Nem évült el, noha már hosszú esztendők peregtek le. Hiába menesztették már korábban a politikust, most szembe kell néznie egykori ballépésének átvilágítóival. Bizottság vizsgálja ki, miért született olyan politikai döntés, amelyből kára származott az országnak.

Bűnbakkeresés? Nem. Hanem bűnöskeresés. Távolról sem ugyanaz.

Ráadásul EU-konform a törekvés. Nem lehet azt sulykolni, hogy a szélsőségesek meg a radikálisok handabandáznak. Igazi gentleman klub világítja át, hogyan hozta a baloldal az országnak kárt okozó határozatokat. Saját feje után ment-e a miniszterelnök, vagy félrevezették tanácsadói? És ha félrevezették, akkor is övé-e a felelősség?

Csaknem 180 állampolgár vesztette életét a baloldal miniszterelnökének nagyon is kétes döntése nyomán.

A folyamat Nagy-Britanniában zajlik. Londonban pár hete indult vizsgálat a brit iraki háborús részvétel valamikori eldöntésének tisztázására. Tony Blair korábbi kormányfő kénytelen szembenézni azzal, hogy nincsen elévülés. A hercigeskedéssel, azzal, hogy Bush elnöknél eljátszotta a jó tanulót saját állampolgárainak kárára, nos ezzel most valamennyire el kell számolnia.

Hiába mondott le. Felelőssége fennáll. Összesen 179 szigetországi család siratja fiát, brit fiatalokat, akik meghaltak azért, hogy Blair teljesíthesse Blair Bushnak – máig tisztázatlan körülmények között – tett ígéretét.

A felelősség kérdésének feszegetőit – felelőtlenségükért – felelősségre kell vonni... Így hangzott a tréfa 1990-ben Európa kellős közepén. Az akkoriban kitört demokráciában immár szabadon minősítették bűnbakkeresőnek azt, aki meg merte kérdezni: kik taszítottak adósságcsapdába egy-egy országot. Kik miatt hajtottak el magzatot milliószámra, kik rombolták a falvakat, kik emeltek betongátat, kik kotortak elő jogsértő kartotékokat.

El is maradt a felelősségre vonás.

Most a térségben újabb felelőskeresés zajlik. Kik többszörözték meg az amúgy is magas államadósságot néhány év alatt? Kik építtettek sokszoros áron autópályát? Kik hazudtak reggel, délben meg este? Kik akartak ciántablettát osztogatni? Kik taszítottak halálba lúdtenyésztőket? Kik osztogattak fővárosi ingatlanokat? Kik kapnak emlékplakettet húszévi országrogyasztásért?…

Felelőskeresés… Csak zajlana. Ám ma is sorjáznak a bénító címkék: bűnbakkereső, radikális, összeesküvés-elméletben hívő, majdhogynem bőgatyás vagy fütyülős barackos, szinte már mucsai…

Mucsa a brit szigetországban? Aligha. Konkrét kérdésekre keresik a válaszokat a demokraták: Milyen ígéreteket tett Tony Blair George Bushnak az iraki háborúban való közreműködésről? Figyelmeztette-e a brit főügyész Blairt, hogy Szaddám elmozdítása nem törvényes, és miért változtatta meg a főügyész ezt a véleményét 2003 márciusában? Miért hagyták a titkosszolgálatok, hogy felhasználják őket?…

Vajon védelmezi-e a brit baloldali értelmiség a védelmezhetetlent? Vagy bornírt pártrajongás helyett az igazság keresése kelt feszültséget agytekervényeikben? Ha ez utóbbi, akkor a földrész közepén Batsányi sora némileg más fényben ragyoghat fel: Vigyázó szemetek Londonra vessétek.