Aki szegény, az a legszegényebb! Van ennél korszerűbb igazság?! József Attila sorának igazát az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának sorsa példázza.

E tömörülés egyetlen egy kérdésben példamutatóan következetes: évek óta balról bírálja a mindenkori szociálliberális kormány politikáját. Igaz, következetes abban is, hogy - Zuschlagok ide, Hagyók oda - mindezt belülről teszi. Ez utóbbi már korántsem nevezhető példásnak.

- Hé, tökös fiúk (országgyűlési lyány is vannak közöttük!), hagyjátok már abba!”- ilyen Gyurcsányosan illeték őket nemegyszer a párt Választmányának tagjai. Ezt kapták az egészségügy privatizálásáról szóló szociálliberális törvénytervezet elkészítésekor benyújtott kifogásik esetén. Ezt 2009 augusztusában, amikor letették javaslataikat az MSZP képviselő állítási gyakorlatát illetően. „Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata - politikai felelősségétől vezérelve - arra kéri a párt Országos Választási Bizottságát, hogy megkerülhetetlen előírásban rögzítse - a közvélemény előtt is - az országgyűlési és önkormányzati képviselők jelölésének követelményrendszerét. A jelöltek, még a jelölés első fázisában tegyenek nyilvános nyilatkozatot arról, hogy személyük semmilyen gazdasági és közpénzkezelési visszaéléssel semmiképpen sem hozható összefüggésbe, politikai és gazdasági felelősségi körükben eljárva, gyanúsítható ügyeket senkinek sem néztek el, és semmilyen formában nem is támogattak.”

Miért is kell ezt mindenhol és mindenkinek megtennie? „Mert – így a Társadalompolitikai Tagozat helyzetelemzése - tízezreket fenyeget egzisztenciavesztés következtében a kilakoltatás réme, és további százezreknek alig telik napi betevőre, közben naponta borzolják az emberek amúgy is rossz közérzetét a milliárdokra rúgó csalások, vagy több tízmilliós - közpénzből folyósított – végkielégítések. A folytatólagosan elkövetett panamák, alibi közbeszerzések, vesztegetési botrányok és súlyos hivatali visszaélések pedig - akár tudomásul vesszük, akár nem - elsődlegesen a kormányzati helyzetben lévő erőcsoport, azaz az MSZP felelősségét vetik fel.”

- Ugyan ne tökölődjetek már! - tolták őket arrébb az eddigi nagyot szakítók, akik a Párt országos listájára kerülésért tolongtak. Ott még becsúszhatnak a mentelmi jog alá eső országgyűlési képviselőhelyekre.

Ugyancsak egy tavaly szeptemberi Választmányi Ülésen ilyen indokkal seperték asztal, vagy inkább szőnyeg alá javaslatukat: „Azért sem akarjuk – mármint az MSZP vezetősége - az Országgyűlés elé vinni a bankok megrendszabályozásának kérdését, mert akkor a parlamenti pártok egymásra licitálnának, hogy ki védi meg jobban a banki ügyfeleket”. És ez egy magát szocialistának nevező pártvezetés állásfoglalása! Mert mit is javasolt a Tagozat:

„Az egyik kardinális kérdés a banki szerződések egyoldalú módosításának a tiltása.

A másik tulajdonképpen egy jogtechnikai kérdés, a Ptk. Által ismert jelzálog jog intézménye felül lett írva egy ócska kormányrendelettel, amely ma jogalapot szolgáltat a pénzügyi szolgáltatóknak, hogy már késedelmes fizetés esetén is akár elrabolják családok lakását. Ezt a 12/2003-as kormányrendelet teszi lehetővé. Tehát a másik feladat, hogy a lakóingatlanok vonatkozásában a jelzálogjog érvényesítését ismét vissza kell helyezni a bíróságok hatáskörébe.

A bankokat, pénzügyi szolgáltatókat tehát erős törvényi korlátozás alá kell vonni, hogy megszűnjön az erőfölénnyel való visszaélés, amelyeknek nap mint nap mint állampolgárok is elszenvedői vagyunk.”

Akárhogyan is nézzük, az MSZP Társadalompolitikai Tagozata kettős - gazdasági és társadalmi - értelemben is tőkétlennek tekinthető.

Egy : no money! Nincs pénzük. Ők nem kaptak, de nem is kértek Hagyótól zsíros állásokat s még zsírosabb részesedést. Már tavaly megtették javaslatukat: az MSZP szabaduljon meg a Hagyó-féle társaságtól.

Kettő: társadalmi tőkéjük – azaz a beléjük vetett közbizalom - is csekély. Igaz, e tekintetben még mindig jobban állnak, mint nagytőkés vezetőik.

Mármost akik e mai világban mindkettőt nélkülözni kénytelenek, azok az erő pozíciójából nemigen tárgyalhatnak. „Hiú az erő nélküli harag!” - vetette papírra 420 évvel ezelőtt írt levelében a költő és végvári vitéz Balassi Bálint. Ő csak tudta, aki nem csupán az könyvesházak és az ágyasházak táján, de az „utaknak lesén, kemény harcok helyén” – is megállta helyét.

Kettős szorításban a Társadalompolitikai Tagozat. Nevük a tanú rá: a társadalom és a politika szorításában. Az a pártpolitika tiporja őket, amely - miközben közpénzekből egészen eredeti tőkefelhalmozást hajtott végre - a társadalmi tőke – BIZALOM – dolgában teljesen a végét járja.

„A társadalmi tőke olyan, akár a reteszelő – írja Francis Fukuyama – amit könnyebb az egyik irányba elfordítani mint a másikba; a kormányzatok sokkal gyorsabban tudják eltékozolni, mint pótolni.”

Vannak vélekedők a Társadalompolitikai tagozaton belül, akik a Gyurcsánytalanított MSZP mellett foglalnak állást, illetve szakítanának a Gyurcsány-párttal. Az elmúlt év folyamán amolyan „Adj király katonát!” - játék alakult ki az MSZP-n belül. Míg ők kritizálnak, javaslatokkal élnek és „Akkor szakítok!” felkiáltással tiltakoznak, Gyurcsányék csak nevetnek rajtuk. Válaszuk: „Szakíts, ha bírsz!”

És eddig bírtak...?!

Az utca emberétől már azt is hallottuk, hogy ezektől csak töketlenkedésre telik.

Még akkor is – tesszük hozzá - ha mindezt időről időre tökösen teszik.