Richard Gross vezetésével a NASA kutatói  számításokat végeztek, hogy hogyan hathatott a február 27-én bekövetkezett chilei földrengés a Föld forgására. Egy összetett modell felhasználásával a tudósok arra az előzetes eredményre jutottak, hogy a földrengés hatására a nap hossza mintegy 1,26 mikromásodperccel (milliomod másodperccel) megrövidülhetett.

Mindezt talán jobban szemlélteti, ha azt nézzük, hogy a rengés mekkora mértékben mozdította el a Föld tengelyét (azt a tengelyt, ami körül a Föld tömege egyenletesen oszlik el). Számításaik szerint ennek iránya mintegy 2,7 ezred ívmásodperccel változott, ami a Föld felszínén kb. 8 cm-es eltolódásnak felel meg.

Összehasonlításképpen ugyanezt a modell alkalmazták a 2004-es, hasonló erősségű szumátrai földrengésre is. Azt az eredményt kapták, hogy a nap hossza 6,8 mikromásodperccel, míg a tengely 2,32 ezred ívmásodperccel (kb. 7 cm-rel) változott.

Habár a chilei földrengés valamivel kisebb erősségű volt a szumátrainál, mégis, a tengelyre gyakorolt hatása nagyobb két okból is kifolyólag. Először is a szumátrai rengés az egyenlítő közelében volt, míg a chilei közepes szélességen, ami effektíven mozdíthat a tengelyen. Másrészt pedig a chilei rengést okozó törésvonal meredekebb szögű, mint a szumátrai, így a Föld tömege könnyebben tud mozogni függőlegesen, ezáltal mozdítva a testtengelyen.

Gross hozzátette, hogy amint finomodnak a mérési adatok a rengésről, úgy még változnak majd a becslések.