A felismerést a Nature tudományos magazinban közölték. A Semmelweis Egyetem II-es számú Patológiai Intézetének igazgatója szerint a megállapítás korábban már sejthető volt, de idáig nem tudták bizonyítani az orvosok.

A különböző ráktípusoknál hasonló genetikai abnormalitásokat találtak amerikai kutatók. A nagyszabású vizsgálatból - melyben 26-féle rák genetikai felépítését elemezték - az derült ki, hogy a rák kevésbé függ attól, hol jelenik meg a testben, sokkal inkább függ a genetikai változásoktól, amelyek növekedését előidézik.

Sok rákot okozó esemény közös a különféle szövettípusok rákjában. A mellrákban, tüdőrákban és veserákban is sok, rákot okozó genetikai esemény azonos. A kezelések szempontjából ez azt jelenti, hogy sok terápiát többféle ráknál alkalmazhatnak.

A mostani megállapítások azon a 2004-ben kezdődött programon alapulnak, amelyben a tudósok elkezdték szisztematikusan feltérképezni a genetikai változásokat a különböző ráktípusoknál. Az elemzéshez 24 ráktípushoz tartozó 2500 szövetmintát gyűjtöttek össze, köztük a tüdő, a prosztata, a mell, a petefészek, a vastagbél, a nyelőcső, a máj, az agy és a vér rákos mintáit. Ehhez még az értékelés során hozzávették 600 tumorminta nyilvánosan közzétett adatait is.

A kutatók megállapították, hogy a legtöbb kópiaszám-eltérés nem csupán egy ráktípusnál fordult elő. A kutatást vezető Matthew Meyerson szerint ez azt is jelenti, hogy a gyógyszerfejlesztéseknél inkább a rákos növekedést irányító genetikai változásokat kellene megcélozni a jövőben. "Szélesebb spektrumú szerek lehetnének, amelyek sok rákkal szemben hatékonyan működnek" - magyarázta.

Tímár Józsefet, a Semmelweis Egyetem II-es számú Patológiai Intézetének igazgatója az InfoRádióban elmondta: az eddig is világos volt, hogy a daganat keletkezése sokféle módon, mégis hasonló genetikai logika mentén történik. Az is egyértelmű volt eddig, hogy a daganatképződés kulcsproblémája a sejtosztódás.

Most azonban kiderült, hogy az általános jellemző nemcsak a sejtosztódásban mutatkozik, hanem a sejthalált szabályozó rendszerekben bekövetkező hibában is.

Mindez hangsúlyeltolódást eredményezhet mind az onkológiai kutatásokban, mind a gyógyszerfejlesztésben. A manapság fejlesztett gyógyszerek általában egyetlen daganattípusra készülnek, holott elképzelhető, hogy egy másiknál is alkalmazható. Nemrég például kiderült, hogy egy, a mellrák esetében mintegy tíz éve alkalmazott antitest-terápia a gyomorrák kezelésében is használható.

Tímár József hozzátette: emellett elképzelhető, hogy a jövőben nem a sejtosztódást gátló gyógyszerekre koncentrálnak a kutatók, hanem a sejthalált szabályozó rendszerre.