Gyurcsány Ferenc évet értékel. Orbán Viktor bizonyára álmatlanul forgolódik emiatt éjjelente – gondolhatják a balliberális média igehirdetői. Visszatért a vezér, hogy bölcs gondolatait az ő népével megossza. Persze az, hogy ez maradt az utolsó titkos szocialista „csodafegyver”, az MSZP szempontjából több mint ciki.

Szinte nem is érthető, hogy lehet az, hogy 2010-ben, egy ilyen kritikán aluli nyolc éves kormányzás után a hiteltelenség szinonimájaként emlegetett figura újbóli politikai aktivitása nem általános közfelháborodást, hanem kíváncsisággal teli várakozást teremt. Ugyanakkor naivitás lenne, ha lebecsülnénk eme évértékelő jelentőségét:

Fletó visszatérése az MSZP egyetlen reménysugara arra, hogy azon a pár tízezer nyugdíjason és „főállású antifasisztán” kívül még néhány tucat szavazatot szerezni tudjon. Gondoljunk csak bele: azok, akik adott esetben még mindig hajlandóak az MSZP-re szavazni, ezt legtöbbjük azért teszi, mert valamilyen szempontból szimpatikus volt számukra a gyurcsányi – nevezzük így – kormányzás, de legalábbis az őt körülvevő mítoszkupac. Ezeket az embereket igencsak nehéz egy semmitmondó Mesterházy Attilával mozgósítani. Mesterházy a szocialisták eddigi talán legnagyobb melléfogása, aki lényegében már jelölésének pillanatában megbukott. Hozzá képest Bod Péter Ákos aduász volt 2006-ban. Gyurcsány megosztó, de karizmatikus személyiség, akinek odafigyelnek a tetteire. Ha megjelenik valahol, az összes médiumban beszélnek róla. Hírértéke van. Ez pedig úgy kell most a szocialistáknak, mint egy falat kenyér: a negatív reklám is reklám.

Gyurcsány így hát újra aktivizálta magát, ahelyett, hogy k…va jó könyveket írna a baloldalról, ahogy azt anno megígérte. De hát tőle nem is várjuk el, hogy betartsa az ígéretét, sőt akkor csalódnánk, ha így tenne.

Maga a beszéd, ha az elmúlt évek átlagából indulunk ki, lényegi tartalmát tekintve nem ér majd fabatkát sem. Nyilván el fogja mondani, hogy valójában milyen sikeres is volt ez a nyolc év, csak rajtuk kívül mindenki valótlant állít; ad absurdum hazudik… reggel, éjjel meg este.

De leginkább nem az elmúlt évekről lesz szó, az azért mégsem túl hálás téma. Gyurcsány, azon felül, hogy kígyót-békát kiabál majd a Fideszre, egy „váratlan” csavart rak majd a történetbe: ez a választás most kizárólag a magyar demokrácia megvédéséről kell, hogy szóljon. Az a tét, hogy egy jobboldali elnyomó diktatúrában akarunk-e élni, ahol még az ellenzék nagy része is antiszemita, vagy – esetleges apró hibái ellenére – a szabadság és demokrácia hű szolgálóit támogatjuk.

Fasizmus vagy demokrácia, ez lesz a két választási lehetőség, amit Gyurcsány felkínál majd nekünk. Természetesen - az amúgy a 2006-os rendőrterrorért is felelős - balliberális oldalt kéne választanunk, ha a demokrácia hívei szeretnénk lenni. Épp olyan hiteles lesz a megállapítás, mint aki elmondja. Éljen soká’ a demokrácia!