A sepsiszentgyörgyi
hegyivadász laktanya december 22-e előtt és után
Tankó Vilmos 1989-ben
századosi rangban teljesít vezérkari szolgálatot a sepsiszentgyörgyi
hegyivadász alakulatnál. A szentegyházai fiatalember katonatiszti pályája
szerfölött kalandos, hol a Duna-Feketetengeri csatorna építéséhez rendelik, hol
a Zsíl-völgyi bányászok közé. Ez a szolgálat nem éppen leányálom, de arra
feltétlen alkalmas, hogy sok tapasztalatot halmozzon fel, ember- és
társadalomismerete mélyüljön, testileg-lelkileg megedződjék. Az év decemberében
vezérkari tisztként vezényelik ki a sepsiszentgyörgyi pártszékház védelmének
biztosítására. Higgadt, józan fellépésének parancsnoktársával együtt rendkívüli
szerepük volt abban, hogy Sepsiszentgyörgyön azokban a kritikus percekben-órákban
nem dördültek el a fegyverek. Visszaemlékezés sorozatából egy képzett
katonatiszt rejtett portréja is elősejlik, megszólalása azért is fontos, mert
eddigi ismereteink 1989 decemberéről a külső szemlélők és cselekvők
emlékezésére alapozottak. Tankó Vilmos ezredes kettőzött belső látása –
egyrészt önelemző típus, másrészt hivatásos katonaszemmel láttatja a
történteket – az akkori eseményekkel kapcsolatos tisztánlátást segíti elő.
Sylvester Lajos
Tankó Vilmos vezérkari ezredes
emlékezik
Az elmúlt húsz
év alatt legfeljebb családi vagy szűk baráti körben beszéltem csak a ’89-es
eseményekről. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy minden embernek megvan a saját,
jól kialakított véleménye az akkor történtekről. Ez teljes mértékben érthető,
még akkor is, ha igen sok esetben ez a vélemény nem az események fergetegében,
az utcán, vagy más gócpontokban alakult ki, hanem otthon a tévé előtt, esetleg
pizsamában.
Én részt
vettem a szentgyörgyi eseményekben, ennek ellenére nem tudom azzal a
határozottsággal állítani a bizonyos „igazságokat”, mint sokan a kortársaim
közül. Úgy gondolom, hogy ezek az „igazságok” nem is léteznek valami
axiómaként. Így aztán felidézem az események kronológiai sorrendjét, itt-ott
pedig, amikor hozzáfűzök „zárójeleket” ez nem több, mint gondolkodás olyan
igények nélkül, hogy ez biztos rálátás lenne, és ez az egyedüli, ami számításba
jöhet. Ellenkezőleg. Az én elgondolásom egy a sok lehetségesből.
Riadó a laktanyában
1989.
december 16-án délután négy óra után csengettek az ajtómon, hogy „Riadó – Radu
cel Frumos”.
Ekkor már
sok év volt a hátam mögött mundérban, így világos volt számomra, hogy valami
rendkívüli esemény történik, hisz december 16 vasárnap volt, és ilyen napokon
eddig ilyesmi nem esett meg pályafutásom alatt. Vasárnap soha nem riadóztattak.
A kiskatona, értelemszerűen nem is tudhatott, de minden
bizonnyal nem is tudott ennél többet. Számomra viszont a használt „indikáció”
is furcsa volt, hisz ez azt jelentette, hogy „harci riadó” van. Több mint száz
riadó volt addig a hátam mögött, de ez volt az első „harci riadó”.
Ezek a gondolatok foglalkoztattak, miközben rutinosan
végeztem a szokásos, jól begyakorolt készülődést, beleértve a búcsúzást is a
családtól.
Akkor nem tudtam, hogy majd valamikor a jövő év májusában
fogok újra otthon lenni.
Mikor megérkeztem a laktanyába számomra világossá vált,
hogy a helyzet rendkívüli, atipikus.
Itt is voltak jól begyakorolt tevékenységek, ezeket
rutinosan végezte az ember. A szokásjog az volt, hogy a személyes fegyvert
felvette az ember, de a hozzájáró muníciót nem. Most figyelmeztetett a
szolgálatos tiszt, hogy muníciót is kell venni.
Ilyen hatások alatt már nagyon vártam, hogy valaki
olyannal beszéljek, aki többet tud, mint én.
Közismert, hogy minden munkahelyen vannak „vájt fülűek”.
