A jelen elektronikus könyvtárban fellelhető kötetek és ritkaságok hamarosan nem lesznek elérhetőek, mivel a Könyv-e.hu-t a végleges megszűnés fenyegeti! - írja a könyvtár alapítója.

"Fennállásának 3.-ik, 4.-ik éve alatt az állandó ingyenmunka jelentette nemcsak a megszületését, hanem a fennmaradását is, így önzetlenül folyt mind a szerkesztés, az elektronikus formára hozatal, de akár egy-egy kötet megírása is. A könyvtár a fennállása óta sosem részesült külső anyagi segítségben, így minden pénzbeli kiadást is önmagának kellett állani. Amit ma már nem tehet meg, mert nem tudja kifizetni az internetes elérhetőségét és a webtárhelyét sem, és kiadásai vannak az elektronikus tárolóeszközök és elektronikus formára hozatalt segítő eszközök tekintetében is.

Amennyiben szeretné, hogy a Könyv-e.hu Elektronikus Könyvtár fennmaradjon, önnek is részt kell vállalni az alkotó folyamatban! A legegyszerűbb, amit megtehet, hogy hivatkozást helyez el - amennyiben saját honlappal rendelkezik - a http://www.konyv-e.hu címre!

Másrészt bárki írhat a barátainak, ismerőseinek egy elektronikus levelet, melyben olvasásra ajánlja honlapunkat!
De anyagi támogatókra is szükség van! Miért kell az összes anyagi vonzatú kiadást állandóan annak állni, aki amúgy is az összes munkafolyamatot önzetlenül és ingyenesen véghezviszi? A Könyv-e.hu továbbra is ingyenes szerkesztésű szeretne maradni!

Ha szeretné, hogy fennmaradjon, magánemberként támogathatja, méghozzá 10.000 forintért két hónapra a "Honlap-ajánlóba" kerülhet az ön honlapjának képe, leírása és elérhetősége is; amennyiben nem rendelkezik honlappal, akkor az ön neve megjelenik itt köszönetként a támogatók listájában! És maga a Könyv-e.hu Antikvárium minden bevétele is a kiadások fedezését szolgálja.

Tehát mindenkinek számtalan lehetősége van, hogy segítsen mindazoknak, akik az olvasóink voltak és lesznek nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is! Az ő nevükben is köszönöm:

Péli Zoltán Gábor - a szerkesztő és alapító"
level@konyv-e.hu

Bankszámlaszám:
Péli Zoltán Gábor
52700024-20014733-01500019

Péli Zoltán Gábor kétségbeesett levele

Szinte évtizedek óta tesszük a dolgunkat, hogy végre valami más legyen az országban. Bizonyos értelemben kevés sikerrel, pedig áldozatos mindennapi tevékenység áll mögöttünk. Nem velünk van baj, hanem a befogadó közönség teljes hiányával! Rengetek csoportosulás van, volt aki önmagát „nemzeti oldalnak” nevezi. Szerintem ez még mindig nem született meg, pedig egyszer már jó volna! Miért mondom mindezeket, mert ezt látom. Azok a személyek, akik sokat tudnak, „Látnak” és tesznek, azok ebben az országban egyáltalán nincsenek megbecsülve, még a nemzeti oldal részéről sem. Sokan vannak, s valódi változást csak ők tudnának véghezvinni. A közönség, a közösség őket kellene, hogy felemelje fényt mutatva mindenkinek. De nem teszi! :-(

Miért nem látjátok őket? Mert ők szenvedik a legnagyobb elnyomatást, és szó szerint hajléktalanokká válnak. Most rajtam a sor. Gyakorlatilag nincs semmim és senkim. Alapesetben is szép házam és szép életem lehetne. Nincs mert én úgy gondoltam, hogy rengeteg érték van, aminek meg kell, hogy maradjon. Többek közt ingyenesen létrehoztam és elérhetővé tettem Magyarország legnagyobb elektronikus könyvtárát és könyvtárgyűjteményét méghozzá semmiféle anyagi támogatás nélkül. Világritkaságok vannak benne, és sokszor hasonmásban! Több ezer tétel és több százezer kutatható anyag, aminek elérhetősége hamarosan meg fog szűnni.

