Továbbra sem lehet tudni, mennyit keresnek a tőzsdén szereplő cégek menedzserei. Egy novemberi törvénymódosítás nem teszi kötelezővé ezeknek az adatoknak a közzétételét, ugyanis csak az igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagok nevét és az ezzel a tisztséggel összefüggő jövedelmét kell nyilvánosságra hozni. A közgyűlési szezon közeledtével sokan várták, hogy mégis kiderülnek a jövedelmek, de csak a tiszteletdíjak nyilvánosak, ezeket nem is veszik fel sokan. Így aztán nem igazán tűnik indokoltnak, hogy a cégnyilvántartásból arra hivatkozva törölték a lakcímadatokat, hogy a cégvezetők veszélybe kerülhetnek. Elsőként a Magyar Telekom hozta nyilvánosságra listáját, de ebből nem sok minden derül ki.

A Magyar Telekom igazgatóságának elnöke 546 ezer, a tagok pedig 364 ezer forint tiszteletdíjat kapnak havonta. Ezekről az összegekről azonban többségük le is mond – derül ki az anyagból. Nem sok információ ahhoz képest, hogy néhány szakértő úgy véli, a hazai tőzsdéken szereplő cégeknek ezeken túl a vállalatot irányító menedzserek juttatásait is nyilvánosságra kellene hozniuk. Mégpedig azért, hogy az amerikai és a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan, Magyarországon is tudják a részvényesek, vajon mennyit keresnek az általuk tulajdonolt vállalatok vezetői. Ezzel összhangban egyébként egy 2004-es uniós ajánlás úgy fogalmaz, a nyilvánosságra hozott adatok, így a vezetői fizetések is, a társaság beszámoltathatóságát erősítik a részvényesek felé.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban teljesen más a vállalat-irányítási kultúra. Ezzel magyarázza Vida Zoltán a Hewitt Humán Tanácsadó Kft. szakértője, hogy hazánkban miért csak az adatok egy részét kell nyilvánosságra hozni. Szerinte Magyarországon még mindig kevés cég van a tőzsdén, ezek pedig – mondja – joggal tarthatnak attól, hogy az információ publikálásával hátrányba kerülhetnek olyan versenytársaikkal szemben, amelyekre tőzsdén kívüliségük miatt ilyen szabályok nem vonatkoznak.

A magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara korábban szintén a nagyobb átláthatóság mellett foglalt állást, a cégvezetők fizetési adatainak közzétételét azonban nem törvényileg, hanem önszabályozó módon képzeli el. Hanák András ügyvéd azt mondja, a Budapesti Értéktőzsde ajánlásai között már évek óta szerepel ez a tétel, a cégek azonban, mivel nem kötelező, rendszerint nem is adnak ilyen információkat. Németországban hasonló folyamat játszódott le a 2000-es évek elején, de aztán a cégvezetők idővel maguk is belátták, hogy jobb, hogyha eleget tesznek ezeknek az előírásoknak, és így négy-öt év alatt átalakult a német nyilvánosság.

Vida Zoltán a hazai változásokkal kapcsolatban viszont már nem ilyen optimista. Szerinte ugyanis csak hosszútávon lehet majd elérni, hogy a jelenleginél nagyobb legyen a nyilvánosság a tőzsdei cégek esetében.

Franciaországban politikailag vált tarthatatlanná a titkolózás

Húsz éve a Peugeot Művek egyik üzemében hosszú heteken át tartott a sztrájk. A zömmel minimálbéren foglalkoztatott ötezer alkalmazott néhány százalékos béremelést követelt. A cégvezetés azonban hallani sem akart erről. De aztán végül mégiscsak engedett, mert a munkabeszüntetés hatodik hetében az egyik lap nyilvánosságra hozta: az elnök-vezérigazgató évi javadalmazása körülbelül 700 dolgozó bérének felel meg. A franciák akkor döbbentek rá, mennyit is keresnek a nagy cégek vezetői, akiknek a javadalmazása addig a magánélet szférájába tartozó titok volt.

Azóta nagyot változott a világ Franciaországban, politikailag vált tarthatatlanná a titkolózás. A nagy tőzsdei cégek vezetőinek jövedelme ma már közismert, és persze a csillagászati összegek most is vihar kavarnak, amit a válság még alaposan fel is erősített. De már a krízis előtt megdöbbenést keltett, hogy a negyven legjelentősebb tőzsdei cégek vezetőinek átlagjövedelme, a bónuszokkal együtt 2007-ben hatmillió euró volt. A megdöbbenés viszont egyáltalán nem zavarja a topmenedzsereket.

Az elmúlt tíz évben a cégvezetők jövedelme évente minimum 15 százalékkal nőtt, emiatt közutálatnak örvendenek, mert az átlag francia vásárlóereje ugyanezen időszakban stagnált. De a topmenedzsereket a közvélekedés egyáltalán nem érdekli, sőt, számukra hiúsági kérdés, státusz szimbólum a minél magasabb jövedelem. A mentalitáson a válság se változtatott, pedig a politikusok, Nicolas Sarkozy elnökkel az élen, többször is amorálisnak minősítették a különösen bőkezű bónusz-rendszert.

Olaszországban az újságok mindent tudnak

A szenátus megszavazta, az utolsó szó azonban a római parlament alsóházáé volt, és itt a vállalkozó miniszter vezette kormánytöbbség nemet mondott az Európai Bizottságnak, és elutasította a tőzsdén jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazásáról szóló ajánlást. Demagóg ötlet – kommentálták az olasz képviselőházban azok, akik leszavazták a brüsszeli javaslatot. Az olasz sajtó sem kiabálta hangosan, hogy európai harmonizáció helyett Róma a topmenedzsereknek kedvez.

Annak a Riccardo Ruggieronak például, aki nemrég a milánói tőzsdén jegyzett Telecom Italia ügyvezető igazgatója volt, évi bruttó 17 millió eurót keresett, plusz 130 százalékot egyik évről a másikra, pedig a társaság részvényeinek értéke közel nyolc százalékkal esett vissza, és a veszteség is meghaladta a 18 százalékot a korábbi teljesítményhez képest. Azt, hogy mennyit keres az olasz Telecom vezetője, nem a tőzsdei információk között találtuk meg, nem is a távközlési Rt honlapján. Az olasz gazdasági napilapok közlik ezeket az adatokat. Az ötven jegyzett társaság igazgatója több mint évi bruttó kétmillió eurót keres, további 150 pedig egymilliónál többet vitt haza. Amikor az uniós ajánlás Rómába érkezett, a Berlusconi-kormány alkalmazkodott. Kikiáltotta az átláthatóságot, de amikor a szenátus megszavazta, hogy a menedzser legfeljebb annyit kereshet, mint a parlamenti képviselő, vagyis 15 ezer eurót havonta, az iparszövetség elnöke, az acélgyáros Emma Marcegaglia leostobázta a törvényhozókat, és közölte, a privát cégek bérezési táblázata már most is hozzáférhető. A képviselőház ezek után nemmel szavazott.