Itt sem volt másképp. Ezeket az ember ismerte, és bár megvolt a véleménye
róluk, azért érdemes volt odafigyelni arra, hogy ők mit hallottak.
Találkoztam egy ilyennel. Úgy kellett kérdezni, hogy az
ne legyen túlságosan kíváncsiskodó, csak véletlenül kérdeztem valamit.
Jött is a válasz: Temesváron „valami református pópával
van baj”.
Nehezen sikerült uralkodni magamon, hogy ne kérdezzek rá:
Tőkéssel? De nem voltak kételyeim. Szorgalmasan hallgattam minden este a Szabad
Európát, ez minden alkalommal egy kaland volt, de ennek a következménye, hogy
azt a kevés ellenálló személyiséget, akik akkor is bátrak voltak, név szerint
mindeniket ismertem. Tőkés Lászlót, Cornea asszonyt, Mircea Dinescut és Dumitru
Mazilut is.
Nem voltak sokan, de az is igaz, hogy ha nem is olyan
gyakran, de más nevek is elhangzottak.
Aggódva vonultam vissza ez után a rövid tájékozódás után.
Sose láttam Tőkés Lászlót, számomra mégis olyan volt, mint egy családtag.
Agyamban csak úgy cikáztak a friss és kevésbé friss élmények. Tudtam, többnyire
szintén a Szabad Európa jóvoltából, hogy mi történik a környező országokban.
Különösebb geopolitikai vagy történelmi elemzés nélkül is világos volt, hogy
minket is elér a változás szele. De vajon olyan lesz-e, mint például a magyar
1956? Rosszabb is tud lenni? Számunkra, főleg. Fontolgattam, hogy milyen
személyes döntéseket, milyen intézkedéseket kell tennem.
Telefonon felhívtam a száz kilométerre lakó szüleimet.
Nem lehetett világosan beszélni. Megkértem őket, jöjjön valaki, és a gyerekeket
vigye haza. – De hát mi történt? Szegény édesanyám nem értette az ilyen,
előzmények nélküli kérést. - Veletek van valami baj?
- Nincs. De ennél többet nem tudok mondani.
- Jó, lelkem, jövünk.
Az idén nem fogunk
szilveszterezni...
’89. december 6-án, akaratom ellenére tanúja voltam egy
ártatlan, kötetlen, jópofáskodó beszélgetésnek a különböző akkori katonai
struktúrák vezetői között. A főnököm a szilveszteri mulatságokról beszélt.
Rászóltak: te nem tudod, hogy az idén nem fogunk szilveszterezni?
Aztán folyik a beszélgetés minden másról, látszólag
összefüggés nélkül.
Akkor nem tudtam mit kezdeni egy ilyen információval. De
ott, az íróasztalom mellett, a magam csendjében mind világosabbá vált az
üzenet.
Újra telefonálok. A feleségem könnyebben érti a
madárnyelvet. Előkészítem a gyerekeket, vakációra fognak menni a nagyszülőkhöz.
Minél több cucc, senki sem tudja, mekkora lesz ez a vakáció. – De te mikor
jössz haza? – Ma este biztos nem. - Baj van? – Nincs.
Leteszem a kagylót. Nem vagyok benne biztos, hogy
megértette. De tudja, hogy én nem telefonálok, csak ha kutyául muszáj. Most
arra gondolok, hogy neki sokkal nehezebb. A bizonytalanság kegyetlen. Nem arról
van szó, hogy én olyan sokat tudnék. De én már tudom, hogy itt buli lesz.
Egy másik jelenet jut eszembe. Kongresszusra készült a
Párt. Azért így, nagybetűvel, mert akkor csak egy párt volt. Előzetesen megyei
szinten is eljátszották a prelúdiumot. Ilyen esetekben műszaki szempontból is
ellen kellett őrizni az épületet. Parancsot kaptam, hogy este hét órakor legyek
ott. Ott voltam. Számomra ismeretlen belügyesek vártak.
Ők biztosították az épület őrzését, védését. Az
őrszobában egy bekapcsolt tévékészülék. Hírek.
Éppen repül az éterbe, hogy Bulgáriában Todor Zsitkovnak
távoznia kellett a hatalomból.
Az ezredes a szekuritáté kötelékéből hangosan
gondolkodik: mindannyiunkra sor kerül.
Találkozik a tekintetünk. Ott akkor én vagyok a
kakukktojás. Látom az arcán, sajnálja, hogy nem tudott uralkodni önmagán.