Egyébként tudjátok, hogy mit jelent az, hogy magyar kultúra? NEM. Mert nem taníthatták meg veletek. Közületek is amikor megkérdezi az ember, hogy szerintetek mennyi középkori magyar vonatkozású írott dokumentum létezik, ami megmaradt. A válaszok: „tíz”, „száz”! S még a legtájékozottabb őstörténeti érdeklődő is max. ezerig jutott el? A hivatalos oldal persze meg hallgat. Szerintetek mennyi van, ami létezik? Minimális számot mondok, ami bizonyítható. Tizenötmillió! Tizenötmillió, tehát minden magyar embernek jutna egy értékes ritkaság! És ez mind létezik a mai napig! Képzeljétek el, hogy mennyi lehetett eredetileg, hogy az köztudott, hogy a nagy része elpusztult! És azt gondoljátok, hogy a legtöbbjük latin? Ebben is tévedtek, mert sokkal több görög nyelvű dokumentum keletkezett, sőt nemegyszer az esztergomi érsek az egész keleti egyház feje is volt! Nálunk nem volt egyházszakadás. Mit nem tudtok még? Hogy a legtöbb írott emlék nem is latin, nem is görög, hanem magyar nyelven született. És sokuk ma is létezik. Elkeseredett harcot folytatok, hogy észrevegyétek... hiába.

Mi létezik még a hatalmas pusztulások áradatában? Szinte minden, ami fontos. Minden, amiből újjá lehet születtetni egy országot! Az egyik törzsünket valaha úgy hívták, hogy MÉD, a medica, az orvoslás tudomány pedig szó szerint azt jelenti, „olyan, mint a médeké”! Mi még az ellenségeinket is meggyógyítottuk. Tudjátok azt, hogy egy innen származó 8 éves Árpád-házi királylány honosította meg a fürdőkultúrát nyugaton! Méghozzá sikerrel, mivel a nyugati félteke nyelveiben mindenhol, eme 8 éves kislány becenevét használják a fürdőkád elnevezésére.

Elgondolkodtató az is, hogy én itt vidéken egyetlen egy angol eredetű szót sem használok a magyar nyelv beszélése közben; addig az angol nyelvű 'társam' több száz magyar eredetű szót használ, amik technikai találmányként kerültek bele az ő nyelvükbe a középkor és az újkor folyamán. Gyakorlatilag sosem tud úgy beszélni, hogy néhány mondatonként ne használna legalább egy magyar eredetű szót! De ezeket már mind nem írhatom meg. Amerika esetében is elmondható, hogy mi adtuk a kontinens nevét, az ország zászlaját, mi védtük meg az őslakos indiánokat, de egyben mi adtuk a cowboy kultúráját is. Bizony Dózsa György emberei is oda menekültek, hogy miért? Mert már Kolumbusz Kristóf utazásakor is nem a spanyol vagy az olasz volt a legnagyobb náció, hanem a magyar 150 fővel! A sort végtelenségig lehetne folytatni... de kit érdekel ez, ha ma már nem szeretnek olvasni és tudni...

Az MSZ levelezőlistáról, és a saját levelezőlistádról légy szíves levenni, mert hajléktalanként úgy sem tudnám elolvasni, s néhány hónap múlva a kultúr-honlap is megszűnik, s így higgyétek azt, hogy tényleg csak tíz emlékünk vészelte át az idők viharát. Mert valóban a közeljövőben ennyi lesz, ha egy ország nem képes felébredni, akkor meghal. Ennyit tehettem, mindig segítséget vártam, de hiába. Ez egy utolsó kérés, mert többre már nincs lehetőségem, olvassatok legalább ebben a fennmaradó néhány hónapban, és adjátok tovább az üzenetet, ha lélekben magyarok vagytok:

http://www.konyv-e.hu

Pelzo, avagy egy hajléktalan!