„Ha lemondana, hátralépne, azzal azt üzenné, hogy elvállalja a felelősséget, amivel nagyon nehéz, kellemetlen helyzetbe hozná azokat, akik ártatlanok.” A sajtó szerint így érvelt egy világváros-vezető.

Önfeláldozásként vállalja tehát, hogy hatalmon maradjon…

Az önmagát 1990-ben liberálisként, 1994-ben „baloldali liberálisként”, 1998-ban „polgári liberálisként” meghatározó politikus, aki egykoron a maoizmusért is lelkesedett, most önmagát koncként odadobva marad pozícióban. Abban a vezetői székben, amelyből szervezte házépítését – nem az általa vezetett városban, hanem egy szomszédos településen -, majd irányította tengerparti luxusvillájának felhúzását, miközben a városi közautón ez utóbbi villába közlekedett. Nos önfeláldozásként továbbra is húzza luxusfizetését, hozza döntéseit, amelyek nyomán két évtized alatt adóssághegyet halmozott a településre, amely településnek vagyona közben kisebbedett.

Nem önmagát hozná kellemetlen helyzetbe tehát, ha megválna hivatalától. Hanem MÁSOKAT. Ezért – tehát kizárólag a MÁSOK érdekében – marad.

Ennyire megértőnek reméli a városlakókat az a politikus, akit liberálpopulista választási kampányainak vívmányaként – legalábbis állítólag – négyszer is megválasztottak világváros-vezetőnek.

Ha lemondana, azzal azt üzenné, hogy elvállalja a felelősséget – mondja.

Igen. Valóban ezt üzenné. Olyan állásban dolgozott ugyanis, amelyből egy agglomerációbeli luxusházat emelt, és egy tengerparti luxusvillát épített. Jól meg volt tehát fizetve. Ha ilyen busásan megfizették alkalmazói: a városlakók, akkor a földkerekség nagyobbik felén vállalnia kellene a felelősséget.

„Nagyon nehéz, kelletlen helyzetbe” hozna MÁSOKAT – magyarázza.

Itt már sajátságos kissé az agymenet. Kik azok a MÁSOK? És miért is kerülnének „nagyon nehéz kellemetlen helyzetbe”? Mármint akkor, ha a felelős lemondana?… Ez egy demokráciában magyarázatért sóhajtana.

Főleg akkor, ha ezek a MÁSOK – „ártatlanok”…

A magyarázat azonban elmarad.

És vajon milyen eszközökkel védi meg ezeket a fölöttébb ártatlan MÁSOKAT a „nagyon nehéz, kellemetlen helyzetbe” kerüléstől? Netán… De erről ne is beszéljünk.

A sajtó szerint: Arra a kérdésre, hogy milyen tanácsadói szerződésekről volt szó, azt válaszolta: ez olyan széles körű volt, hogy szinte lehetetlen példát mondani. Általánosságban azt mondta: hogy „zavaros módon össze-vissza mindenre” szerződést kötöttek.

Lehetetlen példát mondani? Nosza! „A megvalósíthatósági tanulmányok 244, 86 és 67 millió dénárba kerültek, és a képviselő szerint annyira semmitmondók, hogy aligha lehetett rájuk szükség. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyik tanulmány minden egyes betűje 5 ezer dénárba került” – adta hírül a napokban a sajtó.

És ezt 20 éven át a hatalmas fizetéséért kellő toleranciával csak nézte…

Megismételte, hogy helyettesével súlyos konfliktusai voltak, de a koalíció fenntartása érdekében a balpárti politikus a világvárosvezető-helyettesi pozíciójában maradt. „Majd amikor elvettem tőle a feladatot, két hónapon belül felbomlott a koalíció” - emlékeztetett.

Tehát az összevissza szerződések azért burjánozhattak, hogy egy koalíció fennmaradjon. Azaz nem a városlakók pénze a fontos, hanem a koalíció: azaz a hatalom megtartása.

Arra a felvetésre, hogy akkor miért adott balpárti helyettesének jutalmat, a világváros-vezető kijelentette: azért kaptak jutalmat tőle a világvárosvezető-helyettesek, mert alacsony a fizetésük, s ezzel próbálta a megfelelő munkára ösztönözni őket. Arra a kérdésre, hogy mit tekint „alacsony fizetésnek”, azt válaszolta, hogy ezek a fizetések körülbelül nettó 500 ezer dénárt tettek ki. Mint hangsúlyozta, balpárti helyettese gazdag ember, aki „nincs rászorulva”, de ő ebben az ügyben nem akart konfliktust.

Azaz az adófizetők pénzét azért osztogatta – általa bevallottan is fölöslegesen -, hogy személyes kapcsolatait a közpénzekből is ápolja…

Igen, ezek a válaszok aláhúzzák: a világváros-vezetőnek további kérdéseket kell föltenni. Ezeket a kérdéseket azonban már nem egy összezavarható, hirtelen lezárható sajtótájékoztatón, hanem máshol kell mellének szegezni. Arra alkalmas helyen és körülmények – természetesen jogállami körülmények – között.

Olyan helyen, ahol már kevéssé érvényesülhet az évtizedek óta világvárost építő liberálpopulizmus.