Szeretném megnyugtatni, hogy minden rendben van, bennem megbízhat, de ez akkora
butaság lenne, hogy nem tehetem meg.
Így töprengek. Idézem vissza régebbi vagy frissebb
élményeimet.
A laktanyában
Kopogtatnak. Belép a kiskatona: Százados elvtárs, ágyakat
fogunk betenni az irodába, így lesz megoldva az éjszakai pihenés.
Rendben.
Felálltam és gondoltam, amíg berakják az ágyat, egyet
sétálok. Ilyen szempontból az átlagnál jobb feltételek voltak, jókora
zöldövezettel, sőt egy kisebb park is. Meglepően nagy volt a csend. Mindenki
behúzódott a saját vackába, és várt. Biztos voltam benne, hogy még sokaknak
vannak az enyémhez hasonló gondolatai, de ilyen kérdésekben rendkívül nagy volt
a bizalmatlanság.
Abban az épületben, amelyben a tiszti konyha működött,
világosság volt. Arra sétáltam. Teljes gőzzel főztek, készítették a vacsorát,
de már másnapra a reggelit is. Kijöttem.
„Barátom, az idén nem fogunk szilveszterezni” – jutott
eszembe. Éppencsak legyen értelme –gondoltam.
Édesapám jutott eszembe. Ritkán jártam otthon, de
olyankor végigbeszéltük a világ dolgait. Panaszkodtunk. Valamikor 1988-ban
vagyunk. - Nem tarthat sokáig – így édesapám. –Mert? - kérdezem én. – Levágták a
lovat. Kikilózták és megették. Ilyen nálunk a háború után sem történt...
Mosolygok. Szeretném, hogy apám élettapasztalata azt
jelentse, amire most mind a ketten gondolunk. Csak hát már én is sokat láttam.
Mondom is, hogy amíg a Duna-csatornát építettük,
megismertem sok igen rendes dobrudzsai embert, akik rendszeresen fogyasztják a
lóhúst, és tartok is egy kisebb előadást a gudem nagyszerűségéről, mert hát
nekem is megadatott, hogy olyan igazi házit egyem. A török származású munkás
bácsi hozta, akivel együtt dolgoztam, s aki igen ragaszkodott a „magyar
hadnagyhoz”. Nem mondom, hogy amikor először hallottam, hogy egy rész juhhús,
lehetőleg berbécs, és egy rész lóhús, valami nagyon mélyen tiltakozott az
énemben, mert bizony-bizony a magyar embernek többet jelent a ló, mint csak egy
egyszerű haszonállat.
- Mindegy – így édesapám –az az ő világuk, nálunk ez nagy
probléma.
Elgondolkozom. Visszaemlékszem gyermekkoromra, mikor sok
másminden mellett azt sem értettem, nálunk miért nincs termelőszövetkezet,
kollektív, ahogy egyszerűen nevezték az emberek. Szegény vidék, gyenge föld,
kedvezőtlen éghajlat, lehetséges, hogy ez sok hátránnyal jár, de egy szép napon
előnyt fog jelenteni. Közben lassan sétálok vissza az irodabejárathoz. Olyan
mértékben van lelassulva, elcsendesedve minden, hogy csak viharra tudok
gondolni. Kiszűrődnek a halvány fények az elsötétített ablakok mögül, tudom,
melyik helyiségben kit találnék. Vasárnap este a családban másképp telik.
Szeretném is valakinek a társaságát, de ebben az erősen kasztosodott
közösségben nem könnyű helyesen dönteni, hogy hova kopogjon be az ember.
Visszatérek.
Ott van az ágy. Rendes vaságy. Nincs ezzel semmi
probléma. Edzett katona vagyok. Sok előző, békeidőben eltöltött éjszakához
képest ezek luxuskörülmények. Csak ez a lehetetlen állapot! Ez a szinte
tapintható csend. Nincs tévé, nincs rádió, van egy könyv, amelyet nem most
hoztam magammal, ott volt már az előző napokban. Olvasok, csak úgy ledőlve az
ágyra. Fordítok a lapon, de nem emlékszem, hogy mit olvastam. Szinte semmire
sem emlékszem. Világos! Nem tudok arra figyelni, amit csinálok.
