Ha a szlovákok úgy ismerik a szlovák himnuszt, mint a magyarok a magyart, akkor a magunk részéről nem csodálkozunk, ha az állam kissé rásegít a megtanulására.

Mivel kulturális kérdésként fogjuk föl, ezennel röviden bemutatjuk a szlovák himnuszt. Ugyanis tudatlanságból fakadó szomorú ténynek ítéljük a Kárpát-medencei népek egymás elleni kulturális hörgését - ami egyébként az ezeréves Magyar Királyság egységet kínáló szellemiségével teljesen ellentétes.

Tehát:

A szlovák szöveg:

Nad Tatrou sa blýska, hromy divo bijú,
Nad Tatrou sa blýska, hromy divo bijú,
Zastavme ich bratia, veď sa ony stratia, Slováci ožijú,
Zastavme ich bratia, veď sa ony stratia, Slováci ožijú.

To Slovensko naše posiaľ tvrdo spalo,
To Slovensko naše posiaľ tvrdo spalo,
Ale blesky hromu vzbudzujú ho k tomu, aby sa prebralo,
Ale blesky hromu vzbudzujú ho k tomu, aby sa prebralo.

Už Slovensko vstáva putá si strháva,
Už Slovensko vstáva putá si strháva,
Hej rodina milá, hodina odbila, žije matka Sláva,
Hej rodina milá, hodina odbila, žije matka Sláva.

Ešte jedle rastú na krivánskej strane,
Ešte jedle rastú na krivánskej strane,
Kto jak Slovák cíti, nech sa šable chytí a medzi nás vstane,
Kto jak Slovák cíti, nech sa šable chytí a medzi nás vstane.

Az 1920-1938 közötti szlovák himnusz hivatalos magyar szövege, mely a dallamra íródott:

 Fenn a Tátra ormán villámok cikáznak,
Fenn a Tátra ormán villámok cikáznak,
Állj meg szlovák testvér, elmúlik a veszély népünk ébredez már.
Állj meg szlovák testvér, elmúlik a veszély népünk ébredez már.

Az első két versszak magyar fordítása:

A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.

A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.

A szlovák himnusz történetéről:

 A szlovák himnusz szövege 1844-ben keletkezett egy tiltakozó akció során. A pozsonyi evangélikus líceum diákjai Lőcsére mentek, hogy tiltakozzanak a magyar hatóságok Ľudovít Štúrral szembeni eljárása ellen.

Szövegét Janko Matúška írta, dallama pedig a szlovák Kopala studienku… kezdetű népdalból származik. A dal az 1848/49-es szlovák nemzeti mozgalom során lett népszerű, bár csak 1851-ben publikálták először.

Ennek a népdalnak a dallama viszont egy az egyben megegyezik a magyar népdallal, melynek címe: Még azt mondják nem adnak galambomnak…

Azt mondják nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.

Pedig az én rózsám, oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám, oly szelíden néz rám.
Vagy, ha csókot hint rám tizenkét ökörért, csakugyan nem adnám.

Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett midőn künn vót a nyájával.

Igérte, hogy mához kéthétre gyűrűt hoz.
Igérte, hogy mához kéthétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem, s elviszen magához.

Édesanyám kérem ne hűtse meg vérem.
Édesanyám kérem ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt igérem, hogy én a rózsámmal, holtomig beérem.

* * *

Olvasónk írja