikus, vitathatatlan módon jog-, törvény- és normasértő megnyilvánulások a tájékoztatási kötelezettségek állandó, folyamatos megsértése voltak. Annyi törvénysértést és etikátlanságok tán még egy kormány sem halmozott fel korábban, mint az előző kormányok tájékoztatási szerepkörükben. Nem is beszélve arról, hogy miniszterelnöki és pénzügyminiszteri választási csalást követtek el a legmagasabb rendű törvényben előírt tájékoztatási kötelezettség tudatos megszegésével.

Az új kormánytól tehát azt várjuk, hogy egy európai, kancellária típusú miniszterelnökségi rezsim információpolitikája szellemében, visszaállítja a klasszikus kormányszóvivői intézményt, és valóban a kormányt és kormányzást magyarázó szóvivői szerepbetöltést ír elő. Azt várjuk, hogy megszünteti a mindennapi törvénysértéses mulasztásokat, eleget tesz az uniós követelésnek, mely a támogatások adatbázisát követeli meg, minden állampolgár számára elérhető állapotban.

Az új kormányt kötelezi az államigazgatásról és az állami intézményrendszerről, az ÁSZ és a PSZÁF készítette sokévi éves jelentésekben oldalakon át sorolt mulasztások, valamint a kereskedelmi bankok megfontolt tájékoztatási normasértéseinek felszámolása.

Az új kormányt kötelezi, egy minden korábbinál szélesebb körű, alaposabb, személyes adatfelvétellel készült (háztartásonként két összeírót alkalmazó) népszámlálás biztosítása, hogy végre tisztában legyünk azzal, mekkora károkkal járt az elmúlt évtized a magyar társadalom életében. Ma az államigazgatásnak és államirányításnak, a gazdasági tervezésnek nincsenek megfelelő statisztikai eszközei az új, európai magyar modell, egy új társadalmi életpálya modell, valamint jövőkép elkészítéséhez.

Nem utolsó sorban, mára Európa egyik legtájékozatlanabb társadalma lettünk, és a tájékozatlanságból eredő tudatlanság a magyar értelmiségre is jellemző.