Merre tart a magyar politika?

 

Az aktuális közvélemény-kutatások eredményeinek kommentálása utáni sztereotípiák nem tükrözik a valós helyzetet, ahogy a felmérések számszerű eredményei is jelentősen megváltoznak az infotainment és a politainment típusú kommentálásokban. Eszerint „fölényesen vezet a Fidesz” manapság, s ez így van, amióta nincs igazi kormányzás Magyarországon, megszűnt az SZDSZ-párt, összeroskadt bűnei alatt az MSZP, és kivonta prominens pártembereit a kormányból, hogy sebeit nyalogassa és készüljön a választásokra.

 

A klasszikus demokráciák, vagy a modern nyugat-európai parlamenti demokráciák között teljesen kirí az a mai magyar gyakorlat, amikor a baloldali kormányzó párt kormányciklusa alatt kivonul a végrehajtó hatalomból. Az MSZP egy helytartót állított - saját érdekcsoportjai nevében - a kormány élére, akinek feladata a befolyásellenőrzők nevében kormányozni (ami nem valós kormányzás, csak „adminisztrálás”), a gazdasági-pénzügyi egyensúly felett őrködni, az IMF-ben megtestesülő külső normarendszerhez alkalmazkodni. Eközben az MSZP-párt mintegy a saját kormánya és hatalmi ciklusának ellenzékeként lavíroz a mindennapi események tengerében.

 

Ez nemzetközi értelemben egyedálló helyzet, leginkább talán azokhoz a katonai diktatúrákhoz hasonlatos állapot, amikor ahol a politikai hatalom összeomlásával Bajnai helytartósága helyett egy katonai hunta tartja fenn úgy ahogy a rendet. Magyarországon a katonai huntát, egy a mai magyar állapotok megváltoztathatalanságában érdekelt, polgári hatalmi tömörülés helyettesíti, mely a tudomány, a jogrendszer, a gazdaság, a média, az államigazgatás és -irányítás ellenőrzésével van hatalmon. Ez a hatalom nem vállal felelősséget a nemzetért és a társadalomért sem, kizárólag egy jelen idejű, a jelennek élő érdekközösség.

 

Merre tartanak a szavazók most?

 

A legutolsó havi felmérések szerint a 8 millió potenciális szavazó mozgásban van, ami nem jelent érdemi változást (megvilágosodást és értékválasztást, döntést), csak elmozdulást a közönyösség és dühösség tengelyen.

 

A Fidesz megkezdte az eddig felépített bázisa erodálását, nagyjából negyedmillió szimpatizánst veszített a Szonda-Ipsos szerint, a járadékosok (nyugdíjasok és fizetős szavazók), az alacsony iskolázottságúak körében. A magyarázat szerint a bizonytalanok tábora növekedik, amit annyiban árnyalni kell, hogy ha a jobboldal és a Fidesz állandó bázisából távoznak, akkor azok a szavazástól távol maradókat erősítik majd.

 

Az MSZP tábora nem mozog, tartósan a szavazóbázis (8 milliós) 14 százaléka. A Fidesz most 32 százalékon áll, csökkenő. A két tábor között nincs közlekedés, csak a fizetős és a naiv szavazók lennének képesek egyikből a másikba távozni, de ígérni és fizetni az MSZP tud, ezért utolsó pillanatig lehetnek ilyen mozgások.

 

A legtöbb potenciálisan pártot váltó, létező szavazatot (és a nemszavazó szavazóktól is várható támogatást) a Jobbik szerezheti meg, amely most 7 százalékot kapna. A Jobbik pozíciói erősödtek, a biztos pártválasztók körében már 14 százalékot ért el. Itt egyértelműnek látják, hogy a Fidesztől távozók erősítik a Jobbikot.

