Általános jobbra tartás, és megfontolt szélsőjobbozás 

Miközben általános jobbra tolódás folyik a világban évtizedek óta (ez olyannyira természetes, hogy a baloldali kormányok is következetesen jobboldali programokat hajtanak végre), a baloldali politikai erők világviszonylatban szélsőségeznek a politikai jobboldallal folytatott versenyben, s ehhez a piszkos politika minden eszközét felhasználják.  

A magyarországi helyzetet különösen megterheli ez a piszkos politika és a mindennapossá vált piszkos kampány, amit súlyosbít az is, hogy a magyar baloldal hatalomban tartja a kommunista-szocialista diktatúrák baloldali politikai bűnöseit (a baloldali keretlegényeket, megfigyelőket stb.). Mindez kiegészült azzal, hogy egyfelől a társadalmi igazságszolgáltatás elmaradásával a bűnös baloldal korrumpálta az új baloldalt, és a maffiabűnözés beépült a baloldali hatalomba.

Itt igény van a szélsőjobbra?!

Miközben a média korlátozza a politikai versenyt (azzal, hogy a politikai pluralizmusnak szűkíti a terét, illetve következetesen sugározza azt a propagandát, hogy a baloldal szép és jó, a jobboldal pedig rossz!), ugyanakkor jelentős teret ad különféle spekulatív értékeléseknek, amelyeket a média hírreprezentativitása alapján állítanak össze. Ennek példája a Political Capital Institute extrém jobboldali politika iránti társadalmi fogékonyságot mérő Jobboldali Extremizmus Indexe (DEREX, 32 ország adatait hasonlítja össze) is. /4/ 

Az index szerint Törökországban, Ukrajnában, Bulgáriában, és Magyarországon a legerősebb a kereslet a kirekesztő, rendszerellenes, tekintélyelvű ideológiákra és megoldásokra. Magyarországon a Medgyessy-Gyurcsány rezsimek alatt 10-ről 21 százalékra nőtt a „potenciális jobboldali extremisták” aránya.

Van egy hatalmas torzítás ebben az értékelésben (aminek később lesz igazán értelme), ti. amikor a szélsőjobbozás tartalmát magyarázzák, akkor az európai kelet és nyugat között eltérést látják, mégpedig a bevándorlás-ellenességben (ez majd később lesz a magyar társadalom igazi problémája) és a rendszerellenességben (ez máris gond nálunk is, csak nem úgy). Mert Kelet-Európában (és ez Magyarország) „az előítéletesség és romaellenesség erőteljes rendszerellenességgel, bizalmatlansággal és rossz közérzettel kapcsolódik össze, ez a kombináció pedig komolyabban veszélyezteti a rendszer stabilitását”.

Kérdezhetnénk, hogy milyen rendszerét? A magyar kommunista-szocialista diktatúrákból menekülő reformszocialisták mára véglegesen megbukott „magyar modelljének” politikai és gazdasági rendszerét? Ha így látjuk, akkor igaz! A magyar társadalom mára rendszerellenessé vált abban az értelemben, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimek által fenntartott „rendszert” már mindenki a pokolba kívánja.

Az „intézménykritikus rendszerellenesség” (ez az idézett kutatás által használt terminológia) Magyarországon 2003-2009 között 12-ről 46 százalékra emelkedett. Ezen időszak alatt megszűnt a hagyományos értelemben vett kormányzás Magyarországon, az állami intézményrendszer költségvetésében a működési költségek állandó folyamatos elvonása folytán megszűnt a társadalmi biztonság.

Igény van a változásra!  

A Nézőpont Intézet hetente készített közvélemény-kutatása, a választáskutatás szerint az aktív szavazók 51 százaléka szavazna a Fideszre, 11 százalék az MSZP-re, és 7 százalék a Jobbikra. Szekunder kérdések alapján a Fidesz potenciális tábora az aktív szavazók körében 61 százalék (7 százalékponttal több, mint januárban), az MSZP-é 18 százalék, a Jobbiké 14 százalék. Az összes megkérdezett körében Orbán Viktort 51 százalék választaná kormányfőnek. A váltásra vonatkozó szavazó magatartásváltozás szerint  az összes megkérdezett 40 százaléka állította, hogy 2006-ban még inkább jót gondolt Gyurcsány egykori miniszterelnökről. Ma viszont a négy évvel ezelőtti Gyurcsány-tábor 22 százaléka MSZP-szimpatizáns, 25 százaléka bizonytalan, 21 százaléka pedig a Fideszhez csatlakozott. Más megközelítésben a jelenlegi Fidesz-tábor közel ötöde (19 százalék) – saját bevallása szerint - 2006-ban még inkább pozitívan viszonyult Gyurcsány Ferenchez. /5/ Ez változásigényt, de nem feltétlenül jót jelent.