Háború van, legalább is hivatalosan az van, s én
békeszerető ember vagyok. Ebben semmi ellentét nincsen. Szerintem minden
hivatásos katona békeszerető ember. Vagy legalább is a legtöbb az. Először
akkor gondoltam erre még a katonatiszti pályám elején, az első állomáshelyemen,
Marosvásárhelyen, ahol élményszerűen volt alkalmam látni, hogyan néz ki, amikor
egy mechanizált század a teljes rendelkezésére álló tűzeszközökkel lövi az
ellenséges pozíciókat. És ez csak egy század. A háború valósága ennél sokkal
durvább, már csak azért is, mert szorzódik „n”-nel.
Ez ma már elképzelhetetlen. A béke sosem tud ilyen
szenvedéseket okozni. Ezért, vagy ezért is békeszerető ember a hivatásos
katona. Csak hát az élet néha igen komplikált. Mint most is.
Imádkozom. Sok-sok irányban szaladnak fáradt gondolataim,
gyerekeimre gondolva, értük imádkozva alszom el.
Időmilliomosok
vagyunk, elbeszélgetünk, minden jel arra mutat, hogy megfoghatatlan, mennyi
ideig leszünk itt benn a laktanyában. Halkan mesélik, hogy sikerült annyit
hallani a Szabad Európán, hogy Temesváron halottak vannak. Sok halott.
Állítólag lő a hadsereg. Jó, de kire? Nem világos. Semmi sem világos.
- ajánlatunk
- Cigánygyilkosságok - "K. István nem gyilkos típus"
- Melegen ajánlott a biztos allergiakezelés
- Erkel, Liszt, Mahler belvárosa
- Helyi választási paradoxon
- A mozgás lehet az „örök fiatalság” titka
- Az ég is sírva búcsúztatja a nyarat
- A politikai konstelláció most (3.) – új rezsimek
- Terhesség és visszerek
- A felelős állattartás közügy
- Az HBO tarolt az Emmy-díjon
- Apró praktikák csak hölgyeknek
- Nyolc arany- és négy ezüst a Sárkányhajó Világbajnokságon
- fórum
- Olvastátok? (19.)
- KIRÁLYSÁG
- Önkormányzati választások
- ... most pedig nevessünk egy kicsit 3 ...
- Kurucinfó, neonácik, Gárda, Jobbik, ügynökök, maffia
- FŐPOLGÁRMESTER ÉS POLGÁRMESTER VÁLASZTÁSOK
- Ismét kettős állampolgárság....?
- Láttátok ? ( 5.)
- Jobbik: 855.109
- Az MSZP végnapjai
- Gondola + Adósságóra
- Katalógus
- toplista
- A rák előjelei - ezekre is figyeljen!
- Ezek, öregem, nem normálisak
- Több száz nővel feküdt le a könyv kedvéért
- A Hazugságrém híve fél az alkotmányozástól
- Bolgár szerint a Fidesz bíztatta Gyurcsányékat hitelfelvételekre
- Orbán: Magyarország visszanyerte a hangját
- Katonasors
- Bundabugyit Schmittnek
- Íme a válasz: miért gyengül a forint?!
- Miskolci ultratábor
- Hungarus vagyok-e?
- Debreczeni: A köztársaság intézményei kiüresedett díszletek
- Az idősek szeretik a fiatalokat lejárató cikkeket
- Túl keskeny hidat építettek
- Debreczeni: A köztársaság intézményei kiüresedett díszletek
- Bolgár szerint a Fidesz bíztatta Gyurcsányékat hitelfelvételekre
- Kádár-rendszer köztársasági elnökkel, alkotmánybírósággal?
- Több száz nővel feküdt le a könyv kedvéért
- Vona nem veszített radikalizmusából csak bele kell tanulnia
- Tóta W megmondja,mennyire gyávák a nyúlszaron mászkáló atkák
- "Orbán forradalma címmel írnak" a FAZ-ban - a Bauer Tamás
- Utasítás - kérés, avagy léggömb az alkotmányosság egénGyurcsány Ferenc utasított. Ha pedig ezt tette, akkor nyilvánvalóan felelős is. Ha pedig felelős, akkor a felelősséget vállalni kell.
- ÖröknyárOtthon lenni egy nyelvben, irodalomban – nevelési kérdés. Akik szeptember 3-tól 5-ig fellátogatnak a Várba, nem érzik magukat idegenül.
- Ezek, öregem, nem normálisakItt van néhány ember, aki kiáll, sajtótájékoztatókat tart, azt nem tudni miről, kiszórnak jól designelt szórólapokat szép kivitelben...