 

A szavazási hajlandóság a mai magyar állapotok között nem mérhető, de mérik, a Szonda-Ipsos szerint 43-ról 46 százalékra emelkedett. Az 58-60 százalékos rajtlelkesültség feltételezése szerint 20 százalékos a képmutató-rejtőzködő sokaság aránya, és félő, hogy ezek a szavazók nem a Fideszt fogják támogatni. /10/

 

Különösen zavaró a politikai paprikajancsira izguló, vagy a „vallásos” szavazók mozgásának feltételezése a Nézőpont Intézet interpretálásában, amely szerint a korábban „Gyurcsányt éltető csoport 25 százaléka most Orbánra szavazna”, de ez a sokaság nem lesz döntő befolyással a végelszámolásnál. /11/

 

A választási szavazó csoportok mozgásának motivációi között jelentős befolyásoltságot mutatnak a piszkos politikaimarketing-kommunikációs trükkök, mint pl. volt a nyugdíj-tematizálás. A Századvég kutatása szerint az MSZP-s szavazók 36 százaléka nem hiszi, hogy a Fidesz bevezetné a svéd modellt, /12/ A „szavazó nagyon manipulálható, bár öntudatos”- ellentmondást igazolja, hogy 53 százalék szerint a nyugdíj-tematizálásban elhangzott MSZP-s érvek nem a Fidesz valódi szándékairól szóltak, csak kampányszövegelés volt, s ezt a nyugdíjasok 52 százaléka is így gondolta (mindazonáltal ezek többsége az MSZP-re fog szavazni).

 

Az egyéni és közösségi gazdasági viselkedés oldaláról becsülve a szavazói hajlandóságot és irányultságot látszólag egyértelmű esélyek várhatók, de a valóság más. A Forsense gazdasági várakozásokat és kihívásokat figyelő kutatása szerint 2010-ben a megkérdezettek szerint 2009-ben mind a saját, mind az ország gazdasági helyzete romlott. A lakossági közérzeti index mélyponton van az idén januárban: százas skálán mindössze 21 pont (-3), 73 százalék (+3 százalék) közepesnél rosszabbra értékeli a dolgok menetelét.

 

A lakosság 53 százaléka azonosan rossznak ítéli a saját anyagi és az ország 2009-es gazdasági helyzetét, mindössze 1 százalék anyagi helyzete javult. A mérhetetlen tájékozatlanság, a befolyásolhatóság és a médiauszály ténykedése folytán a szavazóbázis nagyobbik része nem ismeri igazán a valós helyzetet, ha érzi is, hogy a dolgok nem mennek jól. A tudatos választók körében a Fideszre szavazók 80, a Jobbikosok 85 százaléka mondja azt, hogy 2009-ben romlott az ország gazdasági helyzete, az MSZP-s szavazók körében 40 százalék a „visszaesést érzékelők” aránya. Ugyanakkor a Fidesz híveinek kétharmada, a Jobbikosok 83 százaléka mondta, hogy 2009-ben romlott a saját anyagi helyzete, az MSZP-re szavazóknak csak 49 százaléka érzi a romlást. /13/

 

Pozitív és/vagy negatív jövőt váró választói magatartás

 

Vannak elgondolkodtató aszinkronitások, dermesztő várakozások, indokolatlanul negatív és pozitív remények is. Ilyen hangulatokat példáz baloldalon a „fasiszta rendmániákusok” hatalomra kerülésének sugárzása, illetve az Orbánnal prófétáló és a kánaánt váró jobboldalon hirdetett várakozások. A magyarországi média rettenetes zavarokat generál, miközben egyfelől egy tudásellenforradalmi trend mentén próbál kilépni a saját válságából, másfelől a médiafőirány és általában a médiagazdaság (mint a törvényt, jogot normát naponta felrugó rezsim) totális kampányt folytat a változások ellen, kisebb részben az MSZP-SZDSZ mellett.

 

A választási gazdasági viselkedést illetően a lakosság negyede tart attól, hogy saját anyagi helyzete romlani fog a következő egy évben, másrészt viszont csökkent a negatív várakozások aránya egy év alatt, utoljára 2006 elején voltak kevesebben az anyagi helyzetük változása miatt a jövőbe borúlátón tekintő válaszadók. Az emberek ötöde bízik saját helyzetének jobbra fordulásában, ami megegyezik a 2007-es és 2008-as értékkel és majdnem duplája a tavalyinak. Itt a dermesztő az, hogy nincs reális indoka, nincs magyarázat a javulásban reménykedésnek.