A 168 Óra évek óta közli minden héten, hogy hány napja nem tudják, kicsoda Kaya Ibrahim meg Josip Tot, és hogy miért nem cáfolja Orbán, hogy kormányfői hatalmát személyes vagyonának gyarapítására használta föl.

 A kérdések kétharmada ostobaság – a 168 Óra magáról állít ki bizonyítványt, ugyanis a Népszabadság szorgos riportere már az ügy fénykorában fölkereste és bemutatta Kaya Ibrahimot; Josip Totot ugyancsak közszemlére tette a balsajtó; a „Kaya-ügyet” pedig halálba vizsgálta a rendőrség. Fájó lehet az érzés a 168 Órának, hogy nincs „ügy” – de hát ez van.

 A piti Kaya-sztorinál érdekesebb a maradék egyharmad: a kormányfői hatalom fölhasználása személyes meggazdagodásra.

 Orbán esetében – ha jól emlékszem – valami olyasmi volt a vád, hogy egy tokaji szőlős kft. kapott állami támogatást, és ebben a kft.-ben Orbán felesége résztulajdonos volt. Ha emlékeim nem csalnak, a történet tétje valami 7 millió forint. A támadások hatására Orbánék kiszálltak a cégből, és a média azóta sem írt újabb Orbán-vállalkozásról.

 Hétmillió forint…

 Sz. Sz. Eleonóra, a BKV személyzetise több mint százharmincmillió forinttal lett gazdagabb, nyugdíjazása okán.

 Vajon mit tudhatott ez a hölgy, ami 130 milliót ér? Hogy tudhatott valamit, az fix, elvégre azonnal visszafoglalkoztatták, miután nyugdíjba ment.

 Mennyi 130-ban a hét?

 A 4-es metró építése most leáll. Vajon kinek jó, hogy a 4-es metró így épül? Mert talán azt mégsem kell gondolnunk, hogy Orbánék építik a 4-es metrót.

 A 4-es metró végszámlája most több mint 500 milliárd forintnak ígérkezik. Az a 7 milliónak 71 428-szorosa…

 A minap 12 év fegyházat említett az ügyész, amikor Zuschlag büntetése szóba került. A jogászok elszörnyedtek. A balsajtó felhördült. Az „arányosság” és az okozott kár mértéke volt a két fő érvük.

 Az egyik szerint Zuschlag végeredményben megtérítette az okozott kárt (visszajuttatta azt a pénzt, amit kerestek rajta), a másik szerint különösen aljas módon elkövetett gyilkosságért, tehát visszafordíthatatlan károkozásért adnak 12 év fegyházat.

 Mindkét érv súlyos. Akár szeretjük Zuschlagot, akár utáljuk, el kell ismerni, a jogrendünk ilyen.

 Mégsem érezzük soknak a 12 évet. Miért?

 A válaszhoz lapozzunk vissza a múltba. Közismert történet, hogy István a győzelem után négyfelé vágatta Koppány vezér testét, és kitűzette a darabokat a négy legnagyobb vár fokára.

 Hadd vésse észbe mindenki, hogy mit nem szabad. Ismételjük meg: mit nem szabad!

 Csodálattal vegyes borzongással fogadjuk az aktuális hírek közt, amikor halljuk, hogy Kínában kivégeztek egy ilyen-olyan főnököt, mert korrupcióba keveredett. Tudjuk, Kína hatalmas, fejlődése monumentális, nyilván pénz is forog az országban dögivel, a kínaiak zöme pedig tíz éve még igen szegény volt. Hát hogyne korrumpálódna szegény kisfőnök… De azért van valami megnyugtató abban is, hogy kivégzik azt a disznót…

 A hazai államirányítás velejéig rothadt, ezt érzik a kisemberek naponta, és ezt látványosan igazolják az elmúlt hetek hírei is. Mostanra oda jutottunk, hogy a kérdést a mellünknek szögezi a történelem: beletörődünk-e abba, hogy ilyen a magyar világ, vagy egyszer s mindenkorra szakítani akarunk vele?

 Ha igen, akkor az állami vezetésben elkövetett bűnökért (főleg a korrupcióért) a hétköznap arányosnál nagyobb, súlyosabb büntetés jár. Általában és minden vezetőnek – mert úgy jogos.

 Az első bűneset és az első bűnös kivételes helyzetű, ezt ismeri föl az angolszász jog, a precedenssel. Zuschlag – balszerencséjére – precedens. Ha ő „olcsón megússza”, akkor a második és a harmadik már joggal hivatkozhat arra, hogy bezzeg a Zuschlag.

 Királynak lenni nem kötelező. De ha egyszer király valaki, akkor a döntés már nem szabadság többé, hanem kényszer.

 És lehet, hogy olcsóbb négyfelé vágatni Koppány vezért, mint évtizedekig minden nyáron lázadókkal hadakozni, mert akkor nem lesz béke, nem épül az ország.

 Ma Magyarország a teljes morális káoszba megy bele. Visszafordulni az erkölcsi irányok kijelölte életviszonyok közé a legolcsóbban és a leggyorsabban egy nagy, szimbolikus lépéssel lehetne.

 Hogy mi legyen ez a lépés, nem tudjuk. Lehet, hogy Zuschlag végül inkább áldozat lesz, mint bűnös. De ha nem lesz egy nagy, örökre emlékezetes ítélet az elmúlt évek gátlástalanságáról, akkor el fogunk süllyedni, mindnyájan.

 Kétségkívül igazságosabb volna, ha nem Zuschlag, hanem az igazi főbűnösök valamelyike lenne az elsőrendű vádlott.

 Hátha megérjük ezt is.