- Miskolci ultratáborAz ultratábornak van létjogosultsága, mert idővel megismerkedhetnének az európai viselkedésformákkal is.
- 21:45Kétoldalú találkozót tartott a magyar és az osztrák igazságügy-miniszter
- 21:35Magyar Ifjúsági Konferencia Munkácson a hétvégén
- 20:40Kerekesszékes férfit gázolt el a vonat Csorvás térségében
- 20:35Netanjahu és Abbász megállapodott arról, hogy rendszeresen találkozni fognak
- 20:15Civil mozgalom indult rovásírásos helységnévtáblák elhelyezésére
- 19:50Az MSZP úgy hallotta: Hoffmann Rózsa ostoba bohócnak nevezte a tanárokat
- 19:40Elvi megállapodás az uniós intézmények között a pénzügyi felügyelet ügyében
- 19:25Meghalt egy motoros a 74-es főúton Zalában
- 19:10BKV: nem veszélyezteti a munkahelyeket az alvállalkozók bevonása
- 19:00Hat minisztert készül leváltani posztjáról a román miniszterelnök
- 18:45Kovács László: az önkormányzatok lehetnek "a narancsuralmi rendszer" ellensúlyai
- 18:40Előzetesbe helyezték azt a dunaújvárosi férfit, aki rálőtt a volt barátnőjére
- 18:20Több mint 96 ezer ajánlással nyilvántartásba vette Tarlós Istvánt az FVB
- 18:15A Hamász újabb merényletekkel fenyegetőzik
- 17:45Újabb olajfúró torony robbant fel a Mexikói-öbölben
- 17:35Pető: az Információs Hivatal képes megfelelni a kormányzati feladatoknak
- 17:30Nemzetközi korrupcióellenes akadémia létesül Magyarország részvételével
- 17:25Csaknem négymilliárd forintnyi összeget nyert egy játékos a német lottón
- 17:17Áramütés miatt meghalt egy négyéves kislány Zalában
- 17:10A tibeti határon éjszakázik a magyar Himalája-expedíció csapata
- 17:05Sukoró-ügy: előzetes letartóztatásba helyezte Tátrai Miklóst a bíróság
- 17:00Az EKB gyorsabb euróövezeti növekedésre számít
- 16:47BUX: -0,66 százalék záráskor
- 16:37Megkezdődtek a közvetlen izraeli-palesztin béketárgyalások
- 16:30Növeli az idősek önbizalmát, ha fiatalokat lejárató cikkeket olvasnak
- 16:24Budapestre látogat a szocialista európai parlamenti frakció
- 16:06Lövöldözés Alsóörsön: nem találtak kapcsolatot a rendőr és az elkövető között
- 15:58Felhős idő, 18-22 fok várható pénteken
- 15:02A pápa fogadta az izraeli államfőt
- 15:01Egy izraeli történész szerint Wiesenthal a Moszad ügynöke volt
- 14:44A Franciaországból kiutasított roma családok Rómában bukkantak fel
- 14:39LMP: a problémát és nem a tüneteket kell kezelni
- 14:32Átadták a Magyar Termék Nagydíj elismeréseket
- 14:32Nemzeti gyásznap Szlovákiában a hétfői mészárlás áldozatainak emlékére
- 14:14Az EU nem áldozhatja fel a növekedést az egyensúly kedvéért
- 14:07Az EKB nem változtatott kamatán
- 14:02Egy hónap múlva lesz az önkormányzati választás
- 13:54WTO: kilábalóban a válságból a világgazdaság
- 13:51Medvegyev azt ígérte, nem lesz élelmiszerhiány
- 13:47Akár sztrájkolni is hajlandó a buszkiszervezés miatt egy BKV-s szakszervezet
- 13:45Brüsszel kételkedik a romákkal szembeni francia fellépés jogszerűségében
- 13:44A K and H akkor nem hárítja át a bankadó terhét, ha az átmeneti
- 13:42Felfüggesztette a Greenpeace a grönlandi olajkút bojkottját
- 13:34Tárgyalás helyett a sajtóban vitázik a két kárpátaljai magyar szervezet
- 13:24Felszámolás vár a BKV nem működő leányvállalataira
- 13:23Új, fogyatékossággal élő magyar tagot választottak az ENSZ egyik bizottságába
- 13:14Gábor Zsazsa halála után konzerváltatja testét
- 13:06Az infláció felett tízszázalékos béremelésre van szükség a pedagógusoknál















