A Népszava honlapján olvasható rövid összegzés így szól:

 

A szóbeli indoklás szerint Debreczeni megvalósította a rágalmazást, mikor A diktatúra árnyéka című, 2008. szeptember 21-én a Népszabadságban megjelent cikkében arról írt, hogy azt UD Zrt. titkos hálózatot hozott létre törvénytelen eszközökkel történő információgyűjtés céljából, és ezt a büntetőperben nem sikerült bizonyítania.

A védelem fellebbezett, így az elsőfokú ítélet nem jogerős, a Fővárosi Bíróságon folytatódik tovább az ügy.

Debreczeni a perben azzal érvelt, hogy nem újságíró, hanem publicista, aki a véleménynyilvánítás szabadságával élve írta cikkét. Az elmarasztaló döntés után pedig újságíróknak arról beszélt, hogy megfontolja a pénzbüntetés „leülését”, illetve, hogy ezzel az ítélettel „ma délután a jövő elkezdődött".

 Debreczeniék fellebbeznek, az ítélet nem jogerős.

*          *          *

Bevalljuk, nemigen értjük, miért pont ma délután kezdődött el a jövő.

 Ha azért, mert a bírósági ítélet végre érzékeltette, hogy publicisztikában sem lehet negligálni a tényeket – nos, akkor lehet, hogy új világ kezdődött. Hál’isten.

 Ha Debreczeninek az a baja, hogy mostantól rá is érvényesek bizonyos normák, és ezt nehezen tolerálja – akkor sajnáljuk…

 Ha sokallja a kirótt büntetést, akkor – széttárjuk a kezünket. Abban egyetértünk, hogy férfiasabb volna leülni.

 Utolsó lélegzettel megjegyeznénk viszont, hogy ha egyszer Debreczeni a jogállam pusztulásától tart az áprilisi választás után, akkor miért fellebbezett? Most nem fél, hogy a gonosz Fidesz-kormány alatt majd úgy fog rettegni a tekéntetes bíróság, hogy őtet majd mittomén kalodába